Demszky Gábor, 20 év után távozó főpolgármester élete utolsó fővárosi közgyűlési ülésén egész nap a sajtónak nyilatkozott. Sok interjúban megismételte azt a fordulatot, ami a közgyűlés előtt mondott búcsúbeszédében is elhangzott: "a történelemben nincs happy end". Ő maga találta ki, hogy így jellemezze húsz év után lezáruló főpolgármesterségét, a búcsúbeszéd eredeti vázlatában - melyet egyik munkatársa írt - ez még nem szerepelt.
A főpolgármester úgy távozik húsz év után Budapest éléről, hogy nem tudta valóra váltani egyik legfontosabb ígéretét, a négyes metró megépítését, a fővárosi vezetés tekintélyét teljesen szétrombolták a BKV körül kirobbant korrupciós botrányok, és több közeli munkatársának letartóztatásával Demszky maga is a bűnügyek közvetlen közelébe került. Az [origo] arra volt kíváncsi, milyen problémák és törések vezettek oda, hogy Demszky húsz év után botrányok közepette, a fővárost irányító koalíció pártjainak szinte teljes összeomlása után kénytelen távozni Budapest éléről. Egykori és jelenlegi munkatársaival és barátaival beszélgettünk arról, hogyan tört meg a főpolgármester pályája.
"Mi az istent csináltam?"
Az őt ismerő, vele dolgozó források szerint a Demszky főpolgármesterségét meghatározó törések egészen az ezredfordulóig nyúlnak vissza. Ekkor történt meg először, hogy Demszky úgy érezte, más terepen is ki kell próbálnia magát, nem csak főpolgármesterként. 2000 első felében tíz év főpolgármesterség után elhatározta, hogy versenybe száll az SZDSZ elnöki posztjáért.
A terv jónak tűnt. Amikor 2000 telén pártelnökké választották, "olyan tömegek voltak a rendezvényein, mint '90-ben, vagy '89-ben" - mondta erről az időszakról Bőhm András, aki akkoriban Demszky egyik legközelebbi tanácsadója volt, és a bizalmasának számított. Demszkynek tetszett a kihívás, boldogan nyilatkozott a sajtó előtt, örült, hogy ujjonganak a hívek - mondta Atkári János, aki 2004-ig Demszky legfontosabb helyettese volt a városházán. A lelkesedés mellett félt is a feladattól, Atkári szerint sokszor merült fel benne, hogy "mi az istent csináltam, és mit kezdek ezzel a dologgal?"
Az SZDSZ-ben az volt az elvárás Demszkyvel szemben, hogy feléleszti pártot, amelynek támogatottsága addigra 5 százalékosra zsugorodott. Demszky és tanácsadói azt a stratégiát dolgozták ki, hogy a pártot leszakítják az MSZP-ről, és újra önálló arcot adnak neki. Ez a stratégia egy pillanat alatt Demszky ellen hangolta a szocialistákat, főként, amikor "avítt, klientúra-építő állampártnak" nevezte az MSZP-t. "Mostanában a szabad demokrata városvezető, ha meglát egy kamerát vagy mikrofont, nyomban az MSZP-t ekézi" - írta Demszkyről 2000 novemberében a Magyar Narancs. A főpolgármestert olyan ismert baloldali publicisták és lapok kezdték bírálni, amelyek addig alapvetően nem kifogásolták tevékenységét.
Amikor elvállalta a jelöltséget, csodát vártak tőle - később nem örültek a stílusának
Az állandóan az MSZP-től való függetlenségről beszélő pártelnök, és a Budapestet a szocialistákkal koalícióban kormányzó főpolgármester szerepe nem fért össze egymással. Demszky így - Atkári János szerint - egyre inkább a "teljes ellehetetlenülés" közelébe került. A két párt közti konfliktus végül a Demszky számára legkellemetlenebb terepen, a fővárosi politikában, egy ártalmatlannak ígérkező közgyűlési nézeteltérés miatt bukott ki.
"Mint szúnyog a véradáson"
Hannover városa 68 darab használt villamost kínált fel eladásra 2001 elején, összesen hétmilliárd forintért. A villamosok megvásárlásának lehetőségét Vajda Pál akkori MSZP-s főpolgármester-helyettes dobta be az egyik vezetői értekezleten, de az SZDSZ budapesti vezető politikusainak nem tetszett az ötlet, mivel tender, vagy más lehetőségek megvizsgálása nélkül nem akartak kiadni ennyi pénzt. Az MSZP viszont nem akart versenyeztetést, a hannoveri villamosokhoz ragaszkodott.
A szocialisták "erősködtek, hogy márpedig ők leviszik a közgyűlés elé" a villamosok ügyét - mondta Láng László, aki Demszky közeli munkatársaként 2004-ig, tizenkét éven át szinte minden fővárosi kabinetülésen jelen volt. A vita elhúzódott és az egyik akkori MSZP-s főpolgármester-helyettes, Schiffer János szerint a szocialisták kezdték "szabadságharcként" megélni az ügyet. Minél inkább ellenezte azt az SZDSZ, annál inkább kitartottak a villamosok mellett. Bőhm András szerint az MSZP országos vezetése is meglátta a lehetőséget a konfliktusban, hogy ezzel az üggyel Demszkyt "meg lehet fogni".
A villamosok ügyét tárgyaló 2001 februári közgyűlési ülésen a fővárosi MSZP-frakció a fideszes képviselők támogatásával szavazta meg a villamosok megvásárlását. Demszky ezután bejelentette, hogy felmondottnak tekintik a fővárosi koalíciót. "A közgyűlés után egy csomó képviselőm, mint szúnyog a véradáson, kérdegette, hogy most mi lesz a koalícióval? De hát milyen politikai realitása volt a szakításnak?" - mondta Vajda.
"Teljesen kiborulva"
Az SZDSZ csapdába került. Bőhm szerint "addigra a Gábor nagyon rossz állapotban volt, vele egyszerűen nem lehetett fenntartani ezt a háborús állapotot". Így hát egy héttel később, február legvégén kiegyezett Kovács Lászlóval, az MSZP akkori elnökével. A találkozón úgy döntöttek, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottságra (KD) hagyatkoznak: ha a testület szabályosnak ítéli az ügyletet, akkor jöhetnek a hannoveri villamosok. Demszky és fővárosi tanácsadói erősen bíztak abban, hogy a testület nekik ad igazat, de végül áprilisban a bizottság az MSZP javára döntött.
A koalíció foglya Több egykori és jelenlegi munkatársa szerint Demszky tragédiája az volt, hogy folyamatosan az MSZP és az SZDSZ között őrlődött. Míg legközelebbi emberei közül többen - leginkább Atkári és köre - számtalanszor hangsúlyozták a koalíció működésképtelenségét, Demszky az 1990-1994 közötti időszak tapasztalatai alapján (1994-ben kötötték meg a fővárosban először az MSZP-SZDSZ koalíciót) tudta, mennyire nehéz kisebbségben vezetni a várost. Bár szűk körben állítólag többször játszott a szakítás gondolatával, mert maga is károsnak tartotta az MSZP-vel való együttműködést, bátorsága soha nem volt ahhoz, hogy felrúgja az együttműködést - mondta több forrásunk. Bár a leglátványosabb példa a hannoveri villamosok ügye utáni feszültség volt, több egykori munkatársa is beszámolt más esetekről, amikor Demszky visszakozott, és nem vállalt nyílt konfliktust a szocialistákkal. "Nem, nem is akarok erről beszélni" - ezekkel a szavakkal utasította el például, "szinte rémülten" a kilencvenes évek közepén Lángot, aki vázlatot készített a kisebbségi kormányzás lehetőségeiről, és megpróbálta azt odaadni neki. A város vezetésével közösen eltöltött évek során egyre kevesebb lehetőség maradt a fővárosi SZDSZ esetleges önállósodására, mivel a párt frakciója zsugorodott, az MSZP képviselői pedig egyre többen lettek. "Elég magabiztosak voltunk, azt meg kell mondani" - válaszolta Vajda Pál arra a kérdésre, hogy az MSZP-frakció félt-e valaha attól, hogy Demszky egyszer csak szakít velük. A két párt pedig az évek során egyre inkább egybeforrt a fővárosban. Demszky egy közeli munkatársa azt mondta, számára ez 2004-ben vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor az európai parlamenti választáson Demszky listavezetésével az SZDSZ meglepően jól szerepelt, több mint nyolc százalékot ért el. "A választás estéjén egy hajón volt a kampányközpont, és ott ült a teljes SZDSZ-vezetés lógó orral, hogy milyen borzasztó, hogy nyert a Fidesz, és milyen rosszul szerepeltek a szocialisták. Demszky meg hiába mondta, hogy dehát az SZDSZ jól szerepelt." |
A vereséget, és a rá nehezedő nyomást Demszky ezután nem bírta tovább, 2001 nyár elején lemondott az SZDSZ elnöki posztjáról. "Nagy lendülettel nekirugaszkodtam, aztán azt vettem észre, hogy egyedül futok" - mondta a Magyar Narancsnak fél éves pártelnöki tevékenységéről.
Lemondása után rázuhantak az azt megelőző fél év eseményei, nem volt hozzászokva a kudarcokhoz - állították többen. A lemondása után "közel őszig nem volt itthon, hanem Horvátországban volt, teljesen kiborulva" - mondta Bőhm, aki azt állította, aggódott miatta. Atkári és Demszky akkori személyi titkára, Bartók Júlia utánament, és megpróbálták hazahozni, de Demszky nem állt kötélnek. Az [origo]-nak nyilatkozó források arról nem voltak hajlandóak arról beszélni, hogy pontosan mi történt ekkor. Atkári azt mondta, ez nem tartozik a nyilvánosságra, és ugyanezzel hárította el kérdésünket Láng László is, aki szintén ismer több részletet. A nehéz időszak azonban nem múlt el nyom nélkül, több forrásunk szerint ez az esemény is szerepet játszott abba, hogy Demszky később elbocsátotta Bartók Júliát.
A törés után Demszky többé nem igazán talált magára, nem volt már olyan kitartó, mint korábban - állította egybehangzóan több őt ismerő forrás. Egyre több ügyet hagyott a munkatársaira, nehezen tudott koncentrálni, kerülte a konfliktusokat a fővárosban a koalíciós partner MSZP-vel, a kabinetüléseken nem foglalt egyértelműen állást. Láng László szerint többször előfordult, hogy meg kellett kérdeznie tőle, "főpolgármester úr, a jegyzőkönyv kedvéért, mi a döntése?" Hol levert, hol visszahúzódó, máskor különösen élénk volt - mondta az egykori munkatárs.
"Mi a franchoz fog kezdeni?"
Demszky következő, 2004-es kitörési kísérlete sem járt nagyobb sikerrel, mint a főváros és az SZDSZ együttes vezetése. Az év jól indult Demszky számára, az európai parlamenti választásokon az SZDSZ listavezetőjeként kampányolt. Demszky szeretett kampányolni, ilyenkor általában "fölszívta magát" - mondta Atkári, aki szerint ilyen helyzetben el lehet érni azonnali sikereket, ami mindig nagyon fontos volt Demszkynek. Listavezetőként ki is jutott Brüsszelbe, utóbb a Népszabadságnak mégis élete legnehezebb szakaszaként jellemezte ezt az évet.
Demszky az őt ismerő források szerint részben azért örült a győzelmének, mert úgy érezte ezzel a karrierjét építheti tovább, másrészt Atkári szerint úgy érezte, biztosabb lett a jövője. Demszky sokszor volt valamilyen okból pénzszűkében Atkári szerint, a jövedelméből nehezen tudott eltartani több családot, ráadásul másfél évtizednyi városvezetés után nehezen tudta elképzelni, hogy mihez kezd, ha már nem lesz főpolgármester. "Számtalanszor megfogalmazta, hogy mi a franchoz fog kezdeni?" - mondta Atkári. A biztos fizetést jelentő brüsszeli képviselőség tehát több szempontból is jó alternatíva volt számára. Ezért nagy csapás volt, amikor 2004 őszén a Fidesz támadni kezdte azzal, hogy az EP-képviselőség nem fér össze a főpolgármesteri poszttal. Végül választania kellett és lemondott a mandátumról, Budapesten maradt.
Az összeférhetetlenségi üggyel párhuzamosan, 2004 nyarán korrupcióval is megvádolták Demszkyt. A Blikk írt arról először, hogy horvátországi nyaralójának értéke akár a százmilliót is elérheti. Néhány héttel később egy a Fővárosi Közterület Fenntartó vállalattól kedvezményesen bérelt terepjáró miatt is bírálták, de bekerült a hírekbe azzal is, hogy miután gyorshajtás miatt négy hónapra bevonták a jogosítványát, hivatali kocsiját és sofőrjét is magával vitte Horvátországba. A főpolgármester rendszeres szereplőjévé vált a bulvárhíreknek.
Demszky nyaralójával foglalkozott éjjel-nappal a sajtó (Fotó: Blikk)
Demszky egy ideig védekezett, de egy hónap alatt tíz százalékkal romlottak a népszerűségi mutatói. Végül bocsánatot kért - ezt maga is szükségesnek érezte, és a stábjából többen tanácsolták is neki - mondta egy neve elhallgatását kérő munkatársa. A Népszabadságnak adott interjújában azt mondta, olyan látszatot keltett, mintha "dzsentri típusú, nagyuras allűrökkel rendelkező politikus" lenne. Fél éves, intenzív, stresszes kampányon volt túl, és mindenáron el akarta vinni nyaralni a családját - mondta. "Most először éreztem azt, mivel jár, ha a bizalom elvész, vagy megcsappan. Csak magamnak köszönhetem" - tette hozzá.
"Rezgett a léc"
A 2004-es ügyek azért is megviselhették Demszkyt, mert ismerői szerint a főpolgármester nem volt korrupt, amiben több forrás szerint komoly szerepe volt Atkárinak. A főpolgármester-helyettes Láng László szerint mindenáron "fehéren akarta tartani Demszkyt". Atkári szerint 2004 fordulópont volt, de részleteket erről nem akart mondani. Bőhm erről annyit mondott, hogy a Demszkyről alkotott képbe valóban nem fértek bele ezek a 2004-es ügyek. Atkári részben ezekkel magyarázta, hogy miért ért véget kettejük együttműködése 2004 végén. "Rezgett a léc" - mondta a Demszky körül kibontakozó botrányokról Atkári.
Demszky azt kérte, hogy 2006-ig tartson ki mellette, és Atkári ebbe belement, de jelezte, hogy már nehezen tud megbízni benne. Hozzátette azt is, hogy nem akarja tovább vinni az ügyeket "ebben a paralizált politikai szerkezetben", azaz az MSZP-vel kötött koalícióban. Demszky és Atkári szeptember második felében egyeztek meg ebben, de az egykori főpolgármester-helyettes állítása szerint októberben érzékelhető volt "egy újabb megbillenési fázis". Atkári úgy emlékszik, hogy Demszky két hétre eltűnt, munkatársai sem tudták, hol van, és amikor visszatért, "csak úgy beesett egy kabinetülésre". Atkári ennek nem örült, mert nem tudták előtte közösen áttekinteni a napirendet.
Ezen az ülésen robbant a kettejük közötti feszültség. Schiffer János, a kultúráért felelős akkori főpolgármester-helyettes előhozakodott egy körülbelül nyolcmilliós kiadással - Schiffer úgy emlékszik, egy elromlott színházi kazánra kellett a pénz. Atkári szerint a javaslattal nem volt minden rendben, ezt háromszor is jelezte az ülésen, de Demszky nem figyelt oda, rábólintott. Ekkor Atkári összepakolt, és kiment a teremből. A külső szemlélők számára nem volt nyilvánvaló, hogy mi történt, Schiffer utólag tudta meg, hogy az ő javaslata miatt alakult ki a konfliktus, de azt mondta, felidézni is alig tudja az ülésen történteket.
"A koalíciót választotta"
"Egyikünk sem hülye, én is tudtam, és ő is, hogy vagy ő mond le ezek után, vagy pedig megszabadul tőlem, mert nincs az a főpolgármesteri tekintély, ami ezt elviseli" - mondta Atkári. "Ez tényleg olyan volt, mint egy házasság. Rendszeres volt, hogy valamin összevesztek, mert a János az utolsó pillanatig kitartott valamilyen elvszerű, de apró dolog mellett. Aztán levelet írtak egymásnak, hogy béküljünk ki. És kibékültek" - mondta Demszky egyik közeli munkatársa Demszky és Atkári kapcsolatáról.
Ebből a vitából azonban nem volt kiút, pedig Atkári is elismterte, hogy egy apróságon úszott el a tíz éves szoros együttműködés. A vita után Demszky a legutolsó helyre sorolta a helyettesítési rendben Atkárit, fokozatosan elvette tőle a jogköreit. Egy idő után helyettese nem vett részt a kabinetüléseken, az irodájából egy másikba kellett költöznie, később a közgyűléseken sem ült már fenn a pulpituson. Innentől kezdve 2006-ig - amikor Atkári végleg távozott a városházáról - a köszönésen túl nem esett köztük szó, mondta Atkári.
Atkári és Demszky - egy apróság miatt robbant fel a barátságuk
A szakítás egyik oka, hogy Atkári körül 2004-re egyre inkább elfogyott a levegő. A pénzügyek terén tanúsított szigorúsága több fővárosi forrás szerint azzal párosult, hogy alig volt hajlandó kompromisszumokra, és keményen ellenállt a költségvetési lazításra irányuló próbálkozásoknak. A szocialisták sokszor panaszkodtak, hogy szinte képtelenek bármit is kijárni nála. Atkári abból sem csinált titkot, hogy nem szereti a koalíciós felállást. "A Gábornak döntenie kellett, hogy vagy Atkári, vagy a koalíció, és ő ekkor a koalíciót választotta" - Demszky egyik munkatársa szerint leegyszerűsítve ez volt Atkári kiszorulásának fő oka, mások viszont azzal magyarázták ezt, hogy Atkári túl nagy hatalomra tett szert a városban.
A 2004-es támadások miatt népszerűtlen Demszky nehéz helyzetbe került, és ezt - egy, a helyzetet jól ismerő, névtelenséget kérő forrás szerint - mindenki kihasználta, akinek Atkárival problémája volt. Atkári sorsa a szakítással végződő kabinetülés előtt még egy országos SZDSZ-es megbeszélésen is téma volt. Ez Horn Gábor irodájában történt, és az SZDSZ több vezető politikusa is részt vett rajta. Az ülésen elhangzottakat ismerő egyik forrás szerint többen arról győzködték Demszkyt, hogy Atkárinak mennie kell, Schneller István főépítésszel együtt. Demszky a találkozón megvédte Schnellert, de Atkári mellett már kevésbé állt ki.
Atkári háttérbe szorulásáról Demszky mindig szűkszavúan nyilatkozott. A Magyar Narancsnak 2004 végén adott interjúban ugyanakkor jelezte, változások következnek. Azt mondta, az Atkári által kidolgozott pénzügyi tervezési rendszert megtartják, és nem enyhítenek a költségvetési szigoron, de hozzátette azt is: "A jövőben... jobb együttműködésre van szükség a kerületekkel, a koalíciós partnerrel és a kormánnyal. Reményeim szerint a fővárosi szocialistákkal a jövőben nem fogunk néhány milliós tételekből presztízsvitákat csinálni, így könnyebb lesz a költségvetés-készítés is."
Hagyó "más kultúrát" hozott
Atkárival együtt felmorzsolódott környezete is, 2006-ig több, régen meghatározó ember távozott a városházáról. Elment Láng László és Schneller István főépítész, de ekkor távolodott el Demszkytől Bőhm András is, azt mondta, nem értett egyet a 2006-os önkormányzati kampány irányvonalával, és emiatt konfliktusba keveredett a főpolgármesterrel. A főépítész távozásának egyik fontos oka pedig az volt, hogy úgy érezte, hogy 2006-ra minden korábbinál erősebbé vált a rá nehezedő "gazdasági-politikai nyomás". Többen megemlítették, hogy ebben az időszakban vált Demszky meghatározó tanácsadójává Mesterházy, akit idén februárban letartóztattak a BKV-nál történt korrupciógyanús ügyek miatt (Mesterházy szerepéről az [origo] 2008-ban írt cikket, amelyet itt elolvashat).
Demszky 2006-ban úgy döntött, még egyszer megpróbálja, elindul ötödik főpolgármesteri ciklusáért is. "Amikor 2006-ban mondtam neki, hogy én eljövök, hozzátettem, hogy szerintem neked is abba kellene hagynod. Erre lázas szemekkel azt mondta, hogy még be akarja fejezni a négyes metrót" - állította Schneller István. Demszky azonban az utolsó ciklusra több őt ismerő városházi forrás szerint érdektelenné vált, az ügyek legnagyobb részét ráhagyta az embereire, köztük Mesterházy Ernőre.
A változás legfőbb okaként minden forrásunk Hagyó Miklóst, és az általa a fővárosi irányításba hozott "más kultúrát" nevezte meg. (A szocialista főpolgármester-helyettest idén májusban vették őrizetbe a BKV-ügyben, azóta is előzetes letartóztatásban van. Zsarolással és bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezeléssel gyanúsítják.) Egy névtelenséget kérő munkatársa szerint Demszky először nagyon kedvelte Hagyót, és örült az érkezésének. "Azt várta tőle, hogy végre dinamizálja ezt az elalvós, öregedő, a maga lobbiügyeivel elfoglalt szocialista pártot Budapesten" - mondta Demszky egyik munkatársa. Szerinte ezért gondolta azt Demszky, hogy rá lehet bízni a fővárosi cégek felügyeletét, és többek szerint komolyan megbízott benne.
Hagyó Miklós és a főpolgármester - külön utakon jártak
Később azonban zavarni kezdte, hogy Hagyó alázatosan viselkedik vele, miközben egyre nagyobb lett a befolyása. Kemény személyzeti politikát folytatott, több, a városházi politikát ismerő forrás szerint aki nem a saját embere volt, arra ellenségként nézett. Demszky egy idő után nem szívesen szerepelt a nyilvánosság előtt Hagyóval, igaz, a szocialista politikus és stábja sem akart közösködni vele. Kapcsolatuk akkor fagyott meg Demszky egyik munkatársa szerint, amikor 2008. február közepén Demszky mind a hatvan fővárosi cégnek levelet írt, amelyben lényegében megtiltotta, hogy a Hagyó nevében náluk bejelentkező emberekkel tárgyaljanak. Hagyó cégfelügyeleti jogát azonban nem merte megvonni, mert többen attól tartottak a főpolgármester környezetében, hogy ez koalíciós szakításhoz vezetne.
Azokról az ügyekről, amelyek miatt Mesterházyt és Hagyót őrizetbe vették, Demszkynek saját állítása és munkatársai szerint sem volt tudomása. Így a BKV-botrányok 2009-es kirobbanása után egyre döbbentebben figyelte az eseményeket. Amikor meg kellett jelennie a BKV-s ügyeket vizsgáló fővárosi bizottság előtt, hosszasan készült a meghallgatásra. Egyik munkatársa szerint ezután "kész lett, napokig nem beszélt senkivel". Egy beosztottja szerint "az ember minden nap azt gondolta, hogy ennél már nem lehet rosszabb. De egyre borzasztóbb lett."