Megszokták a trükköket az ajánlószelvény-gyűjtők

Trükközés, kemény küzdelem és rablóhadjárat - az [origo]-nak nyilatkozó pártaktivisták szerint ebből áll a kopogtatócédulák összegyűjtése. Három jelölt pont a hamis ajánlószelvények miatt nem indulhat a vasárnapi ferencvárosi időközi országgyűlési választásokon. A Political Capital elemzője szerint tökéletes rendszer nincs, de az ajánlószelvények már bizonyították, hogy nem váltak be.

Országgyűlési választás lesz vasárnap a főváros IX. kerületében, a 12-es számú választókerületben, mert az SZDSZ-es Gegesy Ferenc, a kerület polgármestere szeptember közepén lemondott egyéniben szerzett parlamenti mandátumáról. A képviselői helyért folyó küzdemel akkor éleződött ki, amikor december 20-án a Jobbik meggyanúsította az MDF jelöltjét, hogy hamis ajánlószelvényekkel igazolta indulási jogát.

A kopogtatócédulákat készítő Állami Nyomda szakértői szerint három párt - az MDF, a MIÉP és a Magyar Szociális Zöld Párt - által leadott összes ajánlószelvény 73 százaléka hamis volt. A rendőrség nyomozást indított a választás rendjének megsértése miatt, a három párt jelöltjei pedig - hiába fellebbeztek - nem indulhatnak a vasárnapi választáson.

Az ajánlószelvény-botrányba belekeveredett az SZDSZ is, mikor a Magyar Nemzet egy videofelvételre hivatkozva azt állította, hogy a párt kerületi kampányfőnöke kész lett volna kopogtatócédulákat vásárolni. Janás Ferenc a vádat visszautasította, de lemondott a kerületi választási bizottságban betöltött posztjáról. Január elején az MSZP a Fideszt is megvádolta, hogy saját ajánlószelvényeinek adatait adhatta át a MIÉP-nek. A Fidesz a vádat visszautasította.

A "nagyobb párt adott a sajátjából"

Trükközés, cserebere és iszonyatos küzdelem: az [origo] által megkérdezett - korábbi országgyűlési választások előtt dolgozó - ajánlószelvény-gyűjtők szerint évek óta ez jellemzi a kopogtatócédulák gyűjtését Magyarországon. A megfelelő számú szelvény összegyűjtése a parlamenti választásokon való indulás feltétele. Összegyűjtésük főleg a kis pártoknak jelent nehézséget, a nagy pártoknak viszont kifejezetten jól jön a rendszer - állították az általunk megkérdezett ajánlószelvény-gyűjtők. "Nekünk például nem sikerült elég cédulát gyűjteni, ezért végül egy a párthoz közelálló nagyobb párt adott a sajátjaiból néhányat" - mondta az [origo]-nak egy korábbi aktivista, aki a 2002-es választásokon egy vidéki nagyvárosban gyűjtött.

Az általunk megkérdezett ajánlószelvény-gyűjtők szerint a nagy pártok, a Fidesz és az MSZP rengeteg aktivistája már az első napokban "letarolja a területeket", ami után a kis pártok már csak a maradékon tudnak civakodni. "A legtöbb ajtóban ajánlócédula helyett csak különböző trágárságokat vágnak az ember fejéhez" - mesélte egy korábbi SZDSZ-es aktivista, aki szerint olyan trükkökre is rákényszerülnek a cédulagyűjtők, mint az öregotthonok, szociális intézmények learatása.

Rontja az ajánlószelvény-rendszer hitelességét az is, hogy sokan lusták kitölteni a szelvényt, és csak félig kitöltve adják az aktivistának. Sokan bízzák rá az aktivistára, hogy a személyes adatok beírása után a jelölt adatait már ők írják oda helyettük - mondta egy vidéki nagyvárosban gyűjtő fideszes.

Az [origo]-nak név nélkül nyilatkozó fideszes aktivista szerint a probléma ugyanakkor már jóval korábban kezdődik, hiszen lehetetlen ellenőrizni, hogy a cédulagyűjtők valóban annak gyűjtenek-e, akinek mondják: "Én már jártam olyan házban, ahol közölték velem, hogy a fideszesek már jártak ott, és elvitték a cédulát, noha mi voltunk az egyetlen oda küldött fideszesek" - mondta. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy néhány párt nem csak a saját jelöltjeik elindításáért, hanem a konkurencia ellehetetlenítéséért, legyőzéséért is igyekszik minél több szelvényt összeszedni.

Az egész rendszer működésképtelen

Az ajánlás rendszere elvileg arra szolgál, hogy távol tartsa a választástól a "komolytalan jelölteket", a gyakorlatban azonban ezt a funkciót nem tölti be - mondta az [origo]-nak a ferencvárosi botrányok kapcsán Krekó Péter, a Political Capital vezető elemzője. A szakértő szerint is régóta tudni lehet, hogy van egyfajta cserekereskedelem a pártok között, és nem ellenőrizhető, hogy a cédulák valóban az eredeti rendeltetési helyükre kerülnek-e.

"Ez a rendszer jelenleg politikailag nem tartja távol a komolytalanokat, viszont súlyos személyiségi jogi visszaélésekre ad lehetőséget, hiszen a pártok könnyen adatbázisokat hozhatnak létre az őket támogatók szelvényeiből" - mondta Krekó. Szerinte most is elsősorban azért irányult a figyelem a visszaélésekre, mert az egyik politikai szereplőnek, a Jobbik bizottsági tagjának erős érdeke volt a leleplezés. Ha azonban egyik szereplőnek sincs ilyen érdeke, úgy a lebukás esélye jóval kisebb.

Egy az [origo]-nak nyilatkozó fideszes aktivista arról is beszélt, hogy az emberek nagy része nem is tudja, mi az a kopogtatócédula. "Van, akinek fél órán át kell magyarázni, hogy a leadásával még nem szavazott, míg mást meg azért kell megnyugtatni, mert azt hiszi, hogy a cédula felmutatása nélkül nem engedik majd szavazni a választás napján". Mindez szintén azt mutatja, hogy az ajánlási rendszer komolysága megkérdőjelezhető.

A Political Capital elemzői szerint nem is érdemes annyi energiát fektetni a rendszer fejlesztésébe, mivel az elavult. Ők az ajánlócédulák helyett kauciót vezetnének be a jelöltek számára. Minden jelöltnek le kellene tennie egy bizonyos összeget az induláshoz, amit csak akkor kapna vissza, ha egy bizonyos százalékot elért a választásokon - vázolta elképzelésüket Krekó. Persze tökéletes megoldás nincs - ismerte el - de szerinte még mindig sokkal jobb és egyszerűbb, mint a mostani ajánlócédulás megoldás, és több országban (pl. Nagy-Britanniában és Csehországban) is sikerrel alkalmazzák.