"Maga fölött már ne ő ítélkezzen" - a rendőr, aki 40 percig szóval tartotta a kaszabolót

Mobiltelefonon, közvetlenül a gyilkosságok után beszélgetett a salgótarjáni rendőrkapitány azzal a férfival, aki hétfőn megölte korábbi barátnőjét és halálosan megsebesítette annak új barátját. Több feladata volt: vissza kellett tartania a férfit az öngyilkosságtól, ki kellett derítenie, pontosan hol tartózkodik és meg kellett győznie arról, hogy a kiérkező rendőrök segíteni fognak neki. A kiélezett negyven percről a rendőrkapitány beszélt az [origo]-nak.

"Sokadik próbálkozásomra vette fel a telefont" - mondta az [origo]-nak Ponyi Béla, salgótarjáni rendőrkapitány. Ő volt az, aki 40 percig telefonon tartotta szóval azt a salgótarjáni gyilkost, aki hétfő este egy belvárosi élelmiszerboltban egy bozótvágóval megölte korábbi barátnőjét és megsebesítette a lány új barátját, aki később a kórházban belehalt sérüléseibe. A tettes a vérengzés után elhajtott a helyszínről. A férfit másfél órával később a rendőrök a salgói vártoronynál fogták el. Az akció során nem sérült meg senki.

Ponyi Béla azt mondta, hogy a negyven percig tartó beszélgetésnek több célja is volt: "egyrészt, hogy rábírjam, hogy ellenállás nélkül adja meg magát a kollégáimnak, hogy az érkezésükig szóval tartsam és hogy lebeszéljem az öngyilkosságról, amivel végig fenyegetőzött."

A tettes egyszer sem tette le a telefont: "Olyan érzése lehetett, hogy valaki vele van" - magyarázta a lehetséges okot a rendőrkapitány. "Folyamatosan koncentráltam, hogy nyugodt maradjon a hangom, nem kérdeztem tőle semmit arról, amit elkövetett, végig nyugtattam. Azt próbáltam erősíteni, hogy mi vagyunk azok, akik segíteni tudunk neki."

A beszélgetés hullámzó volt, a férfi többször zokogásba tört ki. "Mit tettem?", "Megöltem őket!" - ismételgette. A kapitány szerint a férfi labilis, megtört állapotban volt. Mint mondta, a negyven perc alatt többször tartott tőle, hogy kicsúszik a kezéből a férfi: "Ilyenkor próbáltam nyugodtan visszazökkenteni" - mondta.

Az utolsó pár percben a tettes nem szólalt meg, csak hallgatott. A kapitány onnan tudta, hogy ennek ellenére jelen van, hogy hallotta a mozgását. "Ezzel viszont az volt a gond, hogy így már nem voltam biztos benne, hogy hol van. Ez a vár nem száz méterre van a belvárostól és nem egy kis dombocskán áll, hanem egy nagy magaslaton, egy erdő közepén" - mondta Ponyi Lajos.

Az idő múlásával a kapitány dolga is megnehezült: a legfőbb gondot a beszélgetés hosszúsága okozta, "de ezt akkor nem éreztem, csak zavart, hogy nincsenek még ott a kollégáim: attól féltem, hogy ha nem tudom szóval tartani, az elfogás előtt pár perccel történik valami".

"Egyre nehezebb volt általánosságokról beszélni, arról pedig nem beszélhettem, amit a bűncselekményről tudtam" - mondta, hozzátéve, hogy személyesen nem, látásból viszont ismerte a férfit. Ekkor az aktuális helyzetéről kezdte faggatni: "Kérdeztem, nem fázik? Mondtam, hogy üljön le. Megkérdeztem, nem hideg a kő? Amikor mondta, hogy a machete mellette van, megkértem, hogy tegye távolabb. Mondta, hogy begyógyszerezte magát. Megkérdeztem, milyen gyógyszert szed. Mondta, hogy nem tudja, ezért arra kértem, hogy olvassa el, mi van ráírva" - írta le a beszélgetés nehezebb pillanatait a parancsnok.

Mint mondta, ezek a kérdések nemcsak időhúzásra voltak jók: egy kollégája végig mellette állt, ő tartotta a kapcsolatot a vár felé tartó kommandósokkal. A beszélgetés során elhangzott információk kollégáinak is hasznára váltak, és a kórháznak is előre jelezni tudták, hogy milyen gyógyszereket vett be a férfi.

A rendőrkapitány egy idő után elveszítette az időérzékét, és mint mondta, utólag abban sem biztos, hogy tegezte-e vagy magázta a 27 éves férfit. A történetre visszaemlékezve tegező formában idézte fel beszélgetéseiket "igen, lehetséges, hogy tegeztem" - mondta az [origo]-nak.

Az amerikai filmekben megszokottakkal ellentétben a rövid távú cél érdekében nem tett olyan ígéreteket, amelyekről tudta, hogy később nem fogja teljesíteni. "Végig az igazat mondtam neki és többször megismételtem, hogy útban vannak felé a kollégáim, akik segíteni fognak neki" - mondta.

"A legfontosabb, amire figyelnem kellett, hogy végig én tudjak irányítani, hogy az én akaratom érvényesüljön" - mondta Ponyi, aki túsztárgyaló tanfolyamon nem vett részt, és korábban nem volt dolga hasonló esettel. A salgótarjáni kapitányságon töltött 20 év alatt viszont nagyon sok gyanúsítottal beszélt: több gyilkost bírt vallomásra egyebek mellett azzal az érvvel, hogy megkönnyebbül, ha elmondja, mit tett.

Az eset utáni napokban a kapitánytól többször megkérdezték, miért beszélte le az öngyilkosságról a kétszeres gyilkost: "Rendőrök vagyunk, nekünk az élet védelme fontos, plusz úgy kellett elfognunk a férfit, hogy ne sérüljenek a kollégák. Ezen kívül ez a férfi már két ember fölött ítélkezett, nekünk az volt a célunk, hogy maga fölött már ne ő ítélkezzen, hanem a törvény" - magyarázta.

A salgótarjáni rendőrkapitány nem fog találkozni a kétszeres gyilkosság elkövetőjével: a nyomozást az ügyben a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya folytatja.