A szinte pontosan három évvel ezelőtt hivatalba lépett Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár keményen dolgozott azért, hogy a koppenhágai klímakonferencia minél fajsúlyosabb legyen, a lehető legtöbb állami vezetőt vonzza, és ebben a munkában az egyik legfőbb támasza egy magyar tisztviselő, Pásztor János volt. Ő vezeti azt a főtitkárt segítő klímaváltozási csapatot, amelynek feladata a jelentések, előadások, nyilvános megszólalások és tárgyalások előkészítése. "Szinte minden nap találkozunk, akár több órára is" - mondta az [origo]-nak adott interjújában Pásztor.
Az ötvenes éveiben járó ENSZ-tisztviselő még kamaszként hagyta el Magyarországot, amikor teológus apja Kenyában vállalt munkát. A tinédzser Pásztor ott végezte el a középiskolát, majd az Egyesült Államokban, a világ egyik legjobb műszaki egyetemén, a Massachusetts Institute of Technologyn folytatta tanulmányait. Atomfizikát tanult, és ugyan először úgy állt hozzá, "hogy minden utcasarkon építek egy atomreaktort", később rájött, hogy "mást kell csinálni". Elkezdett gazdasági és társadalmi jellegű tantárgyakat felvenni, és az egyetem után energiaügyekkel foglalkozott különböző szakmai intézeteknél.
Ott volt 1992-ben Rio de Janeiróban, az első nemzetközi klímakonferencián, ahol döntés született az éghajlatváltozással foglalkozó ENSZ-intézmény (leginkább a rövidítése ismert: UNFCCC) létrehozásáról, majd ennek dolgozott 14 éven át. Ezt követően átment a világszervezet környezetvédelmi programjához dolgozni, de másfél éve elhívták a Ban Ki Mun mellett felálló csapat élére.
"A klímaváltozás felnőtt lett"
Pásztor a hét közepén érkezett meg a koppenhágai klímacsúcsra, amelynek előkészületeiben ő maga is tevékenyen részt vett az ENSZ-főtitkár munkatársaként. Ott volt a korábbi hasonló nemzetközi fórumokon is, de egyik sem volt ennyire nagyszabású, ami Pásztor szerint egyértelműen mutatja a klímaváltozás jelentőségének alakulását is. "Az utóbbi négy-öt évben, nagyjából a kyotói egyezmény hatályba lépése óta, a klímaváltozás felnőtt lett. Korábban környezetvédelmi probléma volt, mostanra azonban fejlődési kérdéssé vált" - mondta a tisztviselő a dán főváros egyik elegáns szállodájában.
Szerinte az is sokat elárul a változásokról, hogy három évvel ezelőtt az ENSZ-főtitkár még alig beszélt a klímaváltozásról, mára pedig az egyik legaktívabb szereplője lett. Ezek a változások nem múlnak el, csak erősödni fognak - jósolta Pásztor: "Az már nem lehet, hogy most itt lesz 120 államfő, de Mexikóba, a jövő évi klímakonferenciára már nem mennek el. Ott lesznek azon is." A tisztviselő szerint ez jórészt a főnökének, Ban Ki Munnak az érdeme, aki folyamatosan győzködte a különböző országok vezetőit, hogy vegyék komolyan a klímaváltozást, és igyekezett rábírni őket arra is, hogy jelenjenek meg a koppenhágai csúcson.
"Vannak olyan vezetők, akik nagyon komolyan veszik a kérdést. Maguk is átmentek egy tanulási időszakon, és megértették, mennyire súlyos problémáról van szó. Vannak emellett olyanok is, akik csak felolvassák azt a papírt, amelyet a tanácsadóik eléjük tesznek" - beszélt személyes benyomásairól Pásztor. Konkrét neveket nem akart említeni, de hozzátette, hogy "szerencsére egyre több vezető tartozik az első csoportba". Szerinte látványos változásra utal az is, hogy amikor két éve a New York-i ENSZ-közgyűlés idején volt egy klímacsúcs, akkor a legtöbb vezető csak annyit tett, hogy tartott egy beszédet, az idein viszont többen is részt vettek kisebb csoportbeszélgetésekben.
"Egy aránylag tűrhető egyezmény"
Pásztor szerint tehát érezhető a fejlődés, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Koppenhágában összegyűlő vezetők képesek lesznek elfogadni egy olyan globális, kötelező érvényű egyezményt, amelyet sok klímakutató és civil szervezet sürget. "Ez egy olyan komplikált egyenletrendszer, amelynek a megoldására még nem vagyunk felkészülve." A tisztviselő szerint a klímaváltozás az a probléma, amely minden egyes területre - a környezettől kezdve, a gazdaságon át a társadalomig - hatással van, és ráadásul ez fordítva is igaz, hiszen az élet minden területének van valamilyen befolyása az éghajlat alakulására is.
A klímaváltozást kutatók túlnyomó többsége szerint ezek a következmények nagyon súlyosak lehetnek, ezért azonnali és mély változásokra van szükség például az energia-felhasználásban, a szennyező anyagok kibocsátásában, az éghajlat átalakulása által leginkább veszélyeztetett szegény országokat pedig segíteni kell az alkalmazkodásban. Az eredeti remények még arról szóltak, hogy Koppenhágában sikerülhet tető alá hozni egy erről szóló megállapodást, egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy egy részletes, minden kérdésre kiterjedő szövegre még várni kell.
Pásztor szerint ugyan lesz egyezmény - ahogy ő fogalmaz: "egy aránylag tűrhető egyezmény" - de még szükség van néhány évre a részletek kidolgozásához. "Nem állunk készen a megoldásra" - mondta, hozzátéve, hogy a tárgyalásokon résztvevők többsége még mindig a környezetvédelem területéről érkezik, miközben szerinte ez egy olyan probléma, amelyet önmagában a környezet védelme nem képes rendezni. Ez egy jóval összetettebb kérdés, amely a fejlesztésekről, a gazdaságról, a társadalmi berendezkedésekről szól - magyarázta.
"Most az a legfontosabb, hogy elinduljon a vonat, és mindenki rajta legyen" - mondta Pásztor, aki szerint ez még akkor is nagy eredmény lesz, ha a koppenhágai vállalások elmaradnak majd attól, amelyet az ENSZ égisze alatt végzett, 2007-ben ismertetett, nagy nemzetközi kutatás készítői szükségesnek tartottak a klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek elkerülése érdekében.
"Nem lehet mindenhova falakat építeni"
A kutatók egyik fő megállapítása az volt, hogy a fejlett ipari országoknak 25-40 százalékkal vissza kell fogniuk a káros gázok kibocsátását 2020-ra az 1990-es szinthez képest, Pásztor szerint azonban a jelenlegi felajánlások alapján csak 18 százalék jött össze, miközben a legfrissebb kutatások alapján még rosszabb a klímahelyzet, mint ahogy az a 2007-ben befejezett vizsgálatokból tűnt. Ez ugyan borúlátásra adhat okot, de a tisztviselő szerint az a lényeg, "hogy minden ország legyen benne az egyezményben, aztán, ha látják, hogy rosszabb a helyzet, akkor a struktúrákon már nem kell változatni, csak a számokat kell megnyomni".
Ehhez persze az is kell, hogy a legtöbb országban 4-5 évente választással szembenéző politikusokban legyen bátorság meghozni olyan hosszú távra szóló döntéseket, amelyeket nem mindig könnyű eladni a megélhetésük miatt aggódó választóiknak. A klímatárgyalásokon nagy feszültséget okoz például az, hogy a fejlett országok mennyi pénzzel segítik a fejlődő világot az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodásban. Pásztor szerint ugyanakkor, "ha nem segítjük a harmadik világot, akkor sokkal nehezebb lesz nekünk is", és ezek a problémák már rövid távon is jelentkezhetnek: sokkal több lesz a menekült, több állam pedig egyszerűen össze fog omlani. "Nem lehet mindenhova falakat építeni. (...) Ez egy befektetés arra, hogy tíz év múlva ne legyen húsz becsődölt ország."
Sokak szerint az iparosodott országok számára a segítség erkölcsi kötelesség is lenne, miután az ő meggazdagodásuk vezetett ahhoz a rengeteg szennyezéshez, amely kiváltotta a klímaváltozást. Ezek a sérelmek gyakran előkerülnek az éghajlatváltozásról szóló vitákban és demonstrációkon. Pásztor szerint azonban a tárgyalásokon ez kevésbé érződik. "Nem egy szép világban vagyunk. A klímaváltozás sem más, mint a többi probléma. A kérdés a végén itt is az: mennyibe kerül ez, és ki fogja kifizetni."
Érdekli a klímaváltozás? Ne maradjon le egyetlen ezzel kapcsolatos hírről sem! Kövesse rendszeresen a koppenhágai klímacsúccsal foglalkozó tematikus címkeoldalunkat! |