"Anyu úgy tudja, el vagy temetve" - riport a férfiról, akit összekevertek egy halottal

Egy tehenészetben dolgozott, állítólag erdőben lakik, és még életében megvolt a saját temetése. Ő a 49 éves József, akit egy téves azonosítás miatt összekevertek egy holttesttel, amelyet elhamvasztottak, és az ő nevén el is temettek. A férfit a saját nővére keverte össze egy halálra gázolt biciklissel, bár az asszony utólag már furcsának találja, hogy a halottnak túl hosszú volt a haja. Riport a téves temetésről.

"Nekem utasítást adtak arra, hogy végezzem el a köztemetést, így hatvanezer forintból eltemettük azt a férfit, akiről azt hittük, hogy József. A mai napig nem lehet tudni, kit temettünk el valójában" - mondja Oldal Alfréd, Zagyvaszántó polgármestere. A hivatalában mutogat néhány fénymásolt és kinyomtatott újságcikket: mindegyik arról az esetről szól, amikor tévesen azonosítottak egy Nógrád megyében elgázolt középkorú férfit.

Több mint egy hónap után derült ki, hogy tévedés történt a halott férfi azonosításakor. A Szurdokpüspökinél a 21-es úton augusztusban elgázolt férfinál nem voltak papírok, a rendőrség nem tudta azonosítani, ezért felhívást tett közzé a halott személyleírásával. Egy asszony megnézte a kerékpárost, és testvérét vélte felismerni benne. A férfit elhamvasztották, Zagyvaszántó polgármestere köztemetésen apjának sírjába helyezte el az urnát. A halottnak hitt zagyvaszántói férfi azonban szeptember közepén besétált a jegyzőhöz, és közölte, hogy él.

"Amikor 18-án József besétált ide, egyből tudtuk, hogy ő az. Papírjai nem voltak, de felismertük" - idézi fel a halottnak vélt József felbukkanását Oldal Alfréd. Mint mondja, József és testvérei, Ferenc és Anna azt szeretnék, ha az önkormányzat mielőbb eltávolítaná a családi sírból az idegen urnát. Oldal szerint ez innentől kezdve Szurdokpüspöki feladata, a férfit ugyanis a két faluval odébb fekvő település közelében ütötték el. Mint mondta, a két falu jegyzője hamarosan felveszi a kapcsolatot, és akkor reményei szerint a hatvanezres temetés költségeit is rendezni fogják.

A polgármesteri hivatallal éppen szemben van a temető, ahol az ismeretlen kerékpáros nyugszik. A kősíron még mindig ott vannak a gyászfelirattal, rövid búcsúszövegekkel teleírt szalagok, amelyeket a férfi öregek otthonában élő anyjának koszorújáról maradtak meg.

Megtévesztő hasonlóság

"A lányommal még illedelmesen gyászoltam is" - mondja a 49 éves József nővére, Anna, aki a pár kilométerrel odébb fekvő Apcon él. Az ő azonosítása után zárta le az eljárást a rendőrség abban a tudatban, hogy sikerült megállapítani az elütött biciklis kilétét. Anna most aggódik. "A mai napig nem akartam elhinni, mi történt. Öröm, hogy él, de mit fogok én ezért kapni?" - mondja kezét tördelve a konyhájában.

A halottnak hitt József nővére aggódik, hogy tévedéséért felelősségre vonják

A nő szerint megtévesztő volt öccse és az elgázolt biciklis közti hasonlóság: "Voltam a hullaházban, de csak az arcát láttam. Az olyan volt, mint a Jóskáé, a szemei is ugyanolyan kékek voltak" - mondja. Szerinte öccse csak annyiban különbözött a látott férfitól, hogy hosszabb volt a haja, de mivel márciusban találkoztak utoljára, akkor úgy gondolta, ez nem zárja ki, hogy ő az.

Emlékezett arra is, hogy testvérének volt egy tetoválása, de egyrészt nem tudta, hogy pontosan hol, másrészt az elhunyt férfi felöltözve feküdt a hullaházban. "Volt olyan, hogy évekig nem láttam, ezért nem tudtam, hogy milyen különös ismertetőjegyei lehetnek még" - magyarázza az asszony. Szerinte az elgázolt biciklis leírása ráillett öccsére, aki 175-180 centiméter magas, vékony, barna hajú, kék szemű. (A rendőrség leírását az elgázolt biciklisről itt olvashatja el.)

"Úgy tudtam meg, hogy Jóska él, hogy a fiam ment Hatvanban, és meglátta az út szélén Jóskát. Még beszélt is vele, mondta neki, hogy anyu úgy tudja, hogy el vagy temetve. Jóska is meglepődött, mondta a fiamnak, hogy a tehenészetnél dolgozik. Aztán Jobbágyin is látták, mondták, hogy biztosan ő az. Amikor ezt megtudtam, bevettem két nyugtatót" - idézi fel a történteket Anna.

Az 52 éves Anna özvegy, lányával szociális segélyen él. Mint mondja, utoljára akkor látta a fivérét, amikor anyjukat látogatva összefutottak a hatvani öregek otthonában márciusban: "Nem voltunk jó kapcsolatban, de haragban sem" - jellemzi öccsével való viszonyát.

A másik testvér sosem hitte, hogy öccse az áldozat

Bár József bátyja, János egész idő alatt kételkedett benne, hogy öccsét ütötték volna el, húgával ellentétben ő csak fényképen látta a halottat. "A presszóban voltam augusztusban, amikor odajöttek a rendőrök, és mutattak egy képet. Kérdezték, ismerem-e ezt az embert, lehet-e az öcsém. Mondtam, hogy nem" - mondja a férfi zagyvaszántói házának kerítésére támaszkodva. Legközelebb akkor hallott az öccséről, amikor a rendőrök felbukkanása után pár héttel a kocsmában valaki odament hozzá azzal, hogy "hallom, temetik az öcsédet. Mondtam neki, hogy az nem létezik, hogy temetik, Selypen dolgozik a tehenesnél."

József bátyja azt szeretné, ha apja sírjából kihantolnák az idegen férfi urnáját

A férfi azt mondja, szólt az anyjának is, hogy ne vegyen koszorút, mert nem az öccsét temetik. Kérdésünkre, hogy a húga tévedésének mi lehetett az oka, vállat vont, hozzátéve, hogy "sok kellemetlenséget csinál, régóta nem beszélünk egymással".

Az [origo] próbálta megkeresni Józsefet is, de testvérei nem tudták megmondani, hogy hol van. Legutóbbi munkaadójának felesége azt állította, hogy azóta nem látták, hogy bement az önkormányzathoz bejelenteni, hogy él. Testvérei annyit tudnak róla, hogy általában "az erdőben lakik", de "egy barátja többször beengedi Zagyvaszántón". Az augusztusban elütött férfiról a rendőrség újabb felhívást tett közzé, amelyben továbbra is keresi azokat, akik felismerik az elhunytat.