Felszámolja Magyar Bálint egyetemi örökségét a kormány

Korrigálni kell a jelenlegi felsőoktatási törvényt Hoffmann Rózsa oktatási államtitkársága szerint, amely ezért új felsőoktatási törvényt dolgoz ki. A vitaanyagból kiderül, hogy ezt részben úgy oldanák meg, hogy visszahoznák a 2006 előtt működő, hagyományos egyetemi-főiskolai rendszer több elemét. A felvételit két emelt szintű érettségihez kötnék, jócskán megemelnék a minimum ponthatárokat. Növelnék az állam befolyását az egyetemi pénzügyekre, miközben a hallgatói önkormányzatok hatalma csökkenne, az egyházi iskolák viszont jól járnának. Itt vannak az új tervek részletei.

Részben visszahozná a 2006 előtti felsőoktatási rendszert a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, amelynek honlapjára csütörtökön került fel az új felsőoktatási törvény tervezete. A minisztérium vitaanyagnak szánja a javaslatokat, amelyekhez december 10-éig bárki hozzászólhat a NEFMI honlapján. A vitaanyag innen tölthető le.

A KDNP-s Hoffmann Rózsa oktatási államtitkársága az előző nyolc év felsőoktatási politikáját - amelyet főként Magyar Bálint korábbi oktatási miniszter alakított - úgy értékeli, hogy "a felsőoktatás jelentős torzulásokat szenvedett el az előző két kormányzati ciklus alatt", ezért "a korrekció nem tűr halasztást". Ezért felül akarják vizsgálni a felsőoktatási intézmények működését, finanszírozását, és át akarják alakítani a képzési szerkezetet, különösen a pedagógusképzést.

A tervezet több szempontból is teljes irányváltást jelez. A legfontosabb, hogy a 2006-ban bevezetett, Európában kidolgozott új felsőoktatási rendszerhez, a Bologna-rendszerhez - legalábbis annak magyar megvalósításához - jóval kevésbé tartaná magát a kormány. A Bologna-folyamat kigondolói a kilencvenes évek végén egységesített európai felsőoktatást képzeltek el, ahol a hallgatók szabadon vándorolhatnak a kontinens egyetemei között. Magyarországon Magyar Bálint vezetése alatt, rohamléptekben dolgozták ki és vezették be 2006-ra a rendszert.

Ezzel lényegében eltörölték az egyetemek és főiskolák közötti különbségeket, többszintűvé tették a felsőoktatást: a korábbi egyetemi és főiskolai diploma helyett alap- és mesterszakos papírt adó képzéseket alakítottak ki, mindezt azzal a céllal, hogy piacképes és gyakorlati képzést adjanak hallgatók tömegeinek, a legokosabbakat pedig minőségi oktatáshoz juttassák. A rendszer problémáival, a magyar felsőoktatás reakciójával az [origo] korábban részletesen foglalkozott ebben a cikkben.

Hoffmannék ötvenoldalas javaslatában a Bologna-rendszer kifejezés csak néhányszor szerepel. "A felsőoktatás a Bolognai Charta ajánlásait és a helyi adottságokat figyelmbe véve, a kormány döntéseinek megfelelően követi" - olvasható az alapelvek között. A piaci szemlélet helyett a javaslat szerint a felsőoktatást közszolgáltatásnak kell tekinteni - megígéri például a vidéki intézmények fenntartását, hogy ezzel "növelje az adott vidék munkahelyteremtő és népességmegtartó erejét". Visszahozzák az egyetemek és főiskolák közötti különbségeket, az eddig mindenütt egységes papírt adó alapszakok között is különbségeket tesznek, és megteremtik a régi típusú osztatlan képzéshez való visszatérés lehetőségét - ez utóbbit az elmúlt két ciklusban csak néhány területen engedték meg. Az új irány a "nemzeti fejlődés szolgálatába állított felsőoktatási rendszer".

A tervezet a minőségi oktatás érdekében számos feltételt szigorít: az egyetemek felé az eddigieknél jóval szigorúbb követelményeket támaszt, több pénzt ígér a kutató egyetemeknek, negyven ponttal megemeli a minimum felvételi ponthatárokat. A korábban bejelentett fideszes terveknél - amelyek a felvételit egy emelt szintű érettségihez kötötték volna - is szigorúbban rendelkezik: két emelt szintű érettségit tesz kötelezővé, sőt, néhány esetben még az iskolák szóbeliztetési lehetőségét is visszaállítja. A javaslat csökkentené az iskolák hallgatóktól való függését is: a hallgatónként járó normatívák szerepét jócskán lecsökkenti a finanszírozásban.

Ezzel egyúttal növeli az állam beleszólását is az intézmények pénzügyeibe. A terv szerint a gazdasági vezetőket és a belső ellenőröket is a miniszter nevezi ki. Rögzíti azt is, hogy az állam az eddigieknél sokkal jobban beleszól majd a pedagógusképzésbe, bár az nem derül ki, hogy ez pontosan mit jelenthet majd. Csökken a hallgatók beleszólása egyetemek irányításába, a főiskolai rektorok kinevezésének jogát pedig a miniszterelnöknek adja.

Az oktatási államtitkárság csak kerettörvénynek szánja a felsőoktatási törvényt, a részletes szabályokat - ígérik - 20-25 kormányrendeletben és miniszteri rendeletben rögzítik majd. A vitaanyagból nem derül ki, hogy a változtatásokat mennyi idő alatt hajtanák végre. Alább részletesen olvashat a fontosabb elképzelésekről.

Minőség - az iskolák és a felvételizők dolga is jóval nehezebb lehet

Szigorúan határozza meg az oktatókkal szemben támasztott követelményeket a javaslat. Az egyetemi karok eszerint csak akkor működhetnének, ha az oktatók és kutatók kétharmadának van tudományos fokozata, és ha az egy minősített oktatóra jutó hallgatók száma nem több 25-nél. Egy karon legalább 40 tanárnak kellene teljes állásban dolgoznia. Főiskolai karok esetében ez 35 fő lenne, és a tanári kar harmadát minősített oktatóknak kellene kitennie.

A javaslat szerint az eddigi kutatóegyetemi címek helyett a jövőben kisebb egységek - karok, intézetek, tanszékek - kapnák meg ezt a címet, hogy csak az arra érdemes műhelyek élvezhessék az ezzel járó előnyöket. A kutatói cím birtokosai plusz pénzt kapnának.

A felvételizők dolgát alaposan megnehezítené a javaslat: két tárgyból emelt szintű érettségit írna elő - az egyik tárgyat kötelezően előírnák, a másikat az érettségizők választhatnák ki. Ez radikális váltást jelentene a jelenlegi rendszerhez képest: most ugyanis az intézmények legnagyobb részébe az emelt szintűnél lényegesen egyszerűbb alapszintű érettségivel is be lehet kerülni. Ráadásul a két emelt szintű mellé egyes szakokon az egyetemek még alkalmassági, gyakorlati vizsgát is előírhatnának - ez szintén gyökeres változás lenne, jelenleg ugyanis az egyetemek és főiskolák maguk nem tarthatnak külön semmiféle felvételit, csak az érettségi eredményekre támaszkodhatnak a felvételizők megítélésében.

Forrás: MTI/Honéczy Barnabás

Legalább 240 pont kell majd az érettségin

A javaslat szerint nem lehetne felvenni sehová azt a diákot, aki az összes megszerezhető pont felét nem gyűjtötte össze. Vagyis a maximális 480 pontból 240-et kéne elérnie. 2010-ben 200 pont volt a felvételi minimum ponthatár, korábban pedig ennél jóval alacsonyabb. Egy diák legfeljebb öt egyetemet vagy főiskolát jelölhetne meg a jelentkezési lapján.

Ezekkel a tervekkel a felsőoktatásba bekerülő diákok tudásszintjét szeretnék emelni, mert a javaslat szerint "nem alkalmas az a hallgató a felsőoktatási képzésben való részvételre, aki nem tette le az emelt szintű vizsgát". Az eddig a felsőoktatásba bejutók tudásszintjét - és a kétszintű érettségi rendszerét - számos kritika érte az elmúlt években. Egyes felsőoktatási intézmények arra kényszerültek, hogy felzárkóztató kurzusokat indítsanak az elsőéveseknek, mert azok egy jelentős részének tudása annyira hiányos volt, hogy nem tudott lépést tartani az anyaggal.

További szigorítás lenne a javaslat szerint a minőség érdekében, hogy egy hallgató legfeljebb két félévvel csúszhatna túl az előírt képzési időtartamon, akármeddig nem húzhatná a diploma megszerzését. Ezzel "ésszerű mértékben" szeretnék korlátozni a felsőoktatásban eltöltött időt.

Egyetem vagy főiskola - kétféle iskola és alapszak

"Világosan elkülönülnek az egyetemek és a főiskolák feladatai. Az egyetem egyszerre oktatási intézmény és a nemzetközi versenyben helyt állni képes tudományos műhely. A főiskolák elsődleges feladata a felkészítés a gyakorlati munkára. A felsőoktatásban egyszerre találjuk meg a Bolognai Charta ajánlásait követő kétszintű (osztott) és a korábbi, egyetemi egyszintű (osztatlan) képzést. A 2006-ban általános érvénnyel bevezetett többciklusú felsőoktatási rendszer felülvizsgálandó" - olvasható a NEFMI honlapján.

A javaslat ezen a ponton visszanyúl Bologna-rendszer előtti időkbe, és az egyetem céljaként az "elméleti és gyakorlati tudással is rendelkező szakemberek képzését" és a kutatást jelöli meg, míg a főiskolák célja a javaslat szerint "elsősorban" a gyakorlati szakemberek képzése.

Forrás: MTI

Jobban szétválik majd a gyakorlati és elméleti képzés

A Bologna-rendszernek megfelelő kétciklusú képzés a javaslat szerint megmaradna ott, ahol eddig is működött, kivéve a pedagógusképzést, ahol visszaállítják az osztatlan oktatást. Viszont "a szaktudományok sajátosságai és a munkaerő-piaci követelmények figyelembevételével ad lehetőséget a törvény más szakokon is az osztatlan képzés kialakítására". Azt azonban nem jelöli meg a javaslat, hogy milyen esetekben engednék meg a visszatérést az osztatlan képzéshez.

Az egységesítésre törekvő Bologna-rendszerhez képest a javaslat szerint az oktatási államtitkárság kétféle alapszakot hozna létre: a gyakorlati és az akadémiai alapszakot. A gyakorlati alapszak végére a hallgatók "teljes értékű gyakorlati szakemberré" válnának, míg az akadémiai típusú alapképzés "szélesebb és mélyebb elméleti képzést" nyújtana, és lényegében a mesterképzés előkészítőjeként működne. Utóbbi végén még szakdolgozatot sem kellene írni, csak abszolutóriumot kellene szerezni. A javaslat nem fogalmazza meg egyértelműen azt, hogy aki "gyakorlati" alapszakos papírt szerez, egyáltalán tovább tanulhat-e mesterszakon, ha akar.

Pedagógusképzés - újra öt év, gyakorlás pénzért

"A pálya presztízsének növelése érdekében" alakítaná át a tanárképzést a javaslat, ezért osztatlanná tenné azt. Így ismét öt évig tanulhatnának a leendő tanárok. Az öt évet egyéves iskolai gyakorlat követné, azután még két éves gyakorlótanári időszak. A leendő tanároknak két tárgyból kellene emelt szinten érettségizniük, és még egy alkalmassági vizsgán is át kellene esniük, mert "a felvételi eljárás keretében kell biztosítani a jelentkezők pedagógus pálya iránti elkötelezettségének és alkalmasságának vizsgálatát".

Az öt éves tanárképzésben erősítenék a módszertani felkészítést: a két szaktárgyért éppúgy 120-120 kredit járna, mint a tanári felkészítésért. A javaslat szerint a tanári és nem tanári szakok az ötéves képzés ideje alatt nyitottak lennének. Ezután abszolutórium, majd két gyakorlati félév következne, ezt követné a záróvizsga. A gyakorlatot iskolákban végeznék a tanárjelöltek, ennek ideje alatt a minimálbér összegének megfelelő "hallgatói munkadíjat" kapnának. A záróvizsga után még két éves tanári gyakornoki időt is előírnának.

"A pedagógusképzésnek a központilag szabályozott közoktatási rendszer a megrendelője, ezért a pedagógusképzésben erőteljesebben érvényesül az állam szabályozó szerepe" - olvasható a NEFMI honlapján. Az azonban részletesen nem derül ki a tervezetből, hogy pontosan milyen formában, és mibe szólhatna bele a jövőben az állam.

Finanszírozás - kevesebb normatíva, több fix pénz

A jelenlegi rendszerben egy-egy iskola költségvetésének felét a hallgatók után járó normatíva adja. A működés további 25 százalékát fedezi a tudományos normatíva, és az alapműködés biztosításához járó fenntartói támogatás csak 25 százalékot tesz ki. A normatívára alapuló finanszírozást évek óta számos bírálat éri, a kritikusok szerint ugyanis az egyetemeket minél több hallgató felvételére kényszeríti, ami a minőség rovására megy.

Ezen változtatna a tervezet, a "kiszámíthatóság és állandóság" jegyében: a költségvetésük 70 százalékát ezentúl nem normatívaként kapnák meg a felsőoktatási intézmények - az nem derül ki pontosan a tervezetből, hogy ezeket az összegeket milyen szempontok alapján osztanák szét az intézmények között. A hallgatók után járó képzési normatíva aránya 50 helyett 15-re csökkenne, a maradék 15 százalékot pedig a tudományos normatíva adná - ezzel a minőségi oktatást díjaznák.

Lényeges változás, hogy a javaslat szerint a magánfőiskolák és -egyetemek semmilyen állami támogatást nem kapnának, az csak az állami és az egyházi felsőoktatási intézményeknek járna. Az önkormányzati, magán- vagy alapítványi fenntartású intézményeknek teljesen maguknak kellene előteremteniük a működésükhöz szükséges pénzt - kivéve, ha valamilyen állami megrendelést teljesítenek.

Irányítás - több állami, kevesebb hallgatói beleszólás

Az eddigi 20-25 százalékkal szemben a hallgatói önkormányzatok csak 15 százalékos aránnyal vehetnének részt az egyetemek vezetésében, vagyis a szenátusokban és a kari tanácsokban.

Az egyetemi rektorokat formálisan továbbra is a köztársasági elnök nevezné ki, a főiskolák vezetői esetében azonban a miniszterelnök kapná meg ezt a jogot. A rektoroknak járó plusz fizetést az oktatásért is felelős miniszter határozhatná meg: ez legfeljebb a tanári alapbér kétszerese lehetne. A miniszternek ezt a jogát azzal indokolja a tervezet, hogy "elkerülhető legyen a vezető testületek és a vezetők elvtelen érdekszövetsége". (Tavaly nyár óta egy éven át titkolták a fizetésüket az egyetemi és főiskolai rektorok, míg végül bírósági ítélet kötelezte őket a juttatásaik nyilvánosságra hozására: kiderült, hogy az ország legjobban kereső rektora havi három és fél millió forintot keres.)

A felsőoktatási intézmények gazdálkodását a javaslat szerint a jövőben irányító gazdálkodási igazgatót, és a belső ellenőrt a kormány nevezné ki. Pontosabban "a rektor javaslatát kikérve, az oktatásért felelős miniszter egyetértésével a vagyongazdálkodási miniszter, pályázati eljárást követően".

Az egyházi intézmények különleges helyzetbe kerülnének, ha a javaslatból törvény születne: a szövegben ugyanis a legtöbb, egyetemekre és főiskolákra vonatkozó feltétel alól felmentést kaphatnának. "Lehetőség biztosított az eltérő szabályozásra" például az oktatókra vonatkozó követelményekben, a szakok számában, a vezetés összetételében és hatáskörében, a gazdasági, ellenőrzési szervezetben és más esetekben.