A múlt pénteken Dávid Ibolya MDF-elnök bemutatott egy hangfelvételt, amelyen Tóth János, az UD Vagyonvédelmi Zrt. egyik tulajdonosa és Csányi Sándor OTP-vezérigazgató beszélget telefonon. A felvétel tartalma - amely Dávidra nézve terhelő információk esetleges gyűjtéséről szól - néhány napra elvonta a figyelmet arról: hogyan készülhetett egyáltalán a hanganyag.
A felvétel nyilvánosságra kerülése azt jelenti, hogy valaki bűncselekményt követett el. "Valamilyen lehallgatás történhetett" - jelentette ki kedden Tóth ügyvédje, aki feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen magántitok jogosulatlan megszerzése miatt.
Az elképzelhető, hogy maga a lehallgatás legálisan történt. A rendvédelmi szervek és titkosszolgálatok - bírói, illetve igazságügyi miniszteri engedéllyel - végezhetnek lehallgatást, ez titkos információgyűjtésnek minősül. Csakhogy a nemzetbiztonsági törvény kimondja, hogy mind az így megszerzett adatok, mind maga az infomációgyűjtés ténye államtitoknak minősül, amíg az infomációkat föl nem használják büntetőeljárásban bizonyítási eszközként. Tehát ha rendvédelmi szerv vagy titkosszolgálat hallgatta le Csányi és Tóth beszélgetését, a felvételt akkor sem adhatta volna oda senki Dávid Ibolyának.
A másik lehetséges eset, hogy már maga a lehallgatás is törvénytelen volt. A lehallgatóeszközöket a magyar jogszabályok az olyan haditechnikai termékek közé sorolják, amelyeknek engedély nélkül nem csak a felhasználása, de a megszerzése is visszaélésnek számít, és 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Megússzák a lehallgatók
A törvény azonban hiába ilyen szigorú, a lehallgatókat szinte lehetetlen lefülelni. "Én egyetlen esetről sem tudok, amikor fel tudták volna deríteni a megbízót vagy a telepítőt" - mondta az [origo]-nak Rohánszky Mihály, a lehallgatóberendezések leleplezésére specializálódott Kémfogó Kft. vezetője.
Igaz, a magánnyomozó szerint maga a lehallgatás sem gyakori. "Magyarországon még nincs olyan tendencia, hogy úton-útfélen lehallgatnának bárkit". A Kémfogó munkatársai száz megbízás során legfeljebb egyszer találnak lehallgatókészüléket. Biztosra azonban ők sem mehetnek: ha a kutatás során nem is kerül elő poloska, attól még lehet, hogy felszerelték, csak épp az átvizsgálás előtt eltávolították.
Látható jele nincs annak, hogy egy helyiségben van-e lehallgatókészülék. A poloskát a legtöbbször hosszabbítókba vagy konnektorokba rejtik, de előfordul füstérzékelőben, tollban, faliórában is. Az analóg készülékek fix frekvencián működnek, hatótávolságuk körülbelül 150 méter - mondta Rohánszky. A lehallgatók vagy önálló teleppel működnek, vagy közvetlenül a hálózatra vannak rákötve. Az első típust általában olyankor vetik be, ha egy adott, konkrét információt akarnak kideríteni a kémkedők, és tisztában vannak vele, mikor lesz a tárgyalás, ahol elhangzik majd. Ezeket legtöbbször ott is hagyják a rejtekhelyen, mivel csak pár tízezer forintba kerülnek.
A hallgatózót a közelben kell keresni
Amikor folyamatos információszerzés a cél, akkor olyan eszközt használnak, amely folyamatos áramellátással tud működni - például magába a konnektorba rejtik a poloskát. A vevőkészüléknek mindkét esetben a közelben - 150 méteren belül - kell lennie.
A Kémfogó vezetője szerint nemrég jelent meg az új, GSM típusú lehallgatókészülék, amely külsőre ugyanúgy fest, mint a hagyományos poloskák, szintén legtöbbször hosszabbítóba telepítik, de nem köti a felhasználóját a hatótávolság. Ezeket bárhonnan, akár egy másik országból is fel lehet hívni. A GSM típusú poloskák hátránya, hogy SIM-kártyával működnek, ezért elvben ki lehet deríteni, ki volt az eredeti tulajdonosuk.
A legegyszerűbb poloskák telepítése viszonylag könnyen megy az információvédelemmel foglalkozó magánnyomozó szerint. Ha az elhelyező a célszemély közelébe tud jutni, akkor néhány másodperc kell csak hozzá - mondta Rohánszky. Előfordul az is, hogy a lehallgatást megrendelők lefizetnek valakit - például a takarítót -, akinek bejárása van az adott helyiségbe. "Soha nem derül ki, hogy ő volt az" - mondta Rohánszky.
A vonalas telefon lehallgatása is könnyen megoldható a Kémfogó vezetője szerint. A telefonhálózat helyi központjai - például egy irodaházé vagy pártházé - alkalmasak a lehallgatásra, elég a központban rácsatlakozni a megfigyelt ember vonalára. Mobiltelefont viszont Magyarországon kizárólag kormányhivatalok tudnak lehallgatni - állítja Rohánszky. Ennek az az oka, hogy az erre alkalmas készülékek nem csak nagyon drágák, hanem a gyártó cég nem is ad el ilyeneket civileknek, csak a kormányhivatalok részére.
Engedély nélkül poloska után kutatni is tilos
Rohánszky tudomása szerint velük együtt engedéllyel összesen négy cég foglalkozik Magyarországon poloskavadászattal. A megrendelők többnyire multinacionális cégek és bankok, de a Kémfogóhoz érkezett már megrendelés pártoktól, önkormányzatoktól és pártokhoz közeli cégektől is - állítja. A poloskavadászokat többnyire az után keresik meg, hogy valamilyen titkos információ kiszivárgott. Ritkán, de előfordul, hogy magánemberek gyanakszanak lehallgatásra, néha nem is alaptalanul. Rohánszky emlékszik olyan esetre, hogy egy féltékeny férfi bepoloskázta a barátnője lakását arra az időre, amíg elutazott, és megkérte egy barátját, hogy hallgassa, mit csinál a nő.
Ha valaki azt gyanítja, hogy lehallgatják, és bizonyosságot akar szerezni, kénytelen valamelyik, lehallgatókészülék felderítésére specializálódott céghez fordulni. Külön engedély kell ugyanis a felderítéshez szükséges technikai eszközök használatához is - ezek ugyanúgy haditechnikai terméknek minősülnek, mint maguk a poloskák. Engedély nélkül, a maga szakállára senki nem állhat neki végigpásztázni detektorokkal a környezetét - legálisan be sem szerezhet ilyet. Az engedélyhez kötöttségnek az a magyarázata a magánnyomozó szerint, hogy rádiófrekvenciás felderítőkkel le lehet leplezni azokat a lehallgatókat is, amelyeket kormányhivatal telepített. Ha bárki kutathatna poloskák után, akkor a szervezett bűnözői csoportok is védhetnék magukat a nyomozók ellen.