"Hülyeség, csak nagy izéknek szoktak szobrot emelni" - nem lesz szobruk a cigánygyilkosságok áldozat

Felkavarta a kedélyeket Tatárszentgyörgyön egy német származású művész ajánlata, aki a cigányok elleni támadássorozat helyi áldozatainak akart szobrot állítani a faluban. A szobrot az önkormányzat legfeljebb a temetőben vagy az áldozatok faluszéli, leégett háza mellett látná szívesen. A falubelieket nem kérdezték meg a szoborról, a helyiek nem igazán tudnak mit kezdeni se az ötlettel, se a halottak emlékével. Riport a faluból, ahol a gyilkosság óta nem lehet ingatlant eladni.

Már tizenöt hónap telt el azóta, hogy megölték a 27 éves Csorba Róbertet és 5 éves kisfiát Tatárszentgyörgyön, de még alig van jele a megnyugvásnak. "Robika, szeretünk" - mázolta valaki méteres, kusza betűkkel a Molotov-koktéllal felgyújtott faluvégi ház falaira. A szomszéd vályogházban, ahol az áldozatok családjának egyik fele él, a rikító narancsszínű falat mindenütt a halottak fényképei borítják.

Egy német származású performance- és festőművész, Alexander Schikowski felvetette, hogy a cigánygyilkosságok emlékére készült ötméteres faszobrát Tatárszentgyörgyön állítsák fel. A művész az önkormányzatot azzal kereste meg, hogy a templomkertben, vagy a templom előtti területen, a falu egyik főutcáján helyezhetnék el a szobrot - mondta az [origo]-nak Zelenkáné Boros Erzsébet, a falu egyik önkormányzati képviselője. A képviselő-testület viszont még március végén úgy döntött, hogy ezekre a helyekre nem akar emlékművet. Helyette azt javasolta, hogy inkább a sír mellé, a temetőbe tegyék a szobrot, vagy a gyilkosság helyszínén alakítsanak ki egy kegyhelyet.

Zelenkáné a döntésről csak annyit mondott, hogy az önkormányzati és az egyházi képviselő-testület is egyhangúan szavazta le a szoborállítást. Az önkormányzat szerinte kellemetlennek érzi ezt az ügyet, hiszen éppen elcsendesült volna a falu körüli felhajtás. Az [origo] munkatársai keresték szerdán a polgármestert, Berente Imrénét, de a polgármesteri hivatal egyik munkatársa azt mondta, hogy - bár fogadóórája volt - nem tartózkodik a faluban. A jegyző nem akart nyilatkozni az [origo]-nak, a hivatal dolgozói kérésünkre nem mutatták meg a szoborról döntő ülés jegyzőkönyvét és a szoborról rendelkező határozat szövegét sem. A templom plébánosa is szűkszavú volt: telefonon csak annyit mondott, még nincs döntés a szoborról, majd sietve elköszönt.

"Szoborral, szobor nélkül, ugyanúgy fáj"

Az [origo] által megkérdezett tatárszentgyörgyi romák többsége nem háborodott fel az önkormányzat elutasításán. "Ahol baleset volt, oda teszik a koszorút is. Miért, mindenki ott nézze a faluban?" - értetlenkedett a szobrász ötletén egy fiatal nő, aki a Fenyves soron, Csorbáék mellett lakik. Szerinte inkább két szomorúfüzet kellene ültetni a leégett ház mellé az áldozatok emlékére. "Szoborral, szobor nélkül, az emlékük ugyanúgy fáj" - mondta egy helyi asszony.

"Az emléknek a temetőben lenne a helye" - jelentette ki a megölt Csorba Róbert fiatal özvegye, aki a tragédia óta visszaköltözött néhány utcával távolabb lakó apjához. A szobornak örülnénk, de az elhelyezésével gondunk van - magyarázta az apa, aki többnyire a lánya helyett beszélt, de azt kérte, nevét ne említsük. Azzal nem értenek egyet, hogy a leégett ház mellé kerüljön a szobor, mert ha egyszer el akarják adni, "ki venné meg úgy". A lányom visszaköltözni nem akar oda, ezt meg lehet érteni - mondta a férfi. A lánya bátortalanul hozzátette: azt szeretné, hogy "olyan helyre tegyék, hogy ne rongálják".

Csorba Csabáné harcolni akar az emlékműért

A szobor kálváriája egyedül a megölt Csorba Róbert édesanyját és családját háborította fel. "A Marikának [a polgármesternek - a szerk.] vagy a magyar politikusoknak kellett volna felajánlaniuk az emlékművet. Nagy szégyen a fejükre! A németekben több sajnálat van, mint a magyarokban!" - magyarázta hevesen Csorba Csabáné, a halott férfi édesanyja. Azt mondta, nem érti, hogy jön ahhoz a polgármester, hogy felejtésről beszéljen ebben az ügyben. (Az MTI szerint Berente Imréné levélben azzal magyarázta a szobor elutasítását a német művésznek, hogy az alkotás mindig a tragédiára emlékeztetné a lakosokat és a faluba látogatókat, holott szeretnék azt mindannyian elfelejteni.)

"Arról szól az egész, hogy romák haltak meg, különben lehetne szobruk" - mondta dühösen Csorba Csabáné, majd arról kezdett beszélni, hogy szerinte nem az igazi gyilkosokat fogták el, azok még mindig szabadon járnak-kelnek, a rendőrség pedig nem akarja megtalálni őket. Megkérdeztük az asszonyt, segítene-e neki megnyugvást találni, ha felállítanák a fia és az unokája emlékére készült szobrot. "Soha nem fog megnyugodni az én lelkem, talán akkor, ha felelnének az igazi gyilkosok, meg azok, akik halmaz módra hibáztak" - válaszolta azokra a helyszínelőkre utalva, akik tavaly órákig nem vettek tudomást arról, hogy gyilkosság történt.

"Csak a nagy izéknek szoktak szobrot állítani"

A falu központjában - ahol többnyire nem romák laknak - a megkérdezett tatárszentgyörgyiek többsége meglepődött a hír hallatán, hogy szobor készült az áldozatok emlékére. A többségük arról sem hallott, hogy a képviselő-testület már el is döntötte, hogy nem lehet felállítani a központban a szobrot.

Nem hallott a szoborról - és a templomkertbe való lehetséges elhelyezéséről - a parókián dolgozó idős asszony sem. Szerinte a faluban csend van, az emberek nem beszélnek a gyilkosságról. "Az ember a szívében hordja azt a kisgyereket. De azt nem tudom, hogy egy szobor kinek mit jelentene. Aki nem hordja magában [a tragédiát], még akár a szobrot is megcsúfolná" - mondta.

A tatárszentgyörgyiek egy buszmegállóban álldogáló csoportja sem tudott megegyezni arról, hogy jó ötlet-e az emlékmű. "Hülyeség, csak nagy izéknek szoktak szobrot emelni... nem ilyen kisembereknek" - mondta bizonytalanul egy fiatal nő. Egy asszony viszont azt mondta, jó lenne látványos helyre tenni egy emlékművet, hogy a "gonosztevőknek" is eszébe jusson, hogy "nem szabad ilyet csinálni". Ő inkább egy "semleges gyerekszobrot" látna szívesen, ami azt jelképezné, hogy senki ne bántson gyerekeket.

Mementó a falu végi leégett ház is

A falubeliek nyugalmat akarnak, nem "cirkuszt, híradásokat, felvonulást", hiszen itt többnyire békében éltek egymás mellett cigányok és magyarok - mondta egy másik tatárszentgyörgyi férfi, aki nem érezi jogosnak a szoborállítást. "Idejön valaki, és lelő embereket, ez történt. A szentgyörgyiek nem tettek semmit, amiért bűnbánatot kellene tartaniuk" - mondta. A felhajtás szerinte csak az újságíróknak meg a politikusoknak jó, közben pedig a gyilkosság óta Tatárszentgyörgyön nem lehet ingatlant eladni.

"Mi Németországban emlékezünk"

Az öt méter magas faszobor, amelyet nem akar Tatárszentgyörgy, egyelőre Németországban, Karlsruhéban van kiállítva, de hamarosan hazahozzák - tudta meg az [origo] a német származású, de öt éve Magyarországon élő művésztől, Alexander Schikowskitól. Szerinte a szobra talán egy kicsit segít feldolgozni a történteket. "Németországban mi emlékezünk. Csak így van lehetőség a gyógyításra, és így élnek tovább az áldozatok. Egy nép kiirtása nem megoldás, nekem ez nem kérdés" - fogalmazott. Schikowski azt mondta, nem félt attól, hogy a Magyarországon a cigánykérdés körüli feszült helyzetben egy ilyen szobrot készítsen. "Nekem nagyon furcsa, hogy az itteni művészek nem foglalkoznak a társadalmi problémákkal, a kültéri szobrokkal a politika jóval többet foglalkozik náluk" - jelentette ki.

Az özvegy a temetőben látná szívesen a szobrot, a sír mellett

Számítottam rá, hogy nem fogják felállítani - mondta, hozzátéve, hogy szerinte Magyarországon szívesen a szőnyeg alá seprik a dolgokat. "Itt senkit nem érdekelnek a cigányok. Van pár hegedűs meg zenész, de a többi nem kell. Legyen inkább kint a falu végén a szobor, ott senki nem fogja látni" - szerinte így gondolkodik a többség. Csak mondják az emberek, hogy el akarják felejteni a tragédiát, hiszen soha nem is észlelték, hogy létezik ez a probléma" - tette hozzá. Schikowski azt mondta, több magyar településnek is felajánlja majd az emlékművet. Először azoknak a falvaknak, ahol történtek cigánygyilkosságok, azután pedig nagyobb városoknak is, és kíváncsi rá, ki hogyan reagál majd. "Én csak ajánlom, de ha a társadalomnak nem kell, akkor nem kell" - mondta.

Csorba Róbertet és kisfiát 2009. február 23-ra virradóra lőtték agyon sörétes fegyverekkel, amikor Molotov-koktélokkal felgyújtott házukból menekültek. A tragédia során két kisgyermek, valamint az édesanyjuk is megsérült. A rendőrségi nyomozás adatai szerint a tatárszentgyörgyi gyilkosság annak a támadássorozatnak a része volt, amelyet a gyanú szerint az a négy férfi követhetett el, akiket tavaly augusztus közepén - két újabb gyilkosság elkövetése után - egy debreceni szórakozóhelyen fogtak el. A gyanúsítottak azóta előzetes letartóztatásban vannak. A gyanú szerint a négy Hajdú-Bihar megyei férfi összesen kilenc fegyveres és Molotov-koktélos támadást hajtott végre romák ellen az ország különböző településein, amelyek során hatan vesztették életüket, és öten életveszélyesen megsérültek.