"A bankoknak mennyit adtak?" - tudósítás a koppenhágai klímatüntetésről

A valaha volt talán legbonyolultabb egyenletet kellene megoldaniuk a koppenhágai klímacsúcson a világ vezetőinek, akiket egy szombati tömegtüntetés is emlékeztetett a probléma súlyosságára. Ha a bankok megmentésére dollárbilliókat költöttek, akkor miért sajnálják a milliárdokat az éghajlatváltozás által leginkább sújtott szegény országoktól?  - tették fel a kérdést a tüntetők, akik közül ugyanakkor többen is kétkednek a koppenhágai konferencia sikerében. Az [origo] helyszíni tudósítása a nagy történelmi kérdéseket is feszegető felvonulásról.

"Bla-bla-bla...Cselekedj most!" - ez volt az egyik leggyakoribb transzparens azon a szombati koppenhágai felvonuláson, amelynek résztvevői igyekeztek nyomást gyakorolni a városban zajló klímacsúcs résztvevőire. A tüntetők szerint elég volt a szövegből, most már valódi tetteket akarnak látni a klímaváltozás megfékezésére. Több tízezren vettek részt a demonstráción, amely Koppenhága központjában, a parlament előtti téren kezdődött, majd a tömeg átvonult a konferencia helyszínére, a város szélén fekvő Bella Center közelébe.

A klímacsúcs ugyan már hétfő óta tart, de a tüntetésen megszólított állami vezetők többsége csak a jövő hét második felében érkezik meg. Az eredeti elvárás velük szemben az volt, hogy elfogadjanak egy globális és kötelező érvényű megállapodást a klímaváltozást okozó gázok kibocsátásának megfékezéséről, valamint az éghajlat átalakulása által leginkább veszélyeztetett országok támogatásáról. "Egy tisztességes, ambíciózus és kötelező érvényű megállapodást akarunk" - jelentette ki többször is a demonstráció egyik szónoka, Mary Robinson egykori ír államfő, és a tömeg ugyan hangos ujjongással helyeselt, a tüntetők közül többen is kétkedtek.

"Túl sok ország túl sokfélét akar" - mondta az [origo] tudósítójának egy koppenhágai férfi, Kresten Helgesen, aki nem számít áttörésre a konferencián. A fiatal férfi szerint az egyik legnagyobb gond, hogy a fejlett országok nem akarnak a zsebükbe nyúlni a harmadik világbeli államok megsegítésére, pedig ezeket sújtja leginkább a klímaváltozás. Egyetértett vele az egyszerűen csak Manizaként bemutatkozó nő: "Az Európai Unió is csak annyit tesz, hogy az eddig más célra megígért pénzeket átnevezi."

Ezzel utalt arra, hogy több nemzetközi civil szervezet is kritizálta az uniós tagállamok pénteki bejelentését, amely szerint három éven át 7,2 milliárd euróval fogják támogatni a fejlődő országokat. Környezetvédők szerint ez nem valódi segítség, mert az uniós tagállamok csak annyit tettek, hogy már más célra előirányzott összegeket átirányítottak a klímaváltozás területére.

Nézze meg helyszíni felvételeinket!

Nem volt túl derűlátó Jens Hoeg sem, aki biciklijére támaszkodva figyelte a parlament előtti téren zajló demonstrációt. "A gazdagok többet tudnának adni, mint amennyit akarnak. Mennyit fizettek például a bankoknak?" - fogalmazta meg az idős férfi azt a kérdést, amely az egyik leghangsúlyosabb üzenete volt az antikapitalista jelszavakban bővelkedő tüntetésnek. Mary Robinson is azzal érvelt, hogy ha hatalmas, dollárbilliós nagyságrendű összegeket költöttek a fejlett államok a globális válságot okozó bankjaik megmentésére, akkor nem hagyhatják magukra a szegény országokat.

A tüntetők szerint azonnali cselekvésre van szükség, a klímacsúcsból viszont már kevesebb mint egy hét van hátra, és egyelőre még számos nyitott kérdés van. A szegény országoknak nyújtandó segítség mellett a másik legfontosabb az, hogy ugyan számos állam bejelentett különböző célokat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, de ezek összességében elmaradnak attól a szinttől, amelyet az ENSZ kormányközi klímaügyi testülete (IPCC) javasolt. Az IPCC szerint legalább 25-40 százalék között kellene csökkenteni a kibocsátást az 1990-es szinthez képest, a jelenlegi felajánlásokból azonban legfeljebb mintegy 15 százaléknyi jönne össze. Ráadásul a világ második legnagyobb szennyezőjeként számon tartott Egyesült Államok addig nem is tud konkrét számokat mondani, amíg a szenátusa el nem fogadja az erről szóló törvényt.

Abban a legtöbb ország egyetért, hogy tenni kell valamit a klímaváltozás ellen, amely a kutatók túlnyomó többsége szerint súlyos kockázatokkal járhat az emberiség számára. A megállapodást az nehezíti, hogy rengeteg részérdek feszül egymás ellen, sokan féltik saját jólétüket és/vagy világhatalmi pozíciójukat. Olyan ez, mintha a világ talán legbonyolultabb egyenletét kellene megoldani, és a várakozások szerint a koppenhágai csúcs is anélkül fejeződik be, hogy a helyes végeredményt felírnák a táblára. Sokkal valószínűbb, hogy a csúcs egy politikai megállapodással zárul, amely felvázolja a főbb irányokat, a részletek kidolgozását pedig egy következő, fél vagy egy éven belül megrendezendő konferenciára hagynák.

Pedig Dánia láthatóan nagyon lelkesen készült a klímacsúcsra. A konferenciáról szól az egész város, amely bicikliútjaival, tisztaságával amúgy is a környezettudatosság mintaképe. A hivatalos ENSZ-csúcs mellett rengeteg kísérő rendezvény zajlik Koppenhágában, ezek közül volt eddig a leglátványosabb a szombati tüntetés. A résztvevők főként jólöltözött, nyugati fiatalok voltak, akik lényegében annak a hatalmas fejlődésnek a nyertesei, amely a vele járó ipari szennyeződéssel a fő okozója volt a klímaváltozásnak. Az egyik szónok szembesítette is őket ezzel, és feltette nekik a kérdést, "ti képesek lesztek-e meghozni az áldozatot?". Hangos igenlés volt a válasz, de a békésen és fegyelmezetten viselkedő tömeg közül néhányan azért hagytak maguk mögött néhány sörösdobozt.