Honlapot indítottak Nagy Imre és mártírtársai újratemetéséről az 1956-os Intézet gondozásában - az oldalt Rainer M. János, az intézmény főigazgatója mutatta be csütörtökön Budapesten. A főigazgató elmondta: a www.rev.hu/89 címen bemutatják a rendszerváltás egyik fontos eseményét az előzményekkel és a visszhanggal együtt.
A honlapon 181 hálózati személy szerepel, akik közül 110-et azonosítani is tudtak. Ők olyan emberek, akik együttműködtek a kommunista állambiztonsággal, és feladatot kaptak Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése idején is. Köztük van például Tőke Péter, az akkori Reform című lap munkatársa, aki azt a feladatot kapta, hogy információkat szerez a független lapok temetéssel kapcsolatos terveiről, és interjút készít a témában a Reformba.
Bárándy: Megkerestek ezzel-azzal
Megbízást kapott Bárándy György ismert ügyvéd is. A honlap szerint fedőneve "Bokor Péter" volt, és az újratemetéssel kapcsolatban azt a feladatot kapta, hogy "az állambiztonsági szervek által meghatározott koncepciót sugallja ismerőseinek, a francia nagykövetnek és a katonai attasénak".
"Nem sugalltam semmit, mit tudtam volna sugallni én egy katonai attasénak?" - reagált a Független Hírügynökségnek Bárándy, aki azt mondta, az újratemetés napján egy hajón ünnepelte a születésnapját unokatestvérével. Azt állítja, nem működött együtt az állambiztonsággal, de azt nem tagadja, hogy néha megkeresték "ezzel vagy azzal". Példaként azt mondta: "a francia nagykövet megkért, hogy kérdezzem meg, mi van az egyházügyi hivatalban, mit csinálnak ott. Átmentem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy mi van náluk, és elmondtam, hogy a francia nagykövet érdeklődik."
Az ügyvéd szerint a története 60 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az állambiztonságiak "elbeszélgettek" vele, majd fél évvel később Kistarcsára internálták. Itt két évet töltött, majd három évig segédmunkás volt, végül 1956-ban vették vissza az ügyvédi kamarába. Az 1956-os Intézet honlapjáról letölthető adatok szerint Bárándyt előbb a katonapolitikai osztály (Katpol) alkalmazta, majd 1962-ig nem foglalkoztatták. 1968-ban a III/II-3. osztály, 1988 júliusában pedig a BM III/II-3-b. alosztály foglalkoztatta, amelynek feladata az európai NATO-tagállamok és a semleges államok hírszerzésével szembeni elhárítás volt.
Mindenütt ott voltak
A médiában gyakran szereplő biztonságpolitikai szakértő, Nógrádi György is dolgozott a III/III-as osztálynak a honlap szerint. A kutatók szerint az újratemetés előtt az NSZK-ba utazott, és azt a feladatot kapta, hogy az NSZK kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselőivel folytatott beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre újratemetés politikai demonstrációvá alakítása kapcsán. A Raguza fedőnevet viselő Nógrádi az intézkedési terv szerint kapcsolatban állt az amerikai hírszerzés, a CIA képviselőivel is - olvasható a honlapon.
A honlapon - amely pénteken reggel akadozva működött - megtalálhatók a részletek a többi 108 azonosított hálózati személyről. Ezenkívül 31 szigorúan titkos állományú és 73 nyílt hivatásos állományú tiszt szerepel a jelentésekben, akik közül viszont alig néhányat azonosítottak. A dokumentumokból kiderül, hogy az állambiztonság alaposan felkészült az eseményre, szinte mindenhol ott voltak az emberei. Még Simon László, az Új köztemetőben ügyeletet ellátó orvos is az állambiztonság embere volt: feladatul kapta, hogy a rendkívüli eseményeket soron kívül jelentse.
A Duna Körből többek közt az Droppa György jelentett, aki ma a Zöld Demokraták nevű párt vezetője. A Magyar Televíziónál többek közt Ferkis Emilné Bartha Mária titkos megbízott, fedőnevén Kati feladata volt, hogy listát készítsen és információkat szerezzen az újratemetésre bejelentkezett külföldi tévés és rádiós stábokról.
Fidesz, SZDSZ, kisgazdák
A Kisgazdapártban Vörös Vince, az Országgyűlés későbbi alelnöke kapta feladatul, hogy leszerelje az esetleges szélsőséges hangadókat. A Fidesz-alapító Csongor Balázsnak - fedőnevén Ádám András - a demostráció-ellenes hangulatot kellett erősítenie a szervezetben. A Republikánus Körben és a Magyar október Pártban Ferenczi Imre titkos megbízott volt az egyik beépített ember, akinek fedőneve Hód volt.
Az SZDSZ vezetésében is volt besúgó, de a Kakukk fedőnevű ügynököt a kutatók nem tudták azonosítani. Az állambiztonságnak dolgozott ugyanakkor Kurucz János, a párt sajtóreferense, akinek az ügyvivői testület üléseiről kellett jelentenie, illetve Gaár Iván, akinek fotókat kellett készítenie az újratemetésen.
Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst 1958. június 16-án végezték ki az 1956-os forradalomban játszott szerepük miatt. Rajtuk kívül Somogyi Józsefet gyorsított eljárás eredményeként már 1958 áprilisában felakasztották, míg Losonczy Géza a per folyamán 1957 decemberében életét vesztette. Nagy Imre és mártírtársainak újratemetését 1989. június 16-án rendezték meg a budapesti Hősök terén.
Rainer M. János a bemutatón beszélt arról is, hogy az érdeklődők a weboldalon megtalálják a Történelmi Igazságtétel Bizottság és az akkori vezető állampárt, az MSZMP vezető szerveinek a temetésről szóló jegyzőkönyveit, a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnökségeinek az eseménnyel kapcsolatos akcióterveit és jelentéseit, valamint az Ellenzéki Kerekasztal üléseinek jegyzőkönyvrészleteit.
A főigazgató elmondta, hogy meghallgatható az a hangfelvétel is, amelyben Grósz Károly, a párt akkori főtitkára éles hangon elítéli a Nagy Imre-pert, törvénytelennek nevezve azt. Az 1956-os Intézet segédanyagként feltette az oldalra az 1987-1990 közötti időszak kronológiáját, a rendszerváltás bibliográfiáját, illetve a korszak legfontosabb szereplőinek rövid életrajzait.
Nem számítottak ekkora érdeklődésre
Rainer M. János délután a túlterheltségtől akadozó honlap kapcsán azt mondta: bár nem számítottak ilyen tömeges érdeklődésre, jellemző a mai közbeszédre, hogy a közvélemény ennyire "hisztériukusan reagál minden új, ügynököket megnevező információra. Szerinte ez a demokratikus deficitnek tudható be, annak, hogy 20 éve "elmondatlan ez az ügy", hiszen az ügynökökről teljes lista eddig még nem került a nyilvánosság elé.
A főigazgató beszélt arról, hogy szerinte méltatlan volna bárkit is kiemelni a temetésen részt vevő hálózati személyek közül, mert csak jelentéktelen szereplői voltak a ceremóniának, csupán "lábjegyzetei voltak ennek a történetnek". Mint mondta, az akkori Belügyminisztérium "félelemből befolyásolni akarta" az újratemetést, pedig nem volt mitől félni, mert ez egy "katartikus rendezvény volt", ahol nem kellett számolni rendzavarással.