Virágcsokor is kell a képviselői munkához

A választók elvárásaira hivatkozva elszámolhatatlan ügyletekre költik a képviselői költségtérítés egy részét az [origo] által megkérdezett politikusok. A képviselői munkához kötődő kiadásokba beszámítják a kedveskedő virágcsokrot vagy a helyi nyugdíjasklub támogatását is. Az adótörvények senki mással nem olyan lazák és bőkezűek, mint a képviselőkkel. Nem jó a rendszer - ismerik el ők maguk is, de Lamperth Mónika szerint nincs mit tenni, így szavazott a többség.

"Én 1994 óta vagyok képviselő, azóta a családunk szinte teljes tartalékát feléltük a munkámmal járó rengeteg költség miatt" - panaszolta az [origo]-nak Göndör István szocialista parlamenti képviselő, amikor a frissen megadóztatott képviselői költségtérítésről kérdeztük. A politikus - sok más társával együtt - állítja, hogy tiszteletdíjuk még a mellé járó költségtérítéssel sem elég a munkájukból adódó kiadásokra.

A költségtérítés elvileg a politikusok munkájához kötődő, a munkavégzés során felmerülő költségeket hivatott fedezni. Ilyen az utazás, a budapesti lakásbérlés vagy a telefon. A képviselői juttatásokról szóló törvény nem korlátozza, hogy a költségtérítés általános részét mire lehet költeni, csak annyit mond ki, "minden kötöttség - így természetesen elszámolási kötelezettség - nélkül" lehet felhasználni. Az általunk megkérdezett képviselők pedig ezt ki is használják, hogy a szavazók kedvében járjanak: még a kedveskedő virágcsokrot és az elegáns zakót is munkakövetelménynek és a költségkeretbe tartozó kiadásnak tekintik.

Attól függően, hogy a képviselő választókerülete milyen távolságra van a fővárostól, havi 172 ezertől 371 ezer forintig terjedő költségtérítést kap bére mellé. Ehhez még hozzáadódik a havi 116 ezer forintos szállásköltség és további havi 139 ezer forint a képviselő alkalmazottjának bérére. A pénz elköltését évek óta nem kell elszámolni, a parlament mostani döntése nyomán pedig biztosnak tűnik, hogy a jövőben sem kell majd. Az Országgyűlés ugyanis múlt kedden egyhangúlag arról döntött, hogy kötelező számlázás helyett inkább megadóztatja a képviselői költségtérítést, az országban létező legkisebb - 15 százalékos - jövedelem jellegű adókulccsal. Így a feladataik végzésére kapott pénzt a politikusok gyakorlatilag arra költhetik, amire akarják.

Más, mint a közemberek költségtérítése

A 15 százalékos adóval sújtott képviselői költségtérítés teljesen más, mint a magyar adórendszerben létező költégtérítés intézménye. Ez tulajdonképpen nem is térítés, hanem költségátalány, amit nem konkrét kiadásokra kapnak a képviselők.

Míg a képviselők önmaguknak ilyen egyszerűen felhasználható forrást biztosítottak a költségek megfizetésére, a hétköznapi emberekre sokkal bonyolultabb szabályozás vonatkozik. A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a nevesített kivételektől eltekintve a költségtérítés is a munkavállaló bevételéhez tartozik, vagyis adóköteles, ha nem számolja el költségként, számlákkal.

Adómentes költségtérítési forma például a munkába járás útiköltsége a bérlet áráig vagy autóval történő bejárás esetén a munkában töltött napokra a lakóhely és a munkahely közötti oda-vissza távolságra számított 9 forintos kilométerdíjig. Ez az adómentesen adható költségtérítés heti 5, havi 20 munkanapra számolva 250 km-es távolságnál is csak 90 000 forint, miközben egy Budapesttől 250 km-re lakó parlamenti képviselő 371 ezer forintot kap a távolságalapú költségtérítésre. Igaz, ők munkájukhoz nem csak a lakhely és Budapest között ingáznak, de az is biztos, hogy nem járnak be otthonról a parlamentbe naponta - éppen ennek elkerülésére kapják a 116 ezer forintos szállásdíjat.

Adómentes költségtérítést az átlagember a munkába járás útiköltsége mellett még hivatalos üzleti útra kaphat, de ennek az összege is limitálva van, és két példányban megőrzendő, szigorú dokumentációhoz van kötve. Járhat még adómentes étkezési utalvány, formájától függően 6 ezer vagy 12 ezer forint közötti érékre; pedagógusok, a honvédség tagjai és a köztisztviselők emellett ruházati költségtérítést kapnak: a köztisztviselők minden évben havi alapilletményük kétszereséig.

Definiálhatatlan költségek

A képviselői költségtérítés elszámolhatóságával az volt a legnagyobb probléma, hogy nincs definiálva, mi számít "a képviselő munkájával kapcsolatos" költségnek - mondta a problémáról Kuncze Gábor, az SZDSZ korábbi elnöke. "Ugye a pedagógusnak is kell ruhát vennie, és feltehetően rajtunk kívül más is szeret étterembe járni" - jelezte a rendszer igazságtalanságát.

Göndör szerint ugyanakkor a képviselői függetlenség feltétele, hogy a munkájához kapott költségtérítés elköltésébe ne szóljanak bele, azt arra költhesse, amire fontosnak érzi. Lamperth Mónika, az MSZP elnökségi tagja az [origo]-nak elmondta, hogy a képviselők egy része a költségtérítésből jótékonyságra is adományoz a választókerületében, mikor meghívják egy rendezvényre, visz egy tombolaajándékot az iskolának vagy adományt idősek otthonának, ez is beletudható a mostani rendszerbe.

"Mikor egy nyugdíjasklubba meghívják az embert, mindig megkérdezik, hogy ugye, képviselő úr, hozzá tetszik járulni" - magyarázta Göndör, aki szerint a választók kedvében járó politikusok pár tízezer forintot szoktak az asztalra tenni alkalmanként: "Ahogy itt a képviselőket tudom, ez 10 ezertől 50 ezer forintig terjed" - mondta.

Göndör szerint - aki részt vett a képviselői költségtérítés rendezéséről szóló javaslat kidolgozásában - az ilyen kiadások is összefüggnek a képviselői munkával, "mert ezt is elvárják tőle".

Számla nincs: képviselői pénzek kéz alatt

A képviselők által felsorolt költségekből jól kitűnik, hogy miért idegenkednek a tételes elszámolástól. Ha a nyugdíjasklubnak adományozok, nem mondhatom, hogy "ugyan, adjatok már egy áfás számlát, hogy tettem nektek egy adományt" - magyarázta Göndör. De az elszámolás nem csak itt problémás: a politikus az [origo]-nak állította, hogy idős főbérlőjétől sem tud elszámolásra alkalmas számlát szerezni a 110 ezer forintért bérelt budapesti lakásról sem.

Kérdésünkre, hogy nem a feketegazdaságot támogatja-e egy olyan bérleti szerződéssel, amelyről semmilyen bizonylatot nem tud beszerezni, Göndör állította, hogy számla "nem kell", ha a lakás kiadója nem vállalkozó, akkor elég a bérleti szerződés. Ő nem kényszerítheti a főbérlőt, hogy bt.-t alapítson - magyarázta. Benne van a pakliban, hogy főbérlője "elfelejti beírni ezt az adóbevallásába", de - mint fogalmazott - ő ezzel nem tud mit csinálni. Mikor megkérdeztük, hogy hogyan fér ez össze a gazdaság kifehérítésére irányuló kormánytörekvésekkel, Göndör azt mondta, "az csak a vállalkozási szféráról szól, ez a rész más".

Az APEH honlapján olvasható információk ugyanakkor arról árulkodnak, hogy nem helytálló a képviselő érvelése az el nem számolható ingatlanbérlésről. Albérlet kiadásához nem kell vállalkozónak lenni, csak be kell jelenteni az ingatlan kiadását az APEH-nél, ahol azt regisztrálják. Az APEH tájékoztatója szerint a lakást kiadó főbérlő "köteles legalább a számviteli törvény rendelkezéseinek megfelelő bizonylatot kiállítani a bérbeadásról".

Nem ezt akarták

Bár az Országgyűlésben a múlt héten minden képviselő igennel szavazott a költségtérítés megadóztatására, azzal sokan mégsem értenek egyet. Már a törvény elfogadása után többen azt mondták az [origo]-nak, hogy nem ez a legjobb megoldás, de mivel folyamatosan volt egy nyomás, kezdeni kell valamit a költségtérítéssel. Göndör szerint korábban az is felmerült, hogy két alternatíva legyen: aki vállalja, az gyűjtheti a számlát, és akkor nem adózik, aki pedig nem, az megfizeti a 15 százalékos adót. Ez a lehetőség azonban a szocialistáknak sem tetszett.

Kuncze Gábor szerint a mostani megoldás alapvetően rossz, és csak azért szavazott rá, mert a korábbi rendszer még rosszabb. Ő inkább szűkítené és elszámoltatná a költségtérítést, a képviselői fizetést pedig emelné. Az eredeti MSZP-s javaslat is hasonló volt, a párt a költségtérítést akkorára emelte volna, hogy rendes adózással, jövedelemként ugyanannyi pénzt kapjanak, mint eddig adó nélkül - mondta Göndör István az [origo]-nak. Az ellenzék viszont kifogásolta, hogy így a költségtérítési összeg után is nőne a képviselők nyugdíjalapja is - tette hozzá.

A képviselők szerint a 15 százalékos adóztatás volt az az ajánlat, amit mindenki meg tudott szavazni: "Ez egy olyan javaslat volt, amire nem mondhatott nemet senki" - mondta az [origo]-nak Almássy Kornél, az MDF-ből kizárt független képviselő. Hogy végül mégis mért csak ilyen alacsony, 15 százalékos adóval terhelték magukat, azt viszont senki nem tudta megmagyarázni. Még Lamperth Mónika is csak annyit mondott, hogy lehetett volna több, de "így döntött a többség".