A Biszku család kérésére nem mutatja be az Uránia mozi a Biszku Béla 1957 és 1961 közötti tevékenységével foglalkozó, Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet. Az 1956-os forradalom után belügyminiszterként tevékenykedő Biszku lánya, Biszku Éva Józsa azt mondta a mozi vezetőségének, hogy személyiségi jogok megsértése miatt bepereli őket, ha bemutatják a filmet. Az Uránia nem tűzi műsorra a dokumentumfilmet.
A Biszkuról és az 1956 utáni megtorlásokról szóló, dokumentumfilmet a Mandiner című - korábban a Reakció nevet viselő - blog két újságírója, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina készítette. Novák az [origo]-nak azt mondta, 2008-ban merült fel bennük, hogy foglalkozni kéne a forradalmat követő retorziókkal, és érdemes lenne interjút készíteni a korszak meghatározó politikusával, a rendszerváltás óta visszavonultan élő, a nyilvánosságtól elzárkózó Biszku Bélával.
Novák azt mondta, számos korabeli dokumentumot, peranyagot, jegyzőkönyvet néztek át a film készítése előtt, több történésszel beszéltek, még egy pszichológus véleményét is kikérték. A feldolgozott dokumentumokat átolvasva arra a következtetésre jutottak, hogy Biszku belügyminiszterként az állampárt központi bizottságának ülésein többször felszólalt annak érdekében, hogy a bíróságok súlyosabb ítéleteket hozzanak, illetve több esetben fizikai megsemmisítést is követelt. Kíváncsiak voltak Biszku álláspontjára is, ezért megkeresték, és videóinterjút készítettek vele. Az egykori belügyminiszter - aki még mindig ellenforradalomnak tartja 1956-ot - a filmben Novák szerint azt állította, ő nem szólt bele a bíróságok és az ügyészség munkájába, a szigorú ítéletek nem az ő nyomására születtek.
Kézi vezérlés a legkeményebb időszakban
Biszku Béla 1921-ben született a baranyai Márok községben. A szerszámlakatosként dolgozó Biszku 1938-ban csatlakozott az ifjúkommunista mozgalomhoz, majd 1944-ben a kommunista pártba is belépett. 1946-tól a budapesti pártbizottságban dolgozott, 1949-ben egy rövid ideig a párt fővárosi káderosztályát is vezette. 1951-ben leváltották, a X. kerületi pártbizottság titkára lett. Itt dolgozott 1953 szeptemberéig, amikor megkezdte tanulmányait a Politikai Főiskolán. 1955 tavaszától a XIII. kerületi pártbizottság első titkára. A párt 1956-os átszervezése után Kádár bizalmas embere, az MSZMP vezetőségének tagja lett, 1957 májusától 1961 szeptemberéig belügyminiszter volt. 1962-től a Központi Bizottság titkára, de a Kádár és a közte kialakult konfliktusok miatt fokozatosan kiszorult a hatalomból, annak ellenére, hogy Moszkva támogatását élvezte. 1978-ban nyugdíjazták, 1989 óta visszavonultan él.
"Ortodox sztálinista, akiben volt annyi pragmatizmus, hogy a lassan változó rendszerhez igazodni tudjon, és az 1978-as nyugdíjazásáig megőrizhesse pártfunkcióit" - jellemezte Biszkut Rainer M. János történész, az 56-os Intézet igazgatója. Biszku a forradalom idején a proletárkerületként számon tartott Angyalföld párttitkára volt, majd a megtorlás legkeményebb időszakában ő felügyelte az állambiztonsági szerveket és a rendőrséget, amelyet "kézi vezérléssel irányított" - mondta róla Rainer. Belügyminiszterként szinte napi rendszerességgel kapott jelentéseket az ügyek állásáról, így a Nagy Imre-pert is nyomon követte. A hatvanas években elveszítette Kádár János bizalmát, mert balról bírálta a gazdasági reformokat és a nyitás politikáját.
Bakos Edit, az Uránia igazgatója az [origo]-nak azt mondta, épp a film plakátjait helyezték ki, amikor megkereste őket Biszku Éva Józsa, és felszólította őket, hogy ne mutassák be a filmet. Arra hivatkozott, hogy a film alkotói nem tájékoztatták pontosan édesapját, mire fogják felhasználni a felvételeket. Az egykori belügyminiszter lánya Bakosnak azt mondta, ha a család engedélye nélkül mutatja be a filmet az Uránia, személyiségi jogaik megsértése miatt pert indítanak. Az igazgatónő kikérte egy jogász véleményét, aki figyelmezette, ha úgy mutatja be a filmet, hogy egy folyamatban lévő perről tud, akkor jogsértést követ el, ezért a mozi nem tűzi műsorra a Bűn és büntetlenség-et.
Nagy csibészek
Novák elismerte, nem voltak teljesen etikusak a film készítésekor. A két rendező-újságíró egy fiktív ifjúsági szervezet nevében kereste meg az egykori belügyminisztert, és azt mondták neki, hogy egy almanach összeállításán dolgoznak. "Tartottunk attól, nem lesz hajlandó nyilatkozni, ha első perctől elmondjuk neki, hogy újságírók vagyunk" - mondta Novák. Később viszont állítása szerint tájékoztatták Biszkut, hogy mit terveznek, aki "nagy csibészeknek" nevezte őket, de Novák szerint belement az interjúba, a végén még egy könyvét is dedikálta neki. Novák azt mondta, aláírattak egy nyilatkozatot Biszkuval, hogy hozzájárul a felvételek felhasználásához, ezért értetlenül fogadták a család reakcióját.
Az [origo] megkereste Biszku lányát is, de ő nem kívánt az ügyben nyilatkozni. A film készítői a bemutató napjára találkozót hirdettek a letiltott filmben szereplőkkel és a nyilatkozókkal, ahol várhatóan a dokumentumfilmet is levetítik.