Első, de még második ránézésre sem tűnik fel, hogy bárki is lakna a Városliget közepén. Pedig egy több mint százéves épület áll a Széchenyi fürdőtől pár száz méterre, közel a mesterséges tóhoz. A házat zöld folyondárral benőtt kerítés szigeteli és zárja el a park többi zöldjétől. A sűrű növényzet egy helyen megtörik, ott egy elfuserált graffitivel díszített kapun egy helyrajzi szám és egy név olvasható: Limpek Sándor.
A csengetésre középkorú férfi nyit ajtót, és kedvesen betessékel minket. A toldozott-foltozott házat körbejárva elmeséli, hogyan került abba, az elsőre kiváltságosnak tűnő helyzetbe, hogy ő és családja egyedül lakja Budapest egyik legjobb parkját.
"Tudtam, hogy bérlemény, de fütyültem rá"
Limpek a ház körüljárása közben csaknem 140 év történetét meséli el: előttük két városligeti kertész, Maurer Gyula és Móricz Zsigmond bérelték a házat a második világháborútól kezdve. Maurer a főkertész fia volt, és maga is városligeti kertész lett, Móricz anyagbeszerzőként és virágkiültetőként tevékenykedett.
A ház 1870-ben eredetileg fürdőháznak épült, a 20. század elején csendőrőrssé alakították át, innen lovagoltak ki nap mint nap a Városliget rendjére ügyelő csendőrök. Utána lett a kertészek otthona. A ház előéletéről már csak az üvegház alapkövei és az istállóba vezető kövek árulkodnak, körülötte most már csak a közelmúlt nyomait lehet látni, például egy jégkrémhűtőt.
"Mi 1994-ben találkoztunk velük. Egy közös ismerősünk mondta, hogy leköltöznének Gödre, ahol egy tehermentes, kertes családi házban éltünk a feleségemmel és három gyerekünkkel. Erről tudtam, hogy bérlemény, de fütyültem rá: megtetszett a hely, úgyhogy magántulajdont adtam érte cserébe. 1994. október 1-jén költöztünk ide, de alig telt el az első hónap, kiderült, hogy a korábbi bérlők perben állnak a zuglói önkormányzattal. Pedig amikor aláírtuk a szerződést, senki sem szólt erről, úgy tűnt, minden rendben van" - kezd bele az irigyelt helyzetet némiképp árnyaló történetébe a lambériás étkezőben Limpek Sándor. Arról a mostani lakók érdekeire hivatkozva nem akart beszélni, hogy gödi háza mennyit ért, azaz mit adott a városligeti házért.
A ház miatt - kisebb-nagyobb szünetekkel - évek óta vitázik a bérlő és az önkormányzat: az önkormányzat időről időre cserelakásokkal bírná költözésre Limpekéket, a családfő azonban kijelentette, addig nem mozdul az egykori fürdőházból, amíg annak értékével megegyező csereingatlant nem ajánlanak neki. Márpedig az ügyben indított eddigi egyetlen, 1996-os per során egy ügyvéd azt mondta, az épület értéke egy rózsadombi ingatlanéval vetekszik, néggyel megszorozva - állította Limpek.
Cserevita
Mint mondta, költözése után nem sokkal, 1994-ben, november végén két óbudai panellakást és egy - Limpek szerint - szanálás alatt lévő családi házat ajánlottak fel neki, amit visszautasított, mert mint mondta, "nem érezte teljesen tisztának a dolgot". Erről a zuglói önkormányzatot nem tudtuk megkérdezni, a sajtóirodán és a vagyonkezelőnél többszöri megkeresésünkre sem tudtak válaszolni kérdéseinkre és nem tudtak olyan embert ajánlani, aki tudott volna reagálni Limpek történetére.
Limpek Sándor nem szívesen hagyná el városligeti otthonát
"Olyan lakást fogadnék el cserébe, mint ez, nem kell, hogy a belvárosban vagy Budán legyen, szívesen elköltöznék például Törökbálintra vagy Budaörsre. Még az sem lenne baj, ha az is bérlemény lenne. Egy jogszabály szerint az 1994-es csere nem évült el, és én akkor egy családi házat adtam ezért cserébe" - mutat körbe a kívülről omladozó, belül rendezett házon. Mint mondta, akkor is elköltözne, ha pénzzel kompenzálnák: "Ha nem egy ehhez hasonló lakást kínálnak föl, akkor a ház értékét kérném a napi árfolyamnak megfelelően."
2x32 négyzetméteren hivatalosan és önkényesen
Sztancsik Ferenc jól ismeri a városligeti ház történetét: idén március 31-ig megbízási szerződésben állt az önkormányzattal, ahol gazdasági tanácsadó volt, előtte képviselőként dolgozott a kerületben, idén többször is foglalkozott a Limpek-üggyel, amely szerinte azért került ismét terítékre, mert a főváros le akarja bontani a romos épületet, és ezért megbízta Zuglót, járjon el az ügyben. Mivel már nem dolgozik az önkormányzatnak, ezért az [origo]-nak kiemelte, kizárólag magánemberként nyilatkozik az ügyről.
Nincsenek jogi keretek arra, hogy az önkormányzat teljesítse a bérlő cserekérését - állítja, azt pedig nem is érti, hogyan követelheti valaki egy önkormányzati bérlemény értékét, hiszen az nem a saját tulajdona. Limpekék hivatalosan mindössze 32 négyzetméteren laknak: papíron ugyanis egyenként ekkorák az ikerház lakásai. Míg Limpek Sándor hivatalos bérlője az ikerház rá eső részének - és ezért nem lehet kilakoltatni -, addig fiát, aki az idős kertész halála után költözött be, önkényes jogcím nélküli lakóként tartják nyilván - állította Sztancsik. Hozzátette azonban, hogy ifjabb Limpek Sándor költözése pillanatától rendben fizeti a lakbért.
Az egyik budapesti kerület lakásosztályán megkeresésünkre azt mondták, az ilyen esetekben - ha egy épületet lebontásra ítélnek - az önkormányzatnak mindenképpen el kell helyeznie a bérlőt: az előző lakással megegyező paraméterű cserelakást kell felkínálnia, ha pedig a bérlő a felkínált lakást vagy lakásokat nem kéri, lehet pénzzel kompenzálni, és van jogszabály a kiköltöztetésre is, amennyiben a bérlő sokáig elhúzza a döntést.
"Ha új postás van, nem talál ide"
Idősebb Limpek nem is érti, miért hozzák fel újra és újra a lakbér ügyét, amikor az elmúlt 15 évben mindig minden számlát kiegyenlített, és csak olyankor késett a befizetéssel, amikor a Városliget új postása napokig nem bukkant föl. "Ha új postás van, nem talál ide. Az épület címe Városligeti körút. De a Városligeti körút vége innen 700 méterre van. Ésszerűbb lenne az Olof Palme sétányra vagy a Kós Károly sétányra bejegyezni" - mondta Limpek az Állatkerttel azonos helyrajzi számon lévő otthonáról.
Sztancsik azért lobbizott, hogy az önkormányzat méltányossági alapon apának és fiának is utaljon ki egy-egy bérlakást: "Kiderült viszont, hogy a cserénél az önkormányzat jogi képviselői nem találtak erre jogalapot. Ha Limpek fiát kilakoltatnák, nem kapna másik lakást, mivel semmilyen jogcíme nem volt arra, hogy beköltözzön" - állította.
Csak akkor késett a lakbérrel, amikor az új postás napokig nem találta a házat
Limpek szabályosan, fia saját döntése alapján egyaránt 32-32 négyzetméter után fizet lakbért, noha az idősebb Limpek valójában nagyobb területen lakik: az elmúlt évek során az épülethez önkényesen csatolt kisebb helyiségeket, például a lánya szobáját. Az önkormányzat tud az engedély nélkül hozzátoldott szobákról és átalakításokról, de - egy-két szóbeli vitától eltekintve - eddig szemet hunyt fölöttük - mondta Sztancsik. Ugyanakkor joggal kérdezheti, hogy miért csak 32 négyzetméter után fizet Limpek, ha nagyobb területen él.
Limpek szerint a helyzet nem ilyen egyszerű. Mit tehetett volna - tárta szét a karját -, ha az önkormányzat semmire nem adott engedélyt, még arra sem, hogy helyrehozza a kéményt, amikor az tavasszal vészesen dőlni kezdett? "Azt sem engedték, de aztán megcsináltam saját szakállamra" - magyarázta Limpek a tetőteraszon, közvetlenül a padlásba fúródott 1956-os golyónyomok mellett. "Amióta itt lakunk, nem volt engedélyezett felújítás. Ha a hivatal nem segít, legalább ne is gáncsoskodjon" - mondta. Sztancsik szerint az önkormányzat kivár. Mint mondta, ha akarna, sem adhatna engedélyt Zugló az átalakításokra, mert hivatalosan nem is lakhatnának emberek a házban. Az önkormányzat szerinte ugyanis egy hatvan évvel ezelőtti tévedés következményeit örökölte meg.
Egy ötvenes évekbeli tévedés mindennek az oka
Sztancsik szerint az ötvenes években a tanács tévedésből adott ki lakhatási engedélyt a két szobakonyhás lakásból álló ikerházra. A rendszerváltáskor ez nem derült ki, az akkori lakók új bérleti szerződést kötöttek. A kérdés a főváros bontási tervei miatt idén újra aktuális lett. Limpek Sándor többször említette beszélgetésünk során, hogy "voltak nála a polgármesteri hivatalból, akik Demszkyre hivatkoztak". Szerinte a téma azért került idén tavasszal újra terítékre, mert márciusban az RTL Klub készített egy riportot az épületről: "Megint ránk szálltak, azt kérdezték, hogy minek nyilatkoztam a tévének, a hivatal nem engedte meg. Mondtam, hogy ahhoz, hogy kinek nyilatkozom, nincs köze a hivatalnak. Ezután felkínáltak egy lakást, ha szóban megegyezünk. Én azt kértem, hogy írjunk jegyzőkönyvet. Ez eddig nem történt meg" - mondta májusi látogatásunkkor.
Múlt és jelen nyomai keverednek az egykori fürdőház körül
Délutáni beszélgetésünket két-három perces ritmusokban halk morajlás törte meg, a föld alatt, a háztól mintegy 40 méterrel elhúzó földalatti vasút hangja. "Engem nem zavar, a gyerekeim mondogatják is, hogy könnyű nekem, mert munkahelyi ártalomként kicsit megsüketültem." A korábban fegyvermesterként dolgozó egy éve özvegy nyugdíjas férfi a huzavonák ellenére nagyon jól érzi magát a Városliget közepén: "Nagyon jó a levegő, madárcsicsergésre ébredünk, kivéve, amikor rendezvény van a Hősök terén. Olyankor nem kapcsolunk tévét vagy rádiót, mert minek."
Sztancsik szerint a főváros csak akkor tudja elkezdeni a bontást, ha a lakók kiköltöznek a házból. Mint mondta, a műemlék-felügyelet vizsgálata szerint az épület - patinás múltja ellenére - nem műemlék és nem is védett. Limpek Sándor viszont csak akkor megy el, ha teljesülnek követelései: "Nem értem, miért nem mondja Zugló, hogy ha nem tudják megoldani, akkor a fővárosnak utalják az ügyet."
Az önkormányzat tanácsára megkerestük a Zuglói Vagyonkezelő Zrt.-t is, ahol Bokor István vezérigazgató azt mondta, nincs döntési jogkörük az épületre, mert bár igaz, hogy a vagyonkezelő ad bérbe, illetve értékesít lakásokat, üzlethelyiségeket, ez az épület kivételes helyzetben van, sorsáról az önkormányzatot kell kérdezni.