Kimaradtak a sajtószabadságról szóló Petőfi-versszakok az állami ünnepségen

A március 15-i állami ünnepségen, a Nemzeti Múzeum előtt Petőfi Sándor 1848. március 15-éről szóló versét mondta el egy szavaló, a vers közepéből azonban több, a sajtószabadságról szóló strófát kihagyott. Nem hangzott el például ez a szöveg: "Tettre, ifjak, tettre végre, / Verjük le a lakatot, / Mit sajtónkra, e szentségre, / Istentelen kéz rakott."

Összesen hat versszakot kihagyva, lerövidítve hangzott el Petőfi Sándor 15-dik március, 1848 című verse a március 15-i állami ünnepségen. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén állt a szavaló a nézők előtt, a kihagyott strófák legnagyobb részt a sajtószabadságról szóltak.

A vers közepéről maradt ki öt versszak, és a legutolsó. A kihagyott részek között szerepel például ez a versszak: "Szabad sajtó!... már ezentul / Nem féltelek, nemzetem, / Szívedben a vér megindul, / S éled a félholt tetem." Ezt sem szavalta el a lépcsőn álló nő: "Tettre, ifjak, tettre végre, / Verjük le a lakatot, / Mit sajtónkra, e szentségre, / Istentelen kéz rakott."

Az állami ünnepséget a Nemzeti Múzeumnál rendezték (galéria a képre kattintva)

Itt elolvashatja a vers teljes szövegét. A fideszes képviselők által benyújtott és tavaly év végén elfogadott médiatörvény Magyarországon és külföldön is széleskörű tiltakozást váltott ki. Budapesten ennek nyomán már három tüntetést szerveztek a sajtószabadságért, a legutolsót éppen március 15-én. A médiatörvénnyel szembeni kifogásokról és a törvény utólagos módosításáról mindent megtudhat itt, ezen a linken pedig a sajtószabadságért tartott március 15-i tüntetésről olvashat (fotók itt).

Az [origo] a kormánynál érdeklődött a vers lerövidítésének és a sajtószabadságról szóló részek kihagyásának okáról. A Kormányzati Kommunikációs Államtitkárság azt közölte: az ünnepi műsor nem feltétlenül teljes műsorszámokból, hanem vers-, dal- és prózai részletekből állt. Többek között dramaturgiai okokból bizonyos műsorszámok nem teljes terjedelemben hangzottak el - írta az államtitkárság, mejegyezve, hogy "mint ismert, még a Himnuszt sem szoktuk teljes terjedelemben énekelni az ünnepeinken sem". "Idén több tízezer ember a kordonokkal, gyűlöletkeltéssel teli megosztott ünnepek után végre valódi közös, nemzeti ünnepként ünnepelhette március tizenötödikét. Értetlenül és megdöbbenve állunk minden olyan próbálkozás előtt, amely ezt az ünnepet utólag el kívánja venni az emberektől".