"K, mint kém" - kábeltolvaj-vadászat a BKV kémvillamosán

Részegek, hajláktalanok és prostituáltak között, kihalt utcákon csörtetnek magányos őrszemként a kábeltolvajokra vadászó budapesti kémvillamosok, amelyek százmilliós károktól próbálják megóvni a BKV-t. Bár az ormótlan és hangos villamosok nem a legtökéletesebb settenkedők, a kábeleket féltő BKV egyelőre kénytelen beérni velük. Az éjjeli műszakban járőröző vezetők kifejezetten élvezik a kémkedés nyugalmát, és bár tolvajokat csak elvétve találnak, az éjszaka arcai nem hagyják őket unatkozni. Az [origo] elkísért egy kémvillamost a pesti éjszakában.

Nem sokkal éjfél után az utolsó forgalomból kiálló villamosok is bezörögnek a ferencvárosi remizbe, hogy letegyék az esti műszakot, és átadják a helyüket az éjszakai buszjáratoknak Budapest utcáin. Egy szerelvény azonban a sínen marad: Saska Ferenc villamosvezető a sokat tapasztalt róka arckifejezésével, 18 évnyi villamosozással maga mögött egy nagy K-betűre cseréli a szerelvény elejére kirakott számot, és nekilódul az éjszakának. "K, mint kém?" - kérdezzük. "Hát, eredetileg K mint különjárat volt. De most kém valóban" - mondja cinkos mosollyal, ahogy a hajtókart csuklóból sebességbe rakja. "Lesek" - teszi hozzá, aztán nekiindul az elhagyatott pályának.

A BKV éjszaka közlekedő villamosaival az utasok aligha találkoznak, ezeket a szerelvényeket ugyanis nem lehet megtalálni az éjszakai járatok menetrendjében. Ezek a villamosok nem szállítanak senkit, csak egy magányos sofőr kémleli belőlük az éjszakát hóna alatt egy méretes váltóállító vashusánggal. Az éj leple alatt csörtető kémvillamosokkal a közlekedési társaság kábeltolvajokra vadászik.

A kémvillamosok rövid szünet után 2008 tavasza óta járják újra az utcákat, és ma nagyobb szükség van rájuk, mint bármikor, a kábeltolvajok által elkövetett lopások ugyanis 2010-ben jelentősen megszaporodtak. A BKV pénteki közleménye szerint október végéig a HÉV és villamos vonalakon összesen 100 alkalommal történt kábellopás, az okozott kár pedig a 200 millió forinthoz közelít. A HÉV-ről mintegy 6,8 km kábelt loptak el, a villamospályákról közel 8,3 km hosszút, és a rendszeressé váló lopások az anyagi károkozáson túl már-már veszélyeztetik a HÉV és villamosok biztonságos üzemeltetését is - írta a társaság. A BKV a tolvajok elleni harcban együttműködést kötött a rendőrökkel, segítséget kér az utasoktól is, éjszakánként pedig a kémvillamosoktól vár némi védelmet.

"Ne csalogassuk őket tárt kapukkal"

Saska Ferenc villamosa egyike azoknak a szerelvényeknek, amelyek minden éjjel bejárják a külső vonalszakaszok villamospályáit, hogy távol tartsák a kábelek körül ólálkodó tolvajokat, és akár le is füleljék őket. "A kilenc budapesti kocsiszín többségéből naponta indul kémvillamos" - mondja Szedlmajer László, a Villamos Forgalmi Főmérnökség főmérnöke: "nagyjából előre meghatározott útvonalon járunk-kelünk, de azért igyekszünk kiszámíthatatlan időpontokban közlekedni".

A főmérnök elismeri, hogy az ormótlan villamosokkal nehéz settenkedni, lopózni, igazi kémfelderítést végezni, de - mint mondja - neki villamosai vannak, azokkal tud gazdálkodni. Nyilván jobb lenne autós járőrökkel, még jobb fizetett biztonsági céggel őrizni a kábeleket, mindezt pedig akusztikus és elektromos figyelőrendszerekkel lehetne kiegészíteni - mondja. Ehhez azonban rengeteg pénz kell, amit a BKV a jelenlegi anyagi helyzetében eddig nem tudott megengedni magának: "Talán most ér el a lopás egy olyan szintet, hogy az éves kár összegéből már lehetett volna védekezni is" - mondja.

Amíg azonban a BKV nem szánja rá magát egy komoly beruházásra, maradnak a kémkedő villamosvezetők, akik 1-2 hetente látnak, jelentenek valami gyanúsat. Szedlmajer szerint többször volt már olyan is, hogy megugrasztottak tolvajokat, bár ezeket az eseteket egy kezén meg tudja számolni. "Ez a módszer nyilván nem lehetetleníti el a lopást, csak megnehezíti a tolvajok életét" - magyarázza: "Annyit csinálunk, hogy megpróbáljuk bezárni a lakás ajtaját a rablók előtt, odatámasztunk egy széket, hogy ne csalogassuk őket tárt kapukkal. De azért csak jönnek".

Kattintson a képre a további képek megtekintéséhez!

"Vannak itt arcok"

"Én még szerencsére egyetlen kábeltolvajjal sem találkoztam, pedig lassan egy éve vállalok éjszakákat" - mondja Saska úr, miközben egyenletesen zötykölődik a síneken. "Hogy honnan lehet felismerni őket? Hát leginkább arról, amit csinálnak" - mondja, majd hozzáteszi: "Egyszer majd csak kiderül, milyenek".

A villamosvezető éjszakái akciódús kémjelenetek helyett inkább csendes nézelődéssel telnek. "Szeretem ezt a munkát, ilyenkor nyugodtabb a város, nincs akkora forgalom, és nincsenek utasok sem" - mondja. Saska Ferenc egyáltalán nem unatkozik: "Nézem, mi van kinn a városban... Vannak itt arcok" - mondja, majd sorra mutatja, hol szoktak aludni a csövesek, hol állnak sorfalat a prostituáltak, és az őrjárat más megszokott arcai. Az egyik megállóban egy fiatal férfi hány: pulóverének felirata szerint biztonsági őr lehet valamelyik környékbeli cég telephelyén. "Biztosan őrzi a megállót, hogy el ne szaladjon" - mosolyog a villamosvezető.

A férfi mosolyának őszinteségére rátesz egy nagy lapáttal, hogy neki nem kell kábeltolvajokkal harcolnia akkor sem, ha belefut egybe. Őrjárata során az egyik váltóállításnál ugyan megjegyzi, hogy a termetes öntöttvas pálcájával el lehetne csépelni pár tolvajt, de aztán hozzáteszi: "én azért inkább nem szeretném kipróbálni". A villamosok nem elfogó egységek, a feladatuk annyi, hogy ha valami gyanúsat látnak, azt jelentsék a BKV diszpécserének, szükség esetén a rendőrségnek is.

"A villamosvezető semmiképpen nem avatkozhat közbe, nem harcol kábeltolvajokkal, még ha találkozik is velük, mert"nem lehet tudni, mire képesek a tolvajok" - mondja Szedlmajer László. A diszpécsert hívó rádió ott pislákol a fülkében; a rendőrség telefonszámának felidézése ugyan már némi nehézséget okoz Saska Ferencnek, de aztán kis hezitálás után rávágja, hogy "a száztizenkettő biztos megteszi".

"Inkább csak érezni lehet"

Szedlmajer szerint a kémek nemcsak azt jelentik, ha tolvajokat látnak, hanem azt is, ha a vezetékekben rongálást tapasztalnak, hiszen a bűnözők néha előbb meglazítják, előkészítik a kábelt, és csak később viszik el. Mindebből azonban a sötétben nem sokat látni: "Inkább csak érezni lehet, ha buheráltak" - mondja Saska úr. Miből? "Hát hogy megáll a villamos, mert elment az áram" - magyarázza, de aztán hozzáteszi, hogy vele még ilyen sem történt.

Egyébként nem mindenhol kell ugyanúgy lesni a kábeleket , mert a tolvajok inkább az ujjnyi vastag sárgarézből készült betápláló vezetékekre utaznak, nem az egész vonalon végighúzódó felsővezetékre - mondja. Ezek a "betápvezetékek" néha csak egymástól kilométeres távolságokra csatlakoznak a munkavezetékhez, amelyből a villamos az áramot nyeri. Ezek a legveszélyeztetettebb részek, mert a sárgaréz nem olcsó, már néhány méteréből is szép pénzt lehet csinálni - mutatja Saska Ferenc az út menti oszlopokon függő, szürkére rozsdált kábeleket. Veszélyben vannak ugyanakkor az úgynevezett légtápkábelek is, amelyek egyes szakaszokon folyamatosan függnek a vonal mentén - teszi hozzá Szedlmajer László.

Persze akárki nem nyúl ezekhez, mert 600 voltos nagyfeszültség fut bennük. "Valamit kell, hogy értsenek hozzá" - mondja a villamosvezető: "Én biztos hozzá nem érnék". Egy a vezetékeket jól ismerő, de név nélkül nyilatkozó forrás szerint legalább háromféle elkövetői csoportról tud a BKV: egyikük a csupán 1-1 méternyi rézre utazó hajléktalanokból áll, akik kezdetleges, faágakra kötözött fűrészekkel lopnak, másikuk egy komolyabb csoport, amely már megélhetési szinten lopja a kábelt. Egy harmadik kör azonban valószínűleg BKV-s kapcsolatokkal, belső információkkal is rendelkezik, mert profi eszközökkel, jól megszervezve viszi a kábeleket mindig onnan, ahol a legkevésbé védik. Valószínűleg nem véletlen, hogy az akusztikus figyelőrendszerrel védett HÉV-szakaszokon a védőrendszer kiépítése óta sose próbáltak lopni a profik - mondja Szedlmajer László.

"Konkrét összegű pénzjutalmat kellene felajánlani az átlagembereknek, és a BKV-dolgozóknak is, hogy feldobják ezeket a csoportokat, és külön meg kéne szólítani a dolgozókat és az utasokat is" - mondja a főmérnök. A BKV 2008-ban már ajánlott fel pénzjutalmat azoknak a nyomravezetőknek, akik konkrét információval segítik a tolvajok kézrekerítését, azonban eddig ez nem vezetett eredményre (a BKV felhívását itt olvashatja). Szedlmajer a BKV vezérigazgatójával egyeztetve saját villamosvezetőinek ugyan ad jutalmat, ha sikeresen buktatnak le valakit, de ez szerinte nem túl sok: legutóbb tavasszal kapott pár tízezer forintot egy angyalföldi kolléga, aki megfutamított egy tolvaj bandát.

Akik pedig nagyban utaznak, visszatérnek - teszi hozzá. Volt már olyan, hogy a rendőrség egy bandát előzetes letartóztatásba helyezett, és akkor a villamosoknak "volt egy jó nyara". De aztán a bandát elengedték, amit a főmérnök szerint onnan lehetett tudni, hogy újra meglódultak a lopások.