Egy vérciki hét - így ment a kormányfőjelölés

Vérciki, borzalmas, őrjítő, kimerítő - így jellemezték utólag szocialista politikusok és kormányközeli források a Gyurcsány Ferenc lemondását követő hét történéseit, amikor néha úgy tűnt, senki nem vállalja a kormány vezetését, máskor órákon belül több miniszterelnök-jelölt is felbukkant. Az [origo] az utódkeresgélés folyamatát közelről végigkövető források segítségével járt utána, hogyan jutottak el Glatz Ferenctől Bajnai Gordonig, miért kellett Gráf Józseffel kihangosítón beszélni és hogyan szerették meg Bajnait mindössze hat nap alatt.

"Milyen szerencsés ez az ország, hogy itt ennyi miniszterelnöknek alkalmas személy rohangál" - jegyezte meg kissé cinikusan egy, a kormányfőjelölt-keresés folyamatát közelről végigkövető forrásunk, mikor felolvastuk neki az összes komolyan, vagy megalapozatlanul felmerült kormányfőjelölt nevét tartalmazó listát. Mi húsz nevet számoltunk össze, mióta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a március 21-i MSZP kongresszuson váratlanul bejelentette: lemond és két héten belül új kormány alakul.

Az [origo] arra kereste a választ, hogyan fajulhatott vicceket ihlető huzavonává a kormányfő utódjának megtalálása, és hogyan jutott el a kormánypárt az akadémikus Glatz Ferenctől, a túlzottan önjárónak tartott Bokros Lajoson és a közvélemény számára ismeretlen Takács Jánoson át, az eleinte keresztülvihetetlennek tartott Bajnai Gordonig. A kormányfő környezetéhez, illetve az MSZP vezetéséhez tartozó forrásaink, a téma érzékenysége miatt névtelenséget kérve beszéltek erről a többek szerint "borzalmas" nyolc napról.

Tervezési hiba már a kezdeteknél

"A szereplők racionális viselkedését feltételezve nem, így viszont minden bizonnyal hiba volt a kormányváltást két hétre tervezni, mondhatjuk úgy is, hogy az emberi természetbe vetett optimizmuson alapuló tervezési hiba" - mondta egyik, kormányfőhöz közeli forrásunk. "2004 augusztusában, mindössze hat nap telt el Medgyessy Péter lemondása és utóda, Gyurcsány Ferenc kijelölése között - ebbe még egy nemzeti ünnep is belesett - mégis őrjítő volt" - tette hozzá. Pedig akkor sokkal egyszerűbb volt a helyzet, mert Medgyessy Péter 2004-es lemondásakor miniszterelnök-jelöltként csak a párt két erős embere, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető Kiss Péter és az akkori sportminiszter, Gyurcsány Ferenc jöhetett számításba.

Egy másik, a kormányváltást közelről követő forrásunk szerint "voltak is nevek Gyurcsány fejében", csakhogy azt is számításba kell venni, hogy ez "nem egy delegálható feladat" és rengeteg egyeztetést igényel. "Borzalmas két hét lett, bár az első három napban még nem tűnt annak" - tette hozzá.

Keddre lett meg az első lista

"Volt egy nagyon jól kirajzolódó időbeli dinamikája a folyamatnak, a nyolc nap alatt kétszer jutottunk vissza a nullpontra" - mondta utólagosan értékelve a történteket kormányzati forrásunk. Az első két nap a tanácskozással telt: a szombati kongresszus után az MSZP vezetésében már vasárnap felröppentek az első lehetséges kormányfőjelöltek nevei, az elnökségen kívül a megyei szervezetek vezetői is konzultációt tartottak, miközben Gyurcsány Ferenc a parlamentben is megerősítette, mindenképp távozik a kabinet éléről.

A párton belüli és a szabad demokratákkal folytatott egyeztetés kedd estig tartott, amikor Gyurcsány egy újabb elnökségi ülés után bejelentette, hogy az MSZP vezetése három embert javasol kormányfőjelöltnek: Glatz Ferenc akadémikus történészt, Surányi György volt jegybankelnököt és Vértes Andrást, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnökét. Bár többen felvetették, hogy hármójuk közül eleve Surányit szánhatták befutónak, a másik két emberre pedig csak a forma kedvéért volt szükség, kormányzati forrásaink ezt tagadták.

"Vértes Andrást sokkal jobb jelöltnek tartottuk, mint amilyennek a sajtó beállította" - mondta egyik forrásunk a talán legtöbb támadást magára húzó jelöltről. Ennek ellenére "nem kellett hozzá fél nap, és kinyírták". Gyurcsány környezetéhez tartozó egyik forrásunk szerint egyesek szándékosan le akarták járatni Vértest. "Biztos rásegítettek vagy a párton belülről vagy az SZDSZ-ből" - mondta.

Glatz lett volna a nyugodt erő, tökös pénzügyminiszterrel

Az MTA egykori elnöke, Glatz Ferenc állta legtovább a sarat: az első találgatásoktól kezdve egészen csütörtökig versenyben volt, amikor végül levélben kérte Gyurcsány Ferenctől, hogy vegyék le nevét a kormányfőjelöltek listájáról. Igaz, közben már kiszivárgott, hogy az SZDSZ sem őt, sem Vértest nem tartja alkalmasnak a kormányfői posztra.

Ennek ellenére Glatzban komolyan gondolkodtak, forrásunk szerint eredetileg kifejezetten jó ötletnek tűnt a jelölése. "Köthető a baloldalhoz, és megnyugtató karakter, ő annak az elképzelésnek felelt meg, hogy legyen egy konszenzusos, egységesítő típusú miniszterelnök, oldalán egy kemény, karakteres pénzügyminiszterrel, aki viszont tudja, hogyan kell szót érteni az IMF-fel" - magyarázta. Szerinte ilyen volt annak idején a Horn-Békesi vagy a Horn-Bokros párosítás, ami "működött is". Ilyen párosítás alapján gondoltak a Corvinus Egyetem rektorára, Mészáros Tamásra is, aki azonban Glatzcal ellentétben azonnal nemet mondott a felkínált lehetőségre.

Surányi, Vértes, Glatz

Surányi, az elrettentett ideál

A favorit azonban kimondatlanul is Surányi György egykori jegybankelnök volt, akit nemcsak az SZDSZ támogatott, de a szocialista képviselők is tőle várták, hogy már a megjelenésétől helyreáll a nemzetközi piacok Magyarország iránt táplált bizalma, a forint árfolyamáról nem is beszélve. "Ha Surányi igent mond, akkor kedden megvan az új miniszterelnök" - emlékezett egyik forrásunk.

Surányi György azonban csak feltételekkel vállalta volna a kormány vezetését, így kérte a Fidesz támogatását is, mint fogalmazott, "a pártokhoz nem szorosan kötődő válságkezelő kormány akkor lehet működőképes, ha bírja a parlamenti pártok eltérő hőfokú, de világos támogatását". "Bárki megmondhatta volna előre, hogy Orbán Viktor egyszerűen nem válaszolhatja erre azt, hogy jó, Gyuri, legyél te a miniszterelnök" - mondta kormányzati forrásunk, aki szerint a volt jegybankelnök már hétfőn este, vagyis a hivatalos bejelentést megelőző napon leült - nem is zárt ajtók mögött, hanem egy elegáns belvárosi szálloda éttermében - a Fidesz elnökével.

Egy másik forrásunk szerint viszont Surányiban lehetett annyi naivitás, hogy elhitte, legalább egy meg nem támadási szerződésre rá tudja bírni a legnagyobb ellenzéki pártot. "Azon a megbeszélésen erősebb szavak is elhangozhattak, Surányi pedig bármilyen jó szakember, nem a politikai bátorságáról ismert" - tette hozzá.

A Fidesz mindenesetre szerdán hivatalosan is jelezte, hogy nem hajlandó támogatni a Surányi vezette kormányt, ezzel gyakorlatilag biztossá vált, hogy nem lesz kormányfő a volt jegybankelnökből. Ennek ellenére, egyik forrásunk szerint "ötpercenként csörgött a mobilja", annyian próbálták rábeszélni Surányit, hogy vállalja el a feladatot.

A dömping

Ez volt az első lenullázódás, háromból egy jelölt sem maradt állva - fogalmazott kormányközeli forrásunk. Közben persze folytak az egyeztetések a párton belül, a szabad demokratákkal és az alkalmasnak ítélt jelöltekkel, arra azonban Gyurcsány és stábja sem számított, hogy a nevek idő előtt kiszivárognak. Az összes nyilvánosságra került név közt, a kormányfőhöz közeli forrásunk szerint vannak, amelyek teljesen légből kapottak, másokról valóban esett szó a több egyeztetés valamelyikén. Nem tud arról, hogy komolyan felmerült volna például Jaksity György, Balázs Péter, Felcsuti Péter vagy Inotai András jelölése, pedig jelentek meg erről szóló cikkek. A megyei szervezetek vezetőivel folytatott konzultációkon, illetve a vezetőség tanácskozásain - vagyis még messze nem jelöltként - viszont valóban elhangzott Sugár András egykori T-Mobile vezérnek, Király Júlia MNB-alelnöknek, a Henkel ügyvezető igazgatójának, Deák Ferencnek a neve, és valóban bedobták ötletként a Corvinus Egyetem tanárát, Csáki Csabát, és az agrárlobbista Nagy Tamást is.

Forrásaink szerint Patai Mihály tőzsdeelnök pedig komoly jelölt volt, és állítólag elsőre igent is mondott felkérésre. Azt azonban feltételként szabta, hogy idő előtt nem szivároghat ki a neve. Mikor alig pár órával később nyilvánosságra került, hogy ő lehet a következő kormányfőjelölt, forrásunk szerint "megsértődött és visszakozott". Mindebből kívülről csak annyi látszott, hogy a pénzügyi szakember neve felröppent, majd pár órával később maga cáfolta a hírt, és cégének intranetén nyugtatta meg kollégáit, hogy marad, viccesen hozzátette még, hogy "nem szabadultok meg tőlem".

Az SZDSZ előrántja Bokrost

A péntek újabb nevet hozott: Gyurcsány Ferenc Takács Jánost, az Electrolux vezérigazgatóját javasolta az MSZP-nek. Kormányzati és a párt vezetéséhez tartozó forrásaink is azt állították, hogy Takács valójában nem a miniszterelnök, hanem egyes szocialista vezetők, elsősorban Szekeres Imre jelöltje volt, de mivel Gyurcsány is alkalmasnak találta, az elnökségi ülés felvezetőjében már saját jelöltjeként tálalta. Két forrásunk is egybehangzóan azt állította, hogy az SZDSZ-t megkérdezték Takácsról, és Fodor Gábor előzetesen rábólintott, hogy jelöltként kezeljék.

Ekkor azonban a kormányfőhöz közeli forrásaink szerint az SZDSZ-en belüli harcok miatt megint borult a terv: Fodorral szemben előtérbe kerültek a párton belül azok, akik ellenezték Takács jelölését, és véget akartak vetni az egyre kínosabb huzavonának. A szabad demokraták, pontosabban a párton belüli kaotikus viszonyok is felelősek azért, hogy ideáig fajult a kormányfőjelölési procedúra - állította egyik kormányzati forrásunk. Mióta a Fodor-Kóka párharc dúl, nincs olyan ember, akivel ha tárgyalsz, tudhatod, hogy valóban megállapodtál, folyton az megy, hogy vajon ki kivel van - jegyezte meg.

Takács szinte még épp csak kimondta, hogy "nagy megtiszteltetés volna" a jelöltség, az SZDSZ váratlanul bejelentette: mivel a három, általuk alkalmasnak tartott jelölt közül ketten - Surányi György és Békesi László - nem vállalták a felkérést, Bokros Lajos volt pénzügyminisztert javasolják miniszterelnöknek. Egy szabad demokrata ügyvivő az [origo]-nak már közvetlenül a bejelentés után elismerte, a komolytalan kísérletezgetésnek akartak véget vetni az ötlettel.

Vissza a kályhához

"Miközben még a tartaléknak is volt tartaléka, jött a második nulla pont: Takács röpült, szombat reggelre egy jelölt sem maradt állva" - emlékezett egyik kormányzati forrásunk. Az SZDSZ által bedobott Bokros jelölése ugyanis kizárt volt, mint fogalmazott, ez olyan lett volna, mintha az MDF alakítana kormányt, hiszen a volt pénzügyminiszter nemcsak a párt európai parlamenti listavezetője, de korábban - konstruktív bizalmatlansági indítványt javasolva - még miniszterelnök-jelöltként is bedobta Dávid Ibolya Bokros jelölését.

Az [origo] értesülései szerint ennek ellenére Bokros jelöltlistára vételéről szavazott a szocialista elnökség, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy többséget kapjon: 6 igen állt szemben 5 nem szavazattal és két - szintén elutasításnak számító - tartózkodással. Így mindössze egy voks hiányzott ahhoz, hogy a szocialista képviselők által hétfőn még elképzelhetetlennek tartott fordulat mégis megtörténjen, és a Horn-kormány pénzügyminisztere felkerüljön a szocialisták kormányfőjelölt-listájára. Bokros Lajos a szoros szavazási eredményről persze nem tudhatott, az üléssel párhuzamosan, szombaton zajlott az MDF kampánynyitója, ahol kijelentette: esze ágában sincs szerepet vállalni a kormányban.

Telefonon kihangosítva adott kosarat Gráf

"Kimerültünk" - jellemezte egy szocialista elnökségi tag a szombat délelőtti helyzetet. Rajta kívül a kormányfőhöz közeli forrásaink is megerősítették: ez volt az a pillanat, amikor független, kívülről érkező válságkezelő helyett ismét a párt, illetve a kormány környékén álló emberben kellett gondolkodniuk. Ez reálisan két ember lehetett: Bajnai Gordon gazdasági miniszter és Gráf József, az agrártárca vezetője. Róluk is még ugyanazon az ülésen szavazott az elnökség, Gráfot információink szerint egyhangúlag támogatták, Bajnai esetében viszont az igen szavazatok mellett két tartózkodás is volt.

Az ülésen szintén résztvevő forrásunk szerint még onnan felhívták Gráf Józsefet - "kihangosítva, hogy kétsége se lehessen senkinek, mi hangzik el" -, aki azonban nemet mondott a felkérésre. Gráf korábban is kizárta, hogy a kabinet élére álljon, a pártkongresszuson pedig a tisztújításból is kimaradt, mert nem indult újra elnökségi helyéért, hogy miniszteri feladataira koncentrálhasson. Ezután szóltak Bajnainak, hogy csak ő maradt.

Bajnai - hat nap alatt megszerették

Bajnai Gordon "minden shortlisten rajta volt" - mondta az [origo]-nak egy forrásunk arra utalva, hogy már a legelső ötletelések alkalmával is szükségképpen felmerült a gazdasági miniszter neve. Ugyanakkor eleinte ragaszkodtak ahhoz, hogy kívülről kell érkeznie az új kormányfőnek a válságkezelő kormány élére, másrészt tisztában voltak azzal, hogy a képviselők közül sokan nem támogatnák Bajnait. "Hétfőn még biztosan nem ment volna át a párton" - mondta. Ugyanakkor rögtön hozzátette: nincs igazuk azoknak, akik szerint Gyurcsány manőverezése volt az egész hercehurca, mert "így építette fel Bajnait", vagyis így érte el, hogy mégis felsorakozzon mögé az MSZP-frakció.

Egyik a gazdasági miniszterhez közeli forrásunk szerint Bajnai egészen a hét végéig nem is számított arra, hogy végül csak ő marad állva, hiszen külső emberről volt szó, másrészt róla állítólag köztudomású volt, hogy nincs ilyen ambíciója. Mikor értesítették, ezért nagyon gyorsan kellett döntenie. Jelöltsége akkor lett egyértelmű, mikor szombaton délután feltűnt az MSZP-székházban tartott tanácskozáson, bár az esti órákban innen távozó Gyurcsány Ferenc ezt akkor még nem erősítette meg.

Vérciki, de be is kavartak

A többször megfeneklő utódkeresési folyamatot közelről végigkövető forrásaink közül az [origo]-nak többen is azt állították: igaz, hogy Gyurcsány is több hibát követett el, de tovább rontott a helyzeten, hogy a párton belülről is "bekavartak". Egyikük úgy fogalmazott, voltak, akik "feladatuknak érezhették, hogy beavatkozzanak". "El akarták lehetetleníteni Gyurcsányt, hogy úgy tűnjön, még lemondani sem tud rendesen, még ezt is elkúrja" - fogalmazott az őszödi beszédet idézve egy másik kormányfőhöz közeli forrásunk. Szerinte erre vezethető vissza, hogy minden sok belső információ szinte azonnal eljutott a sajtóhoz, amely további találgatásokkal rontotta a helyzetet. Ezt, állítása szerint maga a miniszterelnök is érzékelte, akin egy hét alatt megsokszorozódott a nyomás a párt irányából is.

"Mindenki érezte, hogy ez vérciki, akkor meg lennie kell felelősnek, a párton belül már az alapszervezeti szinten elindult a mozgolódás" - tette hozzá. Ráadásul Gyurcsány korábban is többször megmondta, hogy azt tartja jó megoldásnak, ha a pártelnök és a miniszterelnök ugyanaz a személy, így ez ismét előkerült, amikor többé már nem külső, független jelöltben gondolkodtak.

Az elnökség egy része szombaton ennek ellenére megpróbálta maradásra bírni a pártelnökségről való lemondását felvető Gyurcsányt, mondván, egyelőre koncentráljanak csak a kormányfőjelölt megtalálására. Egyik kormányfőhöz közeli forrásunk ugyanakkor azt állította: még javában vitatkoztak Gyurcsány távozásáról, amikor már kijutott, és a sajtóban kész tényként jelent meg, hogy lemondott. "Pillanatok alatt elterjedt a párton belül is" - tette hozzá.

Az MSZP egyik elnökségi tagja az [origo]-nak szintén azt mondta: nyilvánvaló, hogy a párt erős emberei - akik közül többen a kormánynak is tagjai - nem nézték ölbe tett kézzel a történéseket, és maguk is próbáltak lépéseket tenni, mondván, "miért kellene Gyurcsány vagy az SZDSZ jelöltje". Állítása szerint olyan is volt, aki külön, maga is leült egyeztetni egyes jelöltekkel. "Volt egy belső bizalmi konfliktus, mert nem akarták Gyurcsányra bízni, hogy ő hozza az új főnököt, hiszen annak hozzá lenne köze" - mondta.

Egy másik szocialista elnökségi tag viszont azt állította: nem igaz, hogy párton belülről bárki akadályozta volna - kiszivárogtatással vagy más módon - a jelöltállítási folyamatot. Szerinte olyan információk is "45 perccel később már kinn voltak a sajtóban", amelyeket Gyurcsány Ferenc szűk stábján és a szabad demokrata vezetőkön kívül senki nem tudott.

Mint mondta, nem akarták Gyurcsány távozását a pártelnöki székből, megpróbálták meggyőzni, hogy "ne akarja egyedül vállalni a felelősséget" a szerencsétlenül alakult jelölési folyamatért. Annak ellenére, tette hozzá, hogy tudták, a maradása kockázatos, mert Bajnai így a háttérből irányított bábnak tűnhet mellette. Szerinte Gyurcsány döntött úgy, hogy ez az utolsó alkalmas időpont arra, hogy jól szálljon ki. Mint mondta, "mindig ilyen volt, a pillanatot akarja megnyerni, de közben már a heroikus visszatérésén gondolkodik, amikor azt mondhatja, lám, nem mentek nélkülem semmire".