Már hét éve is láttak kockázatot az ajkai tározóban

2003-ban és 2006-ban is készült egy nemzetközi jelentés, amely a Dunát veszélyeztető szennyezett területeket, ipari, bányászati tárolókat gyűjtötte össze. Mindkét listában szerepelt a Mal Zrt. ajkai vörösiszap-tárolója, ahonnan hétfőn kiszabadult a szennyező anyag jelentős része, ami elöntötte a környező településeket. Az ENSZ védnöksége alatt készült tanulmányok szerint az ajkai tározó nem jelentett komoly veszélyt a Dunára.

Két nemzetközi jelentésben is a veszélyes helyek között tartották nyilván a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ajkai vörösiszap-tározóit. Az egyik zagytározó gátja átszakadt hétfőn, a kiömlő maró iszap elöntött két települést, beszennyezte a Marcal folyót, és négy ember halálát okozta. A jelentések 2003-ban és 2006-ban készültek el, és céljuk a hasonló katasztrófák megelőzése volt.

A Nemzetközi Bizottság a Duna Vizének Védelméért (International Commission for the Protection of the Danube River, ICPDR) 2000-ben, a nagybányai és borsabányai katasztrófák után határozta el, hogy feltérképezi azokat a veszélyes helyeket - régi, szennyezett földterületeket, ipari, bányászati zagytározókat -, amelyek egy baleset esetén a Duna vizét is veszélyeztethetik. A 2001-ben elkészült tanulmányban 9 országból összesen 611 "balesetveszélyes helyszínt" gyűjtöttek össze.

A legveszélyesebb helyeket Romániában és Németországban találták. Magyarország két legkockázatosabb helye tiszaújvárosi volt: ezek a tiszapalkonyai hőerőműhöz és egy festékgyártó céghez tartoztak, de a kiemelten kockázatos helyek közé került a TVK vagy a Mol tiszaújvárosi finomítója is.

Közepesen toxikus, alacsony kockázatú

Bár ebben a 2001-es listában (itt találja, angol nyelven) még nem szerepelt az ajkai vörösiszap-tároló, 2003-ban egy másik tanulmányban (innen letöltheti, angolul) bővítették a listát, amelyben már megtalálható a Mal Zrt. zagytározója. A szerintük veszélyes helyek felsorolása mellett a tanulmány készítői azt is megpróbálták meghatározni, hogy mekkora veszélyt jelentenek az egyes szennyező források a folyóra. Az ENSZ Duna-régiós projektjének (UNDP) keretében készült felmérésben úgy határozták meg a helyszínek veszélyességét, hogy a tárolt anyag mennyire mérgező, illetve mekkora a szennyezett terület vagy a tározó.

Az így készült listában szerepel a Mal Zrt. ajkai tározója, amelyben a tárolt anyag mérgezőségét ötös skálán hármas szinten határozták meg, és megjelölték, hogy 29 millió köbméter vörösiszapot tárolnak itt. A tározót ennek ellenére az alacsony kockázatú helyek közé sorolták, mivel nincs árvízveszélyes területen - ez azt jelenti, hogy egy esetleges árvíz során a Duna lényegében védve van attól, hogy a veszélyes anyagok a vízbe kerüljenek a Mal telephelyéről.

Mérhetetlenül kis kockázat

Magyarországon - az összesen 22 helyszín között - több olyan hely is volt azonban, amelyet magas kockázatúnak tartottak, ilyen például a Dunaferr és a Dunapack dunaújvárosi learakata vagy a kunmadarasi egykori szovjet katonai repülőtér szennyezett földje. A 2006-os jelentésben (itt olvashatja el angolul) már nem csak a veszélyes anyagok mérgezőségét és mennyiségét vették figyelembe, amikor rangsorolták a Dunára leselkedő veszélyeket, hanem azt is, hogy mennyire biztonságos az anyagok tárolása és milyen távolságra van a folyótól. Ebben a listában Magyarországról összesen 32 hely szerepel, amelyek közül a 12. legmagasabb kockázatú az ajkai tározó.

A helyekhez egy bonyolult képlet alapján kiszámolt értéket kapcsoltak, amelyet M1 faktornak neveztek el. Ez 1-től (ami lényegében kimutathatatlan kockázatot jelent) nagyjából 50-ig terjedhet, az ajkai tározó 45 pontot kapott, de az igazi veszély - derül ki a tanulmánytól - csak a 47 feletti értékeknél jelentkezik. Ráadásul a készítőknek nem volt adatuk arról, hogy a biztonsági intézkedések milyen mértékűek a vörösiszap-tározónál, és adatok hiányában nem tudták kiszámolni az árvízveszély mértékét sem.

Az ajkai tározóban esetleg bekövetkező baleset kockázatát - a Duna szempontjából - lényegében felmérni sem tudták. Ellentétben például a szintén ajkai Bakonyi Erőművel, amelyet a második legveszélyesebbnek találtak a Dunaferr dunaújvárosi ipari lerakata után. A Duna szempontjából veszélyesnek találták a mezőkövesdi repülőtér egyik régi depójának területét, a szolnoki Béghin-Say cukorgyár tározóját, és a biztonsági intézkedések alacsony szintje miatt a Csepel-sziget északi részén levő elhagyott ipari szennyvíziszap-lerakatot is, ahol 300 ezer tonna szennyezett anyag van. Az ajkai tározóval azonos, 45-ös értéket adtak az ország másik nagy vörösiszap-tározójának, az almásfüzitői zagytározónak is.

Nincs hatása a határokon túl

"Ezek a listák azért készültek, hogy a segítségükkel megpróbálják megelőzni a katasztrófákat. Ez esetben nem sikerült" - mondta az [origo]-nak Michael Weller, az ICPDR főtitkára. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a veszélyt az ajkai tározó esetében nem értékelték túl magasnak. Hogy pontosan mi történt, még vizsgálják - mondta a kérdésre, hogy a lista ismeretében a felsorolt helyeken voltak-e olyan feladatok, amelyeket az érintett államok vagy az érintettek elmulasztottak teljesíteni.

Mihaela Popovici, az ICPDR technikai szakértője is azt mondta, nem vádolna senkit hibával, egyelőre figyelik az eseményeket, és vizsgálják a hatásait. "Jelenleg úgy tűnik, hogy a pusztítás lokális marad, vagyis nincs határokon átívelő hatása" - mondta, hozzátéve, hogy eddig úgy tűnik, a magyar hatóságok nagyon sokat tesznek azért, hogy meggátolják a szennyezés továbbterjedését. Popovici szerint az ajkai zagytározót annak idején azért ítélték alacsony kockázatú helynek, mert a Duna szempontjából vizsgálták a veszélyeket. Elsősorban a Dunától való távolsága miatt nem volt jelentős a zagytározó kockázata - tette hozzá.