A leszámolások éveibe túrnak bele a Rohác-perben

Az ügyvédek szerint előkerült, az ügyészek szerint el sem tűnt az az ujjlenyomat-töredéket megőrző, fel nem robbant bomba, amely kulcsfontosságú lehet a Jozef Rohác ellen a héten megkezdődött perben. Az 53 éves férfi nevét számos, kilencvenes évek végi szlovákiai és magyarországi merénylettel kapcsolták már össze a hatóságok, de bíróság elé végül egy kudarcba fulladt robbantás miatt került.

Kis híján felrobbant egy 200 méteres sugarú körben gyilkos hatású bomba Budapest XVIII. kerületében 1997. június 3-án. A 3200 grammos plasztikbombát Seres Zoltán vállalkozónak szánták, az ő kocsijának az alvázára erősítették. A pokolgépet csak mágnesek tartották, így az leesett az alvázról, amikor a kocsi elindult.

Az úttesten heverő robbanószerkezet végül nem robbant fel. Egy férfi - akinek feltehetően köze volt a robbantási kísérlethez - ekkor odament a lepottyant csomaghoz, és felemelte. Ennek két szemtanúja is volt, kérdőre vonták az ismeretlent, aki erre elmenekült, a bombát pedig egy bokorba dobta. (A célpont, Seres Zoltán ezt a merényletet ugyan megúszta, két évvel később azonban ismeretlenek Tahitótfaluban géppisztollyal agyonlőtték.)

Ezzel az 1997-es gyilkossági kísérlettel vádolják a szlovák Jozef Rohácot, akinek kedden kezdődött meg bírósági tárgyalása Budapesten. A Fővárosi Főügyészség szerint ő tervelte ki és készítette elő az akciót és készítette el a plasztikbombát. A férfi tíz évig bujkált, két éve viszont egy rutinellenőrzésen megtalálták a rendőrök Csehországban, amint épp ittasan vezetett, így 13 évvel a XVIII. kerületben történtek után bíróság elé állt. Az első tárgyaláson a golyóálló mellényes, maszk mögé rejtett Rohácot tucatnyi géppisztolyos őr őrizte -, a második csütörtökön kezdődik a Fővárosi Bíróságon.

Eltűnt vagy megőrzött bizonyíték?

Kedden Rohác nem tett vallomást a bíróságon, és a nyomozóknak sem mondott semmit, csak tagadta a gyilkossági kísérletet. A védők szerint így a vádat leginkább egy bizonyítékra alapozzák, egy ujjlenyomat-töredékre, amelyet a Seresnek szánt bomba egyik alkatrészén találtak, és amely az ügyészség szerint Rohácé.

Rohác védői, Baranyi Róbert és Bánáti János szerint azonban a bizonyíték hitelessége kérdéses, és ma már nem lehet ellenőrizni, mert - mondta a Magyar Nemzetnek tavaly augusztusban Baranyi - még a rendőrségi vizsgálat elején eltűnt. A keddi első tárgyaláson az ügyészség azonban bejelentette, hogy előkerült a bomba eddig elveszettnek hitt tartozéka - mondta az [origo]-nak Bánáti János ügyvéd, aki szerint a bíró kedden már jelezte, hogy erről csütörtökön lesz egy pár kérdése a vád képviselőihez.

A Fővárosi Főügyészség szerint azonban az ujjnyom és az azt hordozó "vevőegység" nem tűnt el. Az ujjlenyomatot rögzítették, a szakértők megvizsgálták, és a vevőegységet az ORFK Tűzszerész Szolgálata őrizte - közölte Skoda Gabriella szóvivő az [origo]-val.
Rohác tevékenysége a szlovák és magyar sajtóban a kilencvenes években megjelent, és a különféle hatóságok által közölt információk alapján a Seres elleni merényletkísérletnél jóval szélesebb volt. Igaz, végül sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem lett belőlük bírósági ügy. A férfi a kilencvenes évek végén eltűnt a hatóságok szeme elől, és olyan találgatások is megjelentek róla a sajtóban, hogy talán már nem is él. 2002-ben viszont a szülei - akik a dél-szlovákiai Léva mellett élnek - egy újságírónak azt állították, hogy fiuk időről időre felhívja őket.

Aranykéz utca és merényletek politikusok ellen

Bár a magyar hatóságok végül csak a Seres elleni merényletkísérlettel vádolták meg a férfit, korábban a BRFK magabiztosabban nyilatkozott róla. Egy 2000-ben tartott sajtótájékoztatón azt közölték, Rohác és a hozzá köthető banda számlájára több mint tíz, 1998 tavaszán és nyarán elkövetett robbantás írható, köztük a négy halálos áldozatot követelő és huszonöt sérülést okozó Aranykéz utcai robbantás. Ennek az 1998 júliusi merényletnek a célpontja és egyik áldozata Boros Tamás volt, akit a rendőrség koronatanúként tartott számon az olajmaffia-ügyben.

A rendőrség akkori közlése szerint az Aranykéz utcában felrobbant Polski Fiat 126-os autót a szlovák Jozef Hamala vette meg hamis papírokkal, Hamala pedig Rohác bandájának tagja volt. A rendőrség akkor azt közölte, hogy a gyanú szerint a csoport követte el a Fidesz Lendvay utcai székházánál, Szájer József, illetve Torgyán József lakásánál, valamint a VII. kerületi Kalóztanya nevű szórakozóhelyen történt robbantásokat. Általánosságban is úgy fogalmaztak, hogy a kilencvenes évek második felében történt robbantásokat többnyire szlovák állampolgárok követhették el. A felbujtókról már kevesebbet tudtak, de azt mondták, a motiváció piacszerzés, ellenérdekű csoportok konfliktusa vagy a rendőri erők koncentrálása lehetett.

Amikor Rohácot 2008-ban elfogták, az első sajtóhírek az Aranykéz utcai robbantóként írtak róla, a hatóságok azonban azonnal pontosítottak, mondván, a Seres elleni merényletkísérlet miatt volt érvényben a férfi ellen nemzetközi körözés. A Nemzeti Nyomozó Iroda ugyan az Aranykéz utcai merényletről és a többi, kilencvenes évek végi robbantásról is kérdezte, de Rohác nem nyilatkozott ezekről az ügyekről. Az [origo] kérdésére, hogy előfordulhat-e, hogy lesznek új vádpontok Rohác ellen, Bánáti most azt válaszolta, az ilyesmi fel sem merült.

Maffiaháborúk és leszámolások Szlovákiában

Szlovákiában a kilencvenes évek végén a magyar merényleteknél jóval brutálisabb maffia-leszámolások zajlottak. 1998-ban például Dunaszerdahelyen az alvilági figurák egyik kedvenc éttermében ismeretlen bérgyilkosok halomra lőttek tíz földre fektetett embert. A leszámolások Vladimir Meciar kormányfősége idején történtek, a Népszabadság egy korábbi elemzése szerint Mikulás Dzurinda kormánya kezdett komolyan foglalkozni az ügyek felgöngyölítésével és a bűnözők ártalmatlanná tételével.

A szlovák alvilág egyik ismert alakja Mikulás Cernák volt, akinek bandájába, a szlovák rendőrség feltételezései szerint Rohác is tartozott. Cernákot zsarolással és gyilkossággal is megvádolták, de az utóbbi bűncselekmény egyik tanúját ismeretlenek hátba lőtték, emiatt tolókocsiba kényszerült és visszavonta a vallomását. Visszalépett egy másik tanú is, aki később külföldre távozott. Utóbbi a rendőrségnek Rohácról is beszélt, de azt a vallomását is visszavonta. Cernák végül zsarolás miatt néhány év börtönt kapott.

Titkosszolgálati kapcsolat

A Cernák emberei között számon tartott Rohác hazájában akkor vált hírhedtté, amikor hivatalosan is meggyanúsították egy 1996-os robbantással. A gyanú szerint egy autót robbantott fel társaival, amelyben egy Robert Remiás nevű férfi ült. Remiás feltehetően sokat tudott a korábbi államfő, Michal Kovác fiának 1995-ös elrablásáról, amely mögött a gyanú szerint maga Ivan Lexa, a szlovák titkosszolgálat akkori főnöke, Szlovákia egyik legbefolyásosabb embere, Vladimir Meciar kormányfő jobbkeze állhatott. Legalábbis ezt állították Dzurinda idején a nyomozók, akik 2002 végén le is tartóztatták Lexát, és felbujtással gyanúsítottak meg. Összesen tizenegy különböző vádat emeltek Lexa ellen, de elmarasztaló ítélet nem született, 2006-ban az utolsó vádakat is ejtették.

A Lexa letartóztatása után tartott sajtótájékoztatón az akkori szlovák belügyminiszter, az MTI tudósítása szerint úgy fogalmazott: "Azt, amivel szemben állunk, nemcsak az egykoron hatalommal bíró és bűncselekményeket elkövető személy, hanem százmilliós összegekkel rendelkező gátlástalan emberek népes csoportja testesíti meg".

Remiás meggyilkolása után Rohác eltűnt Szlovákiából, és feltehetően sok időt töltött Magyarországon. Ezt 2003-ban egy szlovák oknyomozó újságíró kérdéseire levélben válaszolva, maga is megerősítette. A Népszabadság idézte Rohác akkori nyilatkozatát, eszerint gúnyosan még azt is kijelentette, hogy a szlovák és a magyar rendőrök rossz helyen tapogatóznak, nem őt és társait kellene keresniük, hiszen ők nem "tigrisek", csupán "macskák" ezekben az ügyekben. Azt mondta, azért nem jutottak előre a nyomozók a bűnügyek felderítésében, mert nem akarják felismerni, hogy a gyilkosságok mögött a világ nagy titkosszolgálatainak csatája húzódik meg, akik megrendelik a véres akciókat.

Rohác ellen, az MTI korábbi hírei szerint Szlovákia is nemzetközi elfogatóparancsot adott ki, és már 1999-ben megnevezték a Remiás-gyilkosság egyik elkövetőjeként. Amikor azonban két éve megtalálták, Magyarországgal ellentétben Szlovákia mégsem kérte a kiadatását.