Felbukkant a Széchenyi-tervben a Dunaszaurusz

Dunai duzzasztógátak építését vetette fel nagyszabású gazdaságfejlesztési programjában a kormány, pénteken azonban a közigazgatási minisztérium elhatárolódott az ötlettől. A vízüggyel foglalkozó államtitkár szerint semmi nem indokolja dunai vízlépcsők építését és a kormány zöld Duna-stratégiát szeretne, bár az EU és a gazdasági minisztérium is hajlana arra, hogy felpörgessék Közép-Európa legnagyobb folyójának forgalmát.

"Amikor sikerül elérni a társadalom jelentős többségének támogatását, a Duna többlépcsős duzzasztását célszerű megkezdeni" - ez a mondta olvasható az új Széchenyi-terv összefoglalójának 305. oldalán, a belvízi hajózás fejlesztési alprogram céljai közt.

A dunai vízlépcsőre utaló rész az Élőlánc Magyarországért nevű parlamenten kívüli pártnak tűnt fel először. Az új Széchenyi-tervben szereplő megjegyzés tanúsága szerint a kormány szakítani kíván a legtöbb magyar politikai párt - köztük a jelenlegi kormánypártok - által 22 éve támogatott állásponttal, miszerint semmiképpen nem szabad duzzasztóművet építeni a Duna magyarországi szakaszán.

Elhatárolódott saját ötletétől a kormány

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) pénteken közleményben határolódott el a vízlépcsők ötletétől: "az új Széchenyi-tervben sajnálatos módon, a kormány szándéka ellenére maradtak benne a nagy méretű duzzasztóművek, illetve vízlépcsők létesítésének tervére vonatkozó kijelentések" - írta a minisztérium. Hasonlóan nyilatkozott az [origo] érdeklődésére Illés Zoltán vízügyekért felelős államtitkár, aki szerint sem közlekedési, sem energetikai, sem környezetvédelmi szempontok nem igazolják a vízlépcsők szükségességét. Illés úgy fogalmazott: a síkvidéki folyókon aránytalanul nagy környezetkárosítással jár a duzzasztás, ami sem a nyerhető energiával, sem a hajózás bővülésével nem áll arányban.

Az új Széchenyi-terv elsősorban a közeledési intézkedések közt foglalkozik a Dunával. "A hajózást akadályozó gázlók és szűkületek megszűnnek" - írja a dokumentum a Duna Bizottság nevű kormányközi folyami hajózási szervezet ajánlásaira hivatkozva. A terv szerint a hajóút folyamatos használhatóságának megoldása "további járulékos előnyöket jelent társadalmi szinten", például azt, hogy javul az árvízi helyzet, illetve fejlődik a turizmus.

Az Európai Unió soros elnöki tisztét június végéig betöltő Magyarország elnöki programjában kiemelt helyen szerepel az úgynevezett Duna-stratégia megalkotása. A stratégia lényege, az Európai Bizottság szerint az egyik legjelentősebb közlekedési folyosónak számító Duna és tágabb térségének társadalmi, gazdasági, kulturális fejlesztése. A stratégia megvalósítására az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatok között kiemelt helyet kap a hajózás.

"A jelentős környezeti és hatékonysági előnyöket magában rejtő dunai belvízi közlekedést fenntartható módon kell kiaknázni" - írja a Bizottság, amely lehetséges célkitűzésként azt említi, hogy 2020-ra 20 százalékkal növekedjen a folyami teherforgalom, illetve 2015-re a Duna alkalmas legyen arra, hogy egész évben hajózható legyen akár 2,5 méteres merülésű hajókkal is (jelenleg ez a nyár végi, kora őszi alacsony vízállásnál nem lehetséges). Eszközöket - így a duzzasztást - a Bizottság nem említ. Illés Zoltán pénteken az [origo]-nak azt mondta: nem a Dunát kell a hajókhoz igazítani, hanem a hajókat a folyóhoz, a kormány pedig zöld Duna-stratégiát szeretne.

A kormány "nem felelős a régebbi döntésekért"

A Duna gátakkal való duzzasztása nem csak a Széchenyi-tervet készítő gazdasági minisztériumnak jutott eszébe. Ugyanazt vetette fel a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Megújuló energiák hasznosítása című, tavaly év végén megjelent tanulmánya is, amelynek szerkesztője Lovas Rezső, a Professzorok Batthyány Körének elnöke volt.

Az MTA tanulmánya szerint a 22 éve tartó magyar-szlovák jogvitát kiváltó és számos környezetvédő csoport tiltakozását kiváltó Bős-Nagymaros-vízlépcső tervezésénél két alapvető hibát követtek el. Az egyik, hogy nem a folyó főágára építkeztek, hanem elterelték a folyót a szlovák oldalra. A másik a csúcsra járatás volt, mert az "energetikai előny" nem ellensúlyozta a környezeti hátrányokat. A szerzők szerint a tervezési hibákat további hibás döntések követték: "Miután (...) a Duna visszafordíthatatlan elterelése már tényszerűen bekövetkezett, a magyar fél (...) döntésével gyakorlatilag lemondott a bősi vízerőműből a magyar felet joggal megillető haszonról, és nem építette meg a tervezett és már elkezdett nagymarosi vízerőművet".

Forrás: Google Maps

A Bősi duzzasztó madártávlatból

A Bős-Nagymaros-vízlépcső elleni küzdelem a magyar rendszerváltás egyik szimbóluma volt. Magyarország és Csehszlovákia még 1977-ben kötött szerződést egy két duzzasztóból álló vízlépcső felépítésére. A rendszer egy felső (Bős) és egy alsó gátból (Nagymaros) állt volna. A magyar kormány a tiltakozások hatására 1989-ben leállította az építkezést, de a szlovákok 1992-ben egyoldalúan elterelték a Dunát. Korábban a vízlépcső ellenzői közé tartozott a Fidesz is, amely a 1998-as országgyűlési választás előtt még azért támadta a leköszönő Horn-kormányt, mert az megállapodást készült kötni Szlovákiával az alsó duzzasztó megépítéséről (az elképzelés szerint Pilismarótnál lett volna a gát). "Nem építünk forint-százmilliárdokból felesleges és haszontalan gátat" - állt a Fidesz választási ígéreteit összefoglaló 40 pontban (a vízlépcső történetéről cikkünk második oldalán olvashat részletesen).

A MTA tanulmánya szerint azonban eljött az idő a 22 éve követett elutasító álláspont felülvizsgálatára. "A jelenlegi kormány nem felelős a régebbi döntésekért, viszont kétharmados felhatalmazással rendelkezik, ez ebben a vonatkozásban is kivételes lehetőséget nyújt: segítheti a kérdés hazai és nemzetközi kezelését és végleges megoldását [...] A Dunán, a bős-nagymarosi vízlépcsőt figyelmen kívül hagyva, a Budapest alatti szakaszon két vízlépcső kiépítése jöhet szóba, Adonynál és Fajsznál" - olvasható a tanulmányban.

Az EU érdekeit is szolgálná

A tanulmány szerint a két vízlépcső megépítésének egyik haszna az energiatermelés lenne, Magyarországon ugyanis a jelenleg kihasznált 56 megawatt helyett potenciálisan 989 megawatt teljesítményű vízerőművet lehetne megépíteni. Ez kevesebb mint fele a Paksi Atomerőmű teljesítményének.

Az energiatermelésen túl más hasznokkal is járna a gátak megépítése, mindenekelőtt "jól hajózhatóvá válna" a Duna Budapest alatti szakasza, ami "az EU érdekeit is szolgálná", így minden bizonnyal támogatná is, az MTA szerint. A vízlépcsők a tanulmány szerint megemelnék a Duna vízszintjét, ami különösen fontos lehet, hiszen az éghajlatváltozás miatt várhatóan csökken a vízhozam, ezzel együtt a talajvíz szintje is (a tanulmány szerzői arra nem térnek ki, hogy a vízszint a duzzasztók alatti szakaszon csökkenne, mert a hordalékától megszabaduló folyó mélyebbre vágja magát a medrébe).

Az MTA-tanulmány további érveket is felhoz a duzzasztók mellett. Az egyik szerint az adonyi vízlépcső segítené a Dunai Hőerőmű, a fajszi vízlépcső pedig lehetővé tenné a Paksi Atomerőmű tervezett bővítésének hűtővíz ellátását. A vízlépcsők emellett "kedvező költségráfordítással" tennék lehetővé új Duna-hidak építését, javítva az ország közlekedését és fellendítve a gazdaságot, illetve javítanák az árvízvédelmet is.

Az nem világos, hogy a Dunát duzzasztó gátakból lesz-e valami. Az [origo] már csütörtökön megkereste a Széchenyi-tervet kidolgozó Nemzetgazdasági Minisztériumot, de eddig nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy milyen megfontolások alapján került a tervbe a vízlécső.