Leterhelte magát a stréber APEH a vagyonvizsgálatokkal

Az APEH tavaly és idén is közel 15 ezer vagyongyarapodási vizsgálatot végzett. Miközben a munka leköti az APEH ellenőrzési kapacitásának több mint negyedét, tavaly csak az ügyek felét tudták jogerősen lezárni, mert a vizsgálatot sokan minden trükköt bevetve próbálják késleltetni. A remélt 42-ből tavaly 15 milliárdról derült ki, hogy biztosan elsumákolt adó. A pénzügyminiszter szerint a szabályozás jó, bár sokan támadják. Most épp egy MSZP-s képviselő vetette fel, hogy változtatni kéne rajta.

Életszerűtlen, kiszámíthatatlan, és nem biztos, hogy minden téren jogszerű - ilyen jelzőkkel illette a tavaly óta nagy számban folytatott vagyonosodási vizsgálatokat Bárándy Gergely szocialista képviselő. A civilben ügyvéd - apjával és nagyapjával együtt ismert irodát működtető - politikus írásbeli kérdéssel fordult Veres János pénzügyminiszterhez, amelyben azt írta, az elmúlt hónapokban sokan fordultak hozzá vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatban, és ezek alapján úgy látja, szükség volna a jogszabályok újragondolására.

Válaszában a pénzügyminiszter azt írta, az adóhatóság gyakorlatában ugyan lehetnek hibák, de a jelenlegi szabályozás jó, és nem kell felülvizsgálni a szabályokat, a vizsgálatokra pedig - mint a feketegazdaság elleni harc eszközére - szükség van. Bárándy az [origo]-nak azt mondta, nem ért egyet Veressel, szerinte igenis komoly problémák vannak az APEH gyakorlatában. MSZP-s képviselők egy csoportja ezekről jelentést készített, amit eljuttattak a pénzügyminiszternek, de a Pénzügyminisztérium egyelőre nem reagált.

Ház, kocsi, utazás

A vagyonosodási vizsgálat valójában nem önálló ellenőrzés, hanem a magánszemélyek szja-vizsgálatánál alkalmazott módszer. Lényege, hogy a hatóság feltételezi, az eltitkolt jövedelmek előbb-utóbb vagyon (ház, kocsi) vagy szolgáltatás (például külföldi utazás) formájában láthatóvá válnak. Ezek alapján az adóhatóság meg tudja becsülni, hogy mekkora lehetett az adózó valós jövedelme, majd a bevallott és a becsléssel megállapított összeg közti különbségre kiszabja az adót, a késedelmi kamatot és a bírságot.

Bár a törvény már 1996 óta lehetővé teszi, tavalyig csak néhány száz esetben végeztek vagyongyarapodási vizsgálatot. Leginkább csak azokat ellenőrizték, akik ellen feljelentés érkezett, illetve néhány esetben a bíróság kérte fel az adóhatóságot a valós jövedelem megállapítására. 2006 nyarán azonban az Új egyensúly programjában a kormány bejelentette: "2007-ben az APEH 10 000 adózónál rendel el vagyonosodási vizsgálatot".

A hatóság még túl is teljesítette a tervet, hiszen tavaly 15 ezer vizsgálatot végeztek (idén is hasonló mennyiséget terveznek). Az ellenőrzött személyek kétharmadánál állapítottak meg adóhiányt, összesen több mint 42 milliárd forintot. Igaz, az eljárások közül csak mintegy 7 ezer zárult le jogerősen, összesen 15,5 milliárdos eredménnyel. A nagyszámú vizsgálat komoly erősforrásokat igényel: az APEH adatai szerint tavaly a teljes ellenőrzési kapacitás 28,3 százalékát kötötték le ezek a vizsgálatok.

Megbecsült gazdagság

Az elmúlt két évben számtalan találgatás látott napvilágot, hogy milyen alapon választják ki a vizsgált személyeket. Az APEH azt állítja, hogy egy kockázatelemző program választja ki az adózókat. Az adóhatóság nyilvánosságra hozott ellenőrzési irányelvei szerint azok számíthatnak vagyongyarapodási vizsgálatra azok, akik értékes ingatlant vásároltak (tavaly az APEH vette át az illetékhivatal feladatait is, tehát minden adásvételről tudomása van), akárcsak a tartósan veszteséges cégek tulajdonosai vagy az éveken át minimálbérre bejelentett vállalkozók, cégtulajdonosok (az APEH legfrissebb statisztikái szerint még mindig több mint egymillió ember él minimálbérből).

Az ellenőrzésre kiválasztott embereknek az APEH egy kérdőívet küld, amelyen 18 pontban érdeklődnek a munkaviszonyból, a vállalkozásból vagy osztalékból származó jövedelemről, a gazdasági érdekeltségekről, ingatlanokról, ingóságokról és járművekről, kölcsönökről, örökségekről, megtakarításokról és bankszámlákról, illetve a háztartásban élők keresetéről és a megélhetési költségekről. Emellett az adóellenőrök megkeresik a bankokat vagy a külföldi adóhatóságokat is.

Ha az összegyűjtött adatok alapján a hatóság úgy látja, valaki nagyobb lábon élt, mint amit a jövedelme lehetővé tenne, becsléssel állapítja meg, hogy a vizsgált időszakban - általában ez öt év - mekkora jövedelemmel kellett rendelkeznie, és erre az összegre veti ki visszamenőleg az adót, illetve szabja ki a büntetést. Az eljárás legvitatottabb része, hogy ilyenkor megfordul a bizonyítási teher, vagyis nem a hivatal bizonyítja az adócsalást, hanem az adózónak kell "hitelt érdemlő adatokkal" megmagyaráznia, honnan származik az APEH által feltételezett jövedelem.

Ezt a módszert alkalmazta az adóhatóság a Monacóban élő Varjas Istvánnal szemben, aki a legnagyobb adótartozást felhalmozott magánszemély volt az APEH májusi listáján. Az egykori kerékpárversenyzővel szemben 2006-ban indítottak vizsgálatot, és az APEH úgy találta, kiadásai alapján a bevallottnál jóval nagyobb jövedelemmel kellett rendelkeznie, ezért 364 millió forint adóval és 328 millió bírsággal tartozik az államnak. Az [origo]-nak Varjas még májusban azt mondta, alaptalanul vádolják, és ügye még egyáltalán nem lefutott.

A bizonyíték sem bizonyíték

"Az adóhatóság gyakorlata nem felel meg annak a jogelvnek, amely szerint annak kell bizonyítania a jogsértés tényét, aki azt állítja, hogy azt elkövették" - véli Bárándy. Ráadásul az ellenbizonyítás során megesik, hogy az APEH "életszerűtlenségre" hivatkozva nem fogad el bizonyítékként ügyvéd által ellenjegyzett okiratokat. "Ezzel az APEH áttételesen nem kevesebbet állít az eljáró ügyvédről, mint hogy meg nem történt eseményt ellenjegyzett, azaz bűncselekményt követett el" - írta a képviselő, aki szerint az a kérdés is felmerülhet, alkotmányos-e egyáltalán, hogy egy közigazgatási eljárásban automatikusan, minden feltétel nélkül megismerhető a banktitok.

Veres János szerint ez természetes, hiszen nem polgári, hanem adójogi vitáról van szó. A miniszter a képviselői kérdésre adott válaszában azt írja, az okirat önmagában még nem bizonyítja, hogy a szerződés létre is jött, kivéve, ha a pénzt az ügyvéd vagy közjegyző jelenlétében át is adták. Veres arra hivatkozik, hogy a vagyonosodási vizsgálat alá vont személyek utólag készített iratokkal próbálják bizonyítani a pénz eredetét. Például - írja Veres - ha valaki 2007-ben a közjegyző előtt nyilatkozatot tesz, hogy 2003-ban 40 millió forint kölcsönt nyújtott valakinek, az nem jelenti azt, hogy valóban át is adta a pénzt.

Más módon sem egyszerű bebizonyítani, hogy honnan származik az adóhatóság által keresett jövedelem, hiszen az APEH visszamenőleges hatállyal támaszt - Bárándy szerint - életszerűtlen követelményeket. A képviselő példaként említette, hogy egy hozzá forduló ember esetében a hatóság nem fogadta el tényként, hogy az azóta elhalálozott nagyapjától évekkel korábban kapott "egy nem túl nagy összeget", mert az nem banki átutalással került hozzá, illetve az ajándékozásról nem készült közokirat.

Még mindig elkerülhető

A látványos szigor ellenére is elkerülheti az adófizetést, aki akarja. Mióta ugyanis megszaporodtak a vagyonosodási vizsgálatok, egyre több ügyvéd és könyvelő ajánlja szolgáltatásait az interneten. Az APEH maga is felpanaszolta, hogy az ügyvédek által kiokosított adózók gyakran szándékosan elhúzzák a vizsgálatokat: kérelmeket, kifogásokat adnak be, határidő-módosításokat kérnek. Valószínűleg ezért sikerült a tavalyi eljárásoknak csak kevesebb, mint felét jogerősen lezárni.

Vannak olyan, szintén az interneten hirdető cégek, amelyek más módszert ajánlanak a vagyonosodási vizsgálatok kikerülésére: az offshore cégeket. Azt ajánlják, az adózó menekítse minden vagyonát egy adóparadicsomban működő vállalkozásba, aminek adataihoz a magyar hatóság nem férhet hozzá, majd ettől a cégtől - adózott hazai jövedelméből - bérelje a házát, lízingelje az autóját. Így - állítják az offshore-tanácsadók - garantáltan semmilyen vagyona nem lesz, amit az APEH vizsgálhatna.