Előbb fizetett, aztán nyert az MNV ügyfele

Átláthatatlan, zavaros módon értékesítette a a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tavaly a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet több milliárd forintot érő ingatlanját. Az Állami Számvevőszék szerint az épületet megvásárló cég három hónappal az előtt fizetett az épületért, hogy annak értékesítésére egyáltalán pályázatot írtak volna ki. Az ügylet alapja egy 2005-ös, a moszkvai nagykövet által aláírt szerződés, amelyet azonban szinte senki nem látott. A Külügyminisztérium hallgat, nekik ez az ügy túl bonyolult, az MNV állítólag meglepődött.

Súlyos kritikával illeti a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet épületének eladását az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tavalyi működéséről szóló jelentése. Az ÁSZ legsúlyosabb megállapítása: az MNV 2008 novemberében úgy választotta ki a pályázat győztesét, hogy a nyertes cég már nyolc hónappal korábban, 2008 márciusában átutalta a 3,5 milliárd forintos vételárat.

Az ÁSZ szerint az érthetetlen helyzetről - vagyis arról, hogy a nyertes cég korábban fizetett, mint ahogy az eladásról szóló döntés megszületett volna - tudnia kellett az MNV Zrt.-nek is. A pénz átutalása után, 2008 márciusában az MNV megkérdezte a Magyar Nemzeti Bankot (MNB), hogy honnan érkezett a számlájára 3,5 milliárd forint. A jegybank azt válaszolna: a moszkvai ingatlan vételi áráról van szó, amelyet a luxemburgi Diamond Air utalt át. A jegybank levelében hozzátette: az utalás egy 2005. decemberi szerződés alapján történt, amelyet a moszkvai magyar nagykövet, Székely Árpád írt alá. Az MNV az ÁSZ-jelentéshez csatolt véleményében viszont azt írta: még 2008 novemberében sem tudtak az utalásról.

A 2005-ös megállapodásról semmit sem nem lehet tudni, ráadásul a kormány csak 2006-ban hagyta jóvá az ingatlan eladását. Az ÁSZ szerint ha a vagyonkezelő valóban nem tudott a 2005-ös szerződésről, akkor azt a jóváhagyása nélkül kötötték meg, ebben az esetben pedig a szerződést semmisnek kell tekinteni. Podonyi László, az ÁSZ-vizsgálat vezetője az [origo]-nak azt mondta: a 2005-ös szerződés szövegét nem kapták meg, arról csak a jegybank tájékoztatója alapján van információjuk. Ebből például az derül ki, hogy ugyanazok a személyek írták alá, mint a 2008-as eladást.

Nem biztonságos

Bár a vagyonkezelő azt állítja: nem tudja, miért fizetett neki a cég 2008 tavaszán, az ingatlan értékesítésére 2008 júliusában mégis olyan zártkörű pályázatot írt ki az MNV, ahova meghívta a céget is. A zártkörű pályázatra összesen három céget hívtak meg. Az ÁSZ kifogásolta, hogy mivel az MNV ezt a pályázati formát választotta, így az épületben évek óta bérlőként jelen lévő magyar cégek - Richter Gedeon Zrt. és az Egis Zrt. - nem tudtak indulni a tenderen. Az MNV a jelentéshez csatolt véleményében azt írta: az ingatlan az orosz kormányzati negyedben van, így az orosz kormány biztonsági okokból korlátozta a lehetséges vevők körét. Podonyi szerint viszont érthetetlen, hogy az offshore tulajdonú Diamond Air miért jelent kisebb biztonsági kockázatot, mint például a Richter.

A vételár minimális összegét egy külső ingatlanszakértő - a Cushman & Wakefield - becslése alapján 19,9 millió dollárban állapította meg az MNV Zrt. A becslés szerinti ár alacsonyabb, mint amennyit a Diamond Air korábban már kifizetett az MNV-nek (a cég által fizetett 3,5 milliárd forint akkor 21,3 millió dollárt ért). Az ÁSZ nem vizsgálta, hogy az értékbecslésben szereplő összeg mennyire tükrözte a realitásokat. Kifogásolta viszont, hogy a jogszabályi előírások ellenére az értékbecslés nem magyar nyelven készült. Az ÁSZ a jelentésében a zavaros ügy további vizsgálatát kérte a pénzügyminisztertől és az MNV Zrt. vezérigazgatójától. Podonyi szerint mivel nem állt rendelkezésükre minden információ, így személyi felelőst sem tudtak megnevezni az ügyben.

A Külügynek ez túl bonyolult

A moszkvai ingatlant használó, illetve az eladás lebonyolításával megbízott Külügyminisztérium kérdéseinkre nem kívánt válaszolni. A minisztérium azzal hárította el a kérdéseink megválaszolását, hogy túl sok összetett kérdést tettünk fel, ezeket pedig az általunk támasztott egynapos határidő alatt nem tudják megválaszolni. A tárca szóvivői irodája azt ajánlotta, hogy forduljunk az ÁSZ-hoz, szerintük a számvevőszék rendelkezik az ügyben keletkezett minden irattal. A tárca annak ellenére kitartott emellett, hogy közöltük, az ÁSZ a jelentéskészítő állítása szerint nem kapta meg például a 2005-ös szerződést. Csütörtökön délután megkerestük az MNV-t, a vagyonkezelő sajtóosztálya választ ígért, ez eddig nem érkezett meg.

Megkerestük Székely Árpád korábbi moszkvai nagykövetet is, aki az eladás körülményeiről nem akart nyilatkozni. Ezt azzal magyarázta, hogy ő személy szerint sem az adásvételi szerződés szövegéről, sem a vételárról nem folytatott tárgyalásokat. Székely szerint a szerepe annyi volt az ügyben, hogy lebonyolítóként vett részt a tranzakcióban. Arról, hogy ebben a minőségében mit csinált, arra hivatkozva nem akart beszélni, hogy az titok. Székely arról a 2005-ös szerződésről sem akart beszélni, amit ő írt alá. Erről először azt mondta: nem ismeri az ÁSZ-jelentést, így nem tudja, milyen 2005-ben szerződésről van szó. Később pedig azt közölte: nem állította, hogy nem írta alá a szerződést, de olyan utasítást kapott a kormánytól, hogy nem adhat ki információkat.

A kormány még 2006-ban döntött az ingatlan eladása mellett. Polgár Viktor, a Külügyminisztérium korábbi szóvivője 2006 márciusában az MTI-nek azt mondta: az állam Moszkvában több olyan ingatlannal rendelkezik, amelyekre nincs szüksége. Ezt azzal indokolta, hogy korábban állami vállalok intézték a külkereskedelmet, napjainkra azonban magáncégek vették át ezt a szerepet. Az MTI szerint a Lurdy-házhoz hasonló méretű épület közel van az orosz kormányszékházhoz és az amerikai nagykövetséghez, így fekvése miatt értékes.