A Fővárosi Bíróság kedden elítélte Ungváry Krisztián történészt, aki 2007-ben az Élet és Irodalomban többször írt, illetve a HírTV-nek nyilatkozott arról, hogy Kiss László alkotmánybíró a 80-as évek elején a pécsi egyetem párttitkár-helyetteseként, a pártállami állambiztonság "hivatalos kapcsolata" volt, és közreműködött egy ellenzéki csoport felszámolásában.
Kedden kihirdetett, nem jogerős ítéletét a büntetőbíróság azzal indokolta, hogy az a kitétel, mely szerint "Kiss László hivatalos kapcsolatként besúgásban (...) serénykedett", becsületsértő, és a történész vádlott nem tudta bizonyítani ezen állítása valóságtartalmát, ezért megállapítható bűnössége.
Kiss az ítélet után az [origo]-hoz eljuttatott közleményében azt írja, hogy "az eljárás során nem merült fel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a múlt rendszer állambiztonsági szerveinek 'hivatalos kapcsolataként' besúgó lettem volna", és a bíróság kimondta azt is, hogy "a történész jelentős érdeksérelmet okozott a rágalmazásával".
Ungváry az [origo]-nak azt mondta, fellebbezni fog az ítélet ellen. Hozzátette, nemcsak hogy elfogadhatatlannak, de érthetetlennek is tartja a bíróság döntését. Szerinte az teljesen ellentmond annak az októberben született jogerős bírósági ítéletnek, amely a szintén Kiss által kezdeményezett személyiségi jogi perben született.
Kiss a cikk megjelenése után három eljárást indított: a most első fokon lezárult rágalmazási per mellett sajtó-helyreigazítási és személyiségi jogi pert is kezdeményezett, és az utóbbiban Fővárosi Ítélőtábla jogerősen Ungvárynak, valamint az ÉS-nek adott igazat. A hetilap főszerkesztője, Kovács Zoltán akkor arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta a korábbi elsőfokú ítéletet és megállapította, hogy Ungváry Krisztián és a lap nem állított valótlan tényt az Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett című, 2007. május 18-án megjelent cikkében.
A főszerkesztő akkori közleménye szerint a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy "Kiss László mint egyetemi párttitkárhelyettes 'hivatalos kapcsolatnak' tekintendő, bizalmas jelentéseket írt, ezért nem keltett a lap és a szerző hamis látszatot, amikor ezt a tevékenységet az ügynöki tevékenységhez hasonlónak minősítette". Kiss az ítéletet nem fogadta el, közölte, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordul, és kéri a bírósági döntés felülvizsgálatát.
A sajtó-helyreigazítási eljárás tavaly februárban zárult le, és a felek utána egymásnak ellentmondóan értelmezték az ítéletet. Kiss László akkori közleménye szerint a lapot elmarasztalták azért, mert a hamis látszatot keltette, hogy a jogászprofesszor ügynöki tevékenységet végzett, besúgó volt, illetőleg jelentéseket írt. Ugyancsak hamis látszatát keltette annak is, hogy az alkotmánybíró - akit 1998-ban átvilágítottak - az 1980-as évek elején kollegiális kapcsolatban állt az állambiztonsági szervekkel - állt Kiss közleményében.
Az alkotmánybíró nyilatkozatára Ungváry Krisztián is közleményben reagált, melyben azt írta: az alkotmánybíró csak részben és kisebb részben nyert pert. Keresetében 18 pontban kért helyreigazítást, ebből négyet a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasított, a további 14 kérelemből pedig hetet tartott megalapozottnak - közölte a történész, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy a bíróság szerint nem kifogásolható az az állítás, hogy Kiss László "szerepet játszott a pártállam terrorgépezetében", részt vett "renitens hangok elhallgattatásában", tevékenysége "súlyosabban esett latba", mint másoké, "múlt rendszerben betöltött szerepét elhallgatta."
Ungváry a legújabb ítélet után az [origo]-nak azt mondta, hogy a pereket a "pártállam kicsinyes bosszújának" érzi Kiss László részéről. A történész szerint a tudomány megállapításait nem a bíróságnak kell eldöntenie, "az sem a bíróságra tartozik, hogy 1935 és '38 között fasizmus volt-e Németországban". Közleménye alapján ugyanakkor Kiss sem csak a bíróságon keresi az igazát, a számára kedvező ítélet után ugyanis közölte, "meghurcoltatásom történetét az "Ügynökmese - az Ungváry dosszié" című könyvemben dolgozom fel".