Bihary Gábor: Nem elátkozott székbe ültem

Nosztalgiával tért vissza a fővárosi közgyűlésbe Bihary Gábor szocialista politikus, aki a Hunvald György helyét minimális időre elfoglaló Kivágó Iván Györgynét váltja a testületben. Gyengécske próbálkozásnak és butaságnak tartja a beiktatása elleni obstrukciós kísérletet, és nem jár össze sörözni Tarlós Istvánnal.

- Milyen érzés volt beleülni az elátkozott székbe, ahonnan rövid idő alatt két elődje is távozott?

- Nem elátkozott székbe ültem, nem így fogom fel. Ez érzelmi kérdés is a számomra: 12 évig tagja voltam a fővárosi közgyűlésnek, 1994-ben én voltam a legfiatalabb a testületben. Nekem az a szék ezt a 12 évet jelenti, nem az előző néhány hónapnak a hercehurcáját.

- Nem volt egyszerű elfoglalnia ezt a széket, hiszen már a mandátumkiadását is megtámadták, utána pedig az eskütételét próbálták megakadályozni.

- A fellebbezéshez mindenkinek joga van. Volt egy állampolgár, aki ezzel élt, az Országos Választási Bizottság és a Legfelsőbb Bíróság pedig egybehangzóan azt mondta, hogy indokolatlanul. Ez a néhány nap a demokrácia szabályossága és biztonsága miatt megéri, ezért én nem neheztelek - nincs okom és jogom sem - bárkire. A Legfelsőbb Bíróság a kérdést lezárta, egyértelművé tette, hogy a megválasztásom teljesen jogszerű és szabályos volt. Ami a másik kérdést illeti, csak a sajtóban olvasok olyan észrevételeket, miszerint az eskütételemmel problémák lennének.

- Azt nyilván észrevette, hogy a jobboldali ellenzék megpróbálta obstruálni az eskütételét. Szerintük 34 képviselőnek kellett volna jelen lennie ahhoz, hogy le lehessen tenni az esküt, és úgy számolnak, hogy ön az eskü letétele előtt még nem képviselő, ezért a távollétükben csak 33-an voltak a teremben.

- Ez butaság. A képviselői jogállás a megválasztással jön létre, így az MSZP budapesti párttanácsa által meghozott döntéstől kezdve képviselő vagyok, ezt a Legfelsőbb Bíróság döntése egyértelművé tette. Az eskütételtől nem a képviselői jogállás függ, hanem hogy a képviselői jogaimat gyakorolhatom-e: megnyomhatom-e a szavazógombot, hozzászólhatok-e a közgyűlésen, tehetek-e előterjesztést. A fővárosi közgyűlés alakuló ülése 2006-ban is úgy zajlott, hogy a megválasztott képviselők összegyűltek, de az ott jelenlévők közül egy sem tett korábban esküt - hiszen azért gyűltek össze, hogy esküt tegyenek. Ha igaz lenne az ellenzék okfejtése, hogy a mostani közgyűlés határozatképtelen volt, mert én voltam a harmincnegyedik, akkor határozatképtelen volt az a közgyűlés is ahol ők esküt tettek. Ilyen mondvacsinált indokokkal akarja alátámasztani az ellenzék, hogy miért nem vesz részt a közgyűlésen, de ez elég gyengécske.

- Ez azért előre jelzi, hogy olyan a politikai hangulat, amelyben mindenki számíthat támadásra. Ön már csak koránál fogva sem volt az állambiztonság tagja, viszont volt Demisz-vezető. Nem tart attól, hogy ezt még felemlegetik önnek?

- Nincs mitől tartanom, nincsenek titkaim. 2002-ben Óbudán az MSZP, az SZDSZ és a Centrum Párt közös polgármesterjelöltje voltam, Tarlós István ellenfele egy választási küzdelemben. Bármi olyan kérdést felvetni most, ami abban a kampányban nem merült fel, teljesen megalapozatlan, és magunk közt szólva ízléstelen.

- Milyen a kapcsolata Tarlós Istvánnal, aki most a városházi Fidesz frakcióvezetője?

- Semmilyen. Nem vagyunk barátok, nem járunk sörözni. Azt gondolom, hogy a politikusi közös munka során ez nem is elvárás.

- Bő egy év van hátra ebből a ciklusból. Mik a tervei erre az időre a fővárosi közgyűlésben?

- Az elsőt már sikerült is megvalósítanom: tettem egy előterjesztést, amit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Sok más mellett az Európai Unió önkormányzati közgyűlésének, a Régiók Bizottságának is tagja vagyok. A magyar delegáció, amelynek az alelnöke vagyok, néhány hete tett egy kezdeményezést, hogy a földrengés sújtotta olaszországi régióból, Abruzzóból azok a magyar önkormányzatok, amelyek rendelkeznek ifjúsági táborokkal, hívjanak meg gyerekcsoportokat. Az abruzzói földrengés ugyanis súlyos pszichés terhelésnek tett ki mindenkit, különösen a gyerekeket. Van annak Magyarországon hagyománya, hogy szükség esetén befogadjunk gyerekeket. A III. kerületi önkormányzat már döntött erről, és most a főváros is csatlakozott.