"Ilyen nagy oktatási kapacitásra nincs szükség" - Pálinkás József, az MTA elnöke a felsőoktatásról

Verseny nélkül nincs életképes felsőoktatás - jelentette ki az [origo]-nak Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki részt vett az új felsőoktatási koncepció kialakításában. Az MTA elnöke szerint fel kell számolni az állami támogatásért indított alibiképzéseket, és az egyetemek működésének sok elemét is újra kell gondolni. Az osztott egyetemi képzéseket nem tartja mindenhol hasznosnak, de azt mondta, vigyázni kell a hirtelen változtatásokkal, mert az oktatás bonyolult rendszer.

- Bevonták önt az oktatási államtitkárság felsőoktatási koncepciójának egyeztetésébe? Vagy javaslatait azért fogalmazta meg, mert úgy érezte, hogy meg kell szólalnia?
- Igen, bevontak, az egyeztetési folyamat során részletes véleményt írtam a koncepcióról. A miniszter úr többször is hivatkozott a véleményemre, és azt is elmondta, hogy a javaslataimat beépítik a koncepcióba.

- Ez a koncepció megfelelően módosítható, vagy inkább újat kellene alkotni helyette?
- Módosítható, de én azt javasoltam, hogy egy rövid, csak a politikai döntéseket tartalmazó kormányrendelet készüljön helyette, a koncepcióban foglaltakat pedig használják fel a törvény konkrét megfogalmazásakor. Abban ugyanis - és ez volt az észrevételem egy másik lényeges pontja - keveredtek a politikai döntést igénylő kérdések a szakmai részletkérdésekkel. Például, hogy az egyetemen hány év munka után nevezhetik ki a docenseket, vagy lehet-e tanszékvezető egy adjunktus. Azt javasoltam, hogy a kormány ne foglaljon állást ilyen konkrét kérdésekben, mert ez nem kormányzati hatáskör. Egy koncepció arra szolgál, hogy annak alapján szakértők kodifikálják a törvényt. Akkor tudnak igazán véleményt mondani a felsőoktatási intézmények, a rektori konferencia, ha már egy tényleges törvénytervezet van előttük, nem pedig egy pontatlanul megfogalmazott szöveg. Minderről a sajtó úgy számolt be, hogy alternatív koncepciót fogalmaztam meg, holott erről szó sincs.

- Múlt heti hír, hogy lényegében újraindul az egész folyamat, a koncepció megalkotása elölről kezdődik. Ebben részt fog venni?
- Nem. Én a koncepcióról megírtam a véleményemet, ezt fenntartom, és feltehetőleg felhasználják majd a koncepció elkészítéséhez. De ez a hír így nem pontos. Egyszerűen arról van szó, hogy lényegében az általam kifejtetteknek megfelelően készül egy rövid, az alapelveket és a változtatás lényeges pontjait tartalmazó kormányrendelet, és készül egy úgynevezett problémalista, amely összefoglalja azokat a gondokat, amelyeket a felsőoktatási intézmények vezetői látnak, és szabályozást igényel. Fontos, hogy azoknak a véleményét és javaslatait is mérlegeljék a törvényalkotók, akik intézményvezetőként naponta találkoznak a gyakorlati problémákkal, és nem csak távolabbról tekintenek a felsőoktatás átalakítására.
Gondolom, hogy februárban a kormány elfogadhatja az alapelveket, és meglesz a problémalista. Ezek után már csak le kell ülni, meg kell írni a törvény szövegét. És akkor kezdődhet a vita a törvényről. Nem könnyű egy ilyen bonyolult rendszert szabályozni, egy koncepcióban lehetetlen kitérni minden részletre. Sok mindent helyesen írtak le a dokumentumban, de a részletes szabályozást úgy kell megalkotni, hogy azzal a felsőoktatási intézmények versenyképességét segítsük elő Európában.

- Ha ön állíthatna össze egy problémalistát, annak mik lennének a legfontosabb elemei?
- Az egyik alapvető kérdés, hogy hogyan gazdálkodjon az egyetem a rábízott állami vagyonnal, és mekkora legyen a gazdálkodási autonómiája az egyéb bevételekkel. Nagyon fontos az is, hogy a törvény a 2004-ben gyorsan, és néhol átgondolatlanul bevezetett kétciklusú képzések mellett hol engedi meg az osztatlan képzéseket. Ha most visszalendül az inga, és azt mondjuk, hogy ezt teljesen rábízzuk a felsőoktatási intézményekre, akkor lehet, hogy elindítják az osztatlan képzéseket ott is, ahol semmi szükség nincs rá.

Olyan szabályozás kell, amely figyelembe veszi a hallgatók, az oktatók és az intézmények érdekeit, de amellyel nem dobjuk a lovak közé a gyeplőt. A normatív finanszírozás - vagyis hogy minél több hallgató van, annál több pénzt kap az intézmény - oda vezetett, hogy a felsőoktatási intézmények a legkülönbözőbb szakokat indították, helyenként indokolatlanul, és csak abban voltak érdekeltek, hogy minél több hallgató maradjon az intézményben, mert akkor kapnak több pénzt. Ezekkel a problémákkal őszintén szembe kell nézni. A felsőoktatási intézményeknek vannak figyelembe veendő érdekei, de vannak olyan igények, amelyeket az államnak kontrollálnia kell a nagyobb közösség érdekében.
Ha megvan a problémalista, akkor kell mérlegelni, hogy mit kell szabályozni, és mit nem. A számszerű megkötésekkel például minden szabályozásnál vigyázni kell, mert ha előírják, hogy egy doktori iskola működtetéséhez legalább hat professzorra szükség van, akkor ha valamelyik főiskolának sikerül innen-onnan összevásárolnia hat professzort, azonnal jelentkezik, hogy doktori iskolát akar indítani, és egyetem kíván lenni.

- Decemberben azt nyilatkozta, hogy a bolognai rendszeren ott kellene változtatni, ahol károkat okozott. Hol okozott károkat?
- Például a tanárképzésben. A kétciklusú oktatás nagyon bonyolulttá tette a kétszakos tanárok képzését. Ha ma valaki pontosan tudja, hogy matematika-fizika szakos tanár akar lenni, akkor is csak nagyon bonyolult módon lehet tanár. Ha ezeken a szakokon megengednék az osztatlan képzést, abból az égvilágon semmi baj nem lenne. Vannak viszont más szakok, amelyeknél fölöslegesnek tartanám, hogy újra általánossá tegyék az osztatlan oktatást, hiszen nem kell öt éven keresztül az iskolapadban ülni számos gyakorlatias szakma elsajátításához. Ha ezeket a képzéseket is ötévessé tesszük, akkor fölösleges dolgokat fognak tanítani. Olyat, aminek a szükségtelenségéhez a diák és a tanár is e szerint viszonyul.

- Az oktatási államtitkárság koncepciója visszájára fordította volna a bolognai rendszert, és inkább a régebbi szisztéma visszahozására törekedett?
- Kétségtelen, hogy az eredeti koncepcióból erősebb visszarendeződést lehetett kiolvasni, mint amit én helyesnek tartok. Bizonyos dolgokon változtatni kell, de hat éve folyik ez a képzés, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Másrészt Magyarországnak az Európai Unió tagjaként figyelembe kell vennie azt is, hogy a képzési szintek hogyan illeszkednek az EU többi országában bevezetett, vagy az USA-ban jellemző képzési szintekhez. A bolognai rendszer alapvető célja a diplomák értékének az összevethetősége volt - például, hogy egy hallgatónak ne jelenthessen problémát, hogy elvégezzen három évet Debrecenben, majd kettőt a Harvardon, és úgy szerezzen fizikusdiplomát. A koncepció viszont inkább arra biztatta volna az intézményeket, hogy az osztatlan képzést több helyen állítsák vissza. Van, ahol van értelme visszaállítani, és van, ahol nincs.

- Azt mondta, a tanárképzést például érdemes lenne osztatlanná tenni. Az államtitkárság is ezt tervezte a koncepció alapján, az ön kritikája mégis részben a tanárképzés tervezett átalakításáról szólt.
- A javaslatomban azt az aggodalmamat fejeztem ki, hogy ha a tanárképzésben hirtelen nagy változtatást teszünk - nevezetesen két emelt szintű érettségi kell hozzá, hatéves lesz a képzés, és utána még egy szakvizsgára is szükség van, és ott is szűk időkereteket szabunk - akkor esetleg a fordított hatást érjük el, mint amit szeretnénk, és nagyon kevesen jelentkeznek majd a tanári szakokra.

- A felsőoktatási koncepció egyik lényeges alapgondolata volt, hogy a piaci- és a versenyszemlélettel szemben a felsőoktatást közszolgálatnak tekinti. Ezzel egyetért?
- Bevallom őszintén, hogy nem értem azt a kifejezést, hogy a felsőoktatás közszolgálat. Mi a közszolgálat abban, ha Magyarországon működik egy magánember által alapított és fönntartott iskola, ahol milliós tandíjért diákokat képeznek? Van a felsőoktatásnak sok olyan alapvető eleme, ami közszolgálat, de amikor koncepcionálisan a felsőoktatás egészéről beszélünk, óvatosabban kell fogalmaznunk. A javaslatomban azt írtam - és innentől idézem -, hogy "a felsőoktatás a közjót, az egyéni- és a közérdeket szolgáló tevékenység, amely a tudás létrehozásával és magas szintű átadásával segíti az egyén, a társadalom és a gazdaság céljainak elérését". Egy ilyen mondat a felsőoktatás minden szereplőjére vonatkozik.
Elkerülhetetlen, hogy piaci elemek is szerepet kapjanak a felsőoktatásban. Minden sikeres felsőoktatási rendszer versenyen alapul, Oxford és Cambridge, a Harvard és a Yale versenyez egymással a diákokért. Magától értetődik, hogy a tanárképzés, az orvosképzés, a szociálismunkás-képzés szereplői közvetlenül a közjót, a közt szolgálják, de vannak olyan szakok, amelyek erőteljesebben függenek a versenyszféra munkaerőigényétől. Az óvónők képzésében kétségtelenül kisebb a kíméletlen versenyre nevelés, mint a tőzsdeügynökök képzése esetében. De elég furcsa közgazdász lesz abból, akit úgy képezünk, hogy azt mondjuk, az oktatásban a verseny nem létezik. Holott az oktatásban is a verseny és az együttműködés egészséges egyensúlyára kell törekedni.

- A koncepció rengeteg olyan elképzelést tartalmaz, amely a minőség javítását célozza. Ugyanakkor kijelenti, hogy szeretnék megtartani a kisebb főiskolákat is a vidék közösségmegtartó ereje érdekében. Minden iskolát meg kell menteni?
- Ezt a problémát majd az élet megoldja, mert ilyen nagy oktatási kapacitásra Magyarországon nincs szükség. Külföldi hallgatókat csak a legkiválóbb egyetemekre tudunk vonzani. Végig kell gondolni a regionális szempontokat, ezzel egyetértek, de nem tarthatunk meg egy főiskolát csak azért, mert az adott városnak ez fontos. Legelsősorban a felsőoktatás egészének a finanszírozhatóságát kell figyelembe venni. Hasonló a kérdés a kistelepülési iskolákkal kapcsolatban. Az államtitkár asszony többször említette a sajtóban az én iskolapéldámat, hogy "osztatlan iskolából is eljuthat az ember az akadémiai elnökségig", mondván, az Akadémia elnöke is osztatlan iskolában tanult. Ez igaz, és megfelelő tanítókkal akár úgy is lehet tanítani, hogy az első és a második osztály együtt van. De hozzá kell tenni, hogy abban a faluban, ahol én iskolába jártam, azokban az időkben nyolcvan-kilencven gyerek volt - ennyi diákkal lehet iskolát működtetni. Ma két iskoláskorú gyerek van ugyanebben a faluban. Ez a létszám nem elég az iskola fenntartásához.

- Részben a közoktatás átalakításához kapcsolódik, de az érettségi rendszert is átalakítják. A jelenlegi nulla helyett két emelt szintű érettségit követelnének meg a felsőoktatásba való felvételhez, és a minimum ponthatárokat is jelentősen megemelnék.
- Egyetértek a törekvéssel, hogy igényesebb legyen a középfokú oktatás és az egyetemi képzés, és állítsunk magasabb követelményeket a felvételiző diákok elé. De lehet, hogy bizonyos szakokon, és bizonyos iskolákban gondot okoz, ha egyik napról a másikra írjuk elő, hogy két emelt szintű érettségi szükséges. Ennyire összetett ágazat esetében, mint amilyen az oktatás, a szabályokat fokozatosan kell változtatni. Először az lehet a reális célkitűzés, hogy egy emelt szintű érettségi legyen kötelező a továbbtanulóknak. Azután lehet tovább emelni a követelményeket.