Foltozgatjuk a drogosok lyukas védőhálóját

A csehek engedélyezték a marihuánafogyasztást, miközben a holladok most szigorítják legendásan liberális kábítószer-politikájukat. A magyar szociális minisztérium a megelőzésre és az elterelésre esküszik, de a rendszernek van több gyenge pontja is. Pénzt ölünk az alkalmi fogyasztókba, a még menthetőkre és a kemény függőkre viszont alig jut figyelem.

Több európai ország is változtatott az elmúlt hónapokban drogpolitikáján. Hollandiában december elsejétől betiltották a friss, hallucinogén gombák kereskedését. Ezt a gomba hatása alatt bekövetkezett, olykor halálos balesetekkel indokolták. Szárított formájában a gomba forgalmazását már ezelőtt is tiltották. Svájcban novemberben népszavazáson lehetővé tették, hogy a heroinfüggők legálisan hozzájuthassanak kábítószerükhez. A marihuánafogyasztás legalizálását viszont csak a szavazók 36 százaléka támogatta, így ebből semmi nem lett. Január 9-én pedig a cseh szenátus megszavazta az új btk.-t, amely lényegében dekriminalizálja a kisebb mennyiségű kábítószer birtoklását és néhány esetben a termesztést is. A cseh fogyasztóknál 20 szál marihuánás cigaretta lehet, otthonukban pedig három növényt nevelhetnek az új cseh btk. szerint büntetőjogi felelősségrevonás nélkül. A törvényt még Václav Klaus cseh államfőnek is alá kell írnia, de ő már korábban jelezte, hogy egyetért a törvény szellemiségével. Az új büntető törvénykönyv várhatóan 2010-ben lép életbe.

"Nem altathatja el a figyelmünket"

A magyar drogpolitika egész más problémákkal küzd. Pettkó András MDF-es képviselő egy októberi felszólalásában azt mondta, lépni kell, mert "lassan egy egész nemzedék kezd a drogok áldozatává válni Magyarországon". Pettkó azért aggódott, mert szerinte a 2009-es költségvetésben kevesebb pénzt szántak drogprevencióra, a függők kezelésekre és rendvédelemre, mint 2008-ban. Pettkó interpellációjára a szociális és munkaügyi minisztérium államtitkára, Korózs Lajos azt válaszolta: "meg kell hogy állapítsam, és magam is azon a véleményen vagyok, hogy az, hogy relatíve jó eredményeink vannak Európában, nem altathatja el a figyelmünket, és nem kisebbítheti a felelősségünket sem". Korózs válaszában két célt fogalmazott meg: a teendők meghatározását és a tapasztalatok összegzését. Korózs kijelentette azt is, hogy a büntetések helyett nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a kezelésre és az utógondozásra.

Hogy megérné-e több pénzt ölni a jelenleg működő rendszerbe, az nem egyértelmű. Kezelésen, utógondozáson többnyire azok vesznek részt, akik ellen büntetőeljárás indul kábítószer-használat miatt, és élnek azzal a lehetőséggel, hogy a büntetés helyett a kezelést válasszák. A budapesti Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancián az alkalmi fogyasztók számára az elterelést bevezető 2003-as törvénymódosítást követően 24-ről 72,6 százalékra nőtt az arányuk - mutatta ki az intézményben végzett kutatás, amely a 2008. márciusi Orvosi Hetilapban jelent meg.

A kutatás során 628 olyan embert vizsgáltak, akik 2001 és 2005 között kezelésre jelentkeztek a drogambulancián. Azt elemezték, vannak-e problémáik és ha igen, mennyire súlyosak a következő hét területen: drogfogyasztás, egészségi és pszichiátriai állapot, foglalkozás, jogi és családi helyzet. Kiderült, hogy a drogambulancián jelentkezők felének nem volt kezelést igénylő problémája. A problémamentesek aránya még nagyobb volt azok között, akik nem más okból - például önszántukból - jelentkeztek, hanem elterelés miatt kerültek az ambulanciára. 2003 óta minden évben 60 százalék felett volt körükben azok aránya, akiknek nem volt szükségük kezelésre a tanulmány szerint.

"Nem mondanám, hogy adott bármit is"

Az elterelésnek három formája létezik, amelyeket 2006-ban 3976-an választottak (közülük 3000-en valamilyen kannabisszal kapcsolatos visszaélés miatt): a megelőző-felvilágosító, a függőséget kezelő, illetve a kábítószer-használatot kezelő más ellátás. Az utóbbi kettőt csak egészségügyi szervezetek végezhetik, az alkalmi fogyasztók számára tartott féléves, megelőző-felvilágosító foglalkozás nyújtására pedig a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetnél (NDI) pályázhatnak alapítványok, civil és egészségügyi szervezetek, évente összesen 90 milliós keretből. A sikeres pályázó jogosítványt kap a szolgáltatás nyújtására, majd annak teljesítése után kapja meg a pénzt.

A megelőző-felvilágosító kezelés kötelező hossza fél év, a törvény azt írja elő, hogy a kezelés időtartama kéthetenként átlagosan két óránál kevesebb nem lehet, és két megjelenés között legfeljebb harminc nap telhet el. Aki teljesíti ezt, a fél év végén kap egy igazolást, és felfüggesztik az ellene indult büntetőeljárást. A gyakorlatban viszont se az elterelést végző intézmények, se az elterelésre jelentkezők nem veszik mindig szigorúan a törvényben előírt követelményeket.

Egy hosszabb indító beszélgetéssel kezdődött, aztán már csak havonta egyszer kellett elmennem a pszichológusnőhöz, feltett két-három kérdést, aztán mehettem - mesélte az [origo]-nak egy neve elhallgatását kérő fiatalember, aki ellen marihuána birtoklásáért indult eljárás, és emiatt kellett elterelésre járnia. Mivel az első beszélgetésen kiderült, hogy nincs különösebb problémája, szerinte feleslegesek voltak ezek a konzultációk, és a pszichológusnő is csak az idejét vesztegette vele. "Nem mondanám, hogy adott bármit is."

Rácz József, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia vezetője, az említett kutatás egyik szerzője megoldást jelenthetne, ha nem automatikusan féléves kezelés lenne kötelező, hanem az időtartam és a kezelési alkalmak meghatározásakor pszichiátriai és igazságügyi elmeorvosi véleményt is figyelembe vennének a beteg állapotáról. Rácz szerint külföldi tapasztalatok - például Ausztrália és Olaszország példája - bizonyítják, hogy hatásosabb az elterelés a marihuánahasználók esetében, ha rövidebb ideig tart és kevesebb alkalomból áll. "Koncentráltabban kapnak valamit. Fél évre elhúzva senki sem szereti ezt, sem a kliens, sem a személyzet" - mondta.

Akad olyan eltereléssel foglalkozó szakember is, aki szerint épp arra lenne szükség, hogy még hosszabb ideig tarthasson a megelőző-felvilágosító kezelés. Fontos, hogy az alkalmi kábítószer-fogyasztók kapcsolatba kerüljenek az elterelést végző intézmények valamelyikével - mondta az [origo]-nak Törzsök Helga, az elterelést végző Kvanum Zen Alapítvány szakmai vezetője. A foglalkozások során ugyanis nemcsak a kábítószer-használatot érintő problémák kerülnek szóba, sokkal inkább az egészséges életvezetéshez kapnak hasznos tanácsokat a kliensek. Törzsök szerint a probléma az, hogy a kötelező féléves kezelés után már nem jár állami támogatás a programokhoz, így az alapítványok és civil szervezetek pénz híján nem tudnak foglalkozni az azt igénylőkkel.

Félúton eltűnnek szem elől a segítségre szorulók

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű jogvédő szervezet szerint azonban az elterelés rossz és működésképtelen állami befektetés, mert az alkalmi marihuána-fogyasztók kezelése pénzt von el az egyébként is szűkös keretből, és a valóban súlyos problémákkal küzdő függők kezelésére kisebb tér marad. Bár arról nincs szó, hogy az alkalmi füvezők az elterelés miatt kiszorítanák a kezelésből a súlyos helyzetű drogfogyasztókat, az ambulanciákat és a kezelőhelyeket egyfajta kényelmességre szoktatják - mondta Rácz József, mert így "nem kell keresni a drogosokat".

Rácz szerint valószínűleg tízezres nagyságrendben vannak Magyarországon olyan problémás fogyasztók, akik nem kerülnek a rendőrség látókörébe, így elterelésre sem küldi őket senki, maguktól pedig nem kérnek segítséget. Az egyes, már létező kezelési formák és segítségnyújtási programok olykor nehezen elérhetők a komoly függők számára, akik kevésbé motiváltak arra, hogy ilyen szolgáltatásokat vegyenek igénybe - mondta Felvinczi Katalin, az NDI igazgatója. Felvinczi és Rácz egyetért abban, hogy ezeknek a droghasználóknak az elérésén nagyon fontos lenne javítani. Az NDI igazgatója szerint az intézményes szervezésen kellene változtatni, hogy a problémás fogyasztókat megtalálni és utóbb kezelésbe juttatni, a Kék Pont vezetője pedig a megkereső programok szakmai tartalmát is fejlesztené.

A heroinfüggők 10 százalékának jut segítség

A függők kezelését nehezíti az egészségügyi minisztérium által 2006-ban bevezetett teljesítményvolumen-korlát is. Ez ugyanis korlátozza az ellátások után kifizethető OEP-finanszírozást. A heroinfüggőség kezelését szolgáló metadonprogramok a szolgáltatást nyújtó szakemberek becslése szerint a rászorulóknak kevesebb mint 10 százalékát tudják elérni.

A rendszerből a pénz is hiányzik. Míg Írország például a költségvetése 0,32, Magyarország csupán 0,002 százalékát fordította kábítószerügyre 2005-ben - állítja a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának jelentése. A pénz egyik felét a Szociális és Munkaügyi Minisztérium osztja szét pályázatokon, a másik felét az egészségügyi ellátórendszer működésére fordítják. Ez a jelenlegi rendszer fenntartásához elég, fejlesztésekre azonban nem - állítja a TASZ. Hasonlóan látja a helyzetet Felvinczi is, aki azonban megjegyezte, hogy nehéz pontosan becsülni, pontosan mennyi pénz jut a kábítószer-probléma kezelésére, mivel sok az átfedés és más jogcímen nyújtott, de lényegében a kábítószer-probléma kezelésére fordított forrás.

Pettkó interpellációja után a szociális bizottság is foglalkozott a kábítószerkérdéssel. A bizottság ülésén a fideszes Iván László kijelentette: a kábítószer-problémára 2002 és 2006 között fordított közel 10 milliárd forint nem hozott megfelelő eredményeket, és a kábítószer-politika megbukott. Erről azonban még nincsenek pontos eredmények. Az elterelés hatékonyságának vizsgálatára ősszel írt ki pályázatot az Szociális és Munkaügyi Minisztérium, amire december 17-éig lehetett jelentkezni, így konkrét adatok még nem állnak rendelkezésre erről. Felvinczi szerint jelenleg értékelik a 2000 decemberében elfogadott kábítószer-stratégia eredményességét, amivel várhatóan áprilisban végeznek.

A TASZ szerint probléma az is, hogy a kábítószerrel kapcsolatos eljárások 90 százaléka a fogyasztók ellen indul, míg a terjesztők és a nagybani termelőkkel szembeni eljárások aránya 10 százalék alatt van. A büntetőjogi elrettentésre a drogprobléma egészségügyi-szociális kiadásainak négyszeresét, mintegy évi 8 milliárd forintot költ az ország - állítja a szervezet.