Régi önmagával is szembement az alkotmányozó Fidesz

Saját korábbi, még ellenzékben vallott álláspontjukkal több ponton is ellentétes alaptörvényt szavaznak meg április 18-án a Fidesz és a KDNP képviselői. A leghangsúlyosabban az Alkotmánybírósághoz és a népszavazáshoz való hozáállásukban módosult a kormánypártok véleménye.

"Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye" - így fogalmazott 2007 júniusában a testület jogállamiságban betöltött szerepét hangsúlyozva az akkor még ellenzékben lévő Fidesz elnökeként Orbán Viktor.

Az alaptörvény tervezetében ugyanakkor az szerepel, hogy az Alkotmánybíróságnak csonka marad a hatásköre. A korlátozást tavaly ősszel hajtotta végre a kormánytöbbség, miután az Ab megsemmisítette a 98 százalékos különadóról szóló törvényt. Az alaptörvény tervezete szerint az Ab csak akkor dönthetne a költségvetést érintő törvényekről, ha a GDP-arányos államadósság 50 százalék alá süllyedne (jelenleg mintegy 80 százalékon áll).

Tizenötéve még belefért a presztizsveszteség

Ez azért is volt ellentmondásos lépés, mert tizenöt évvel korábban még az Ab hatásköreit túlzónak mondó kijelentések ellen is fellépett a Fidesz. Sőt, éppen a mostani alaptörvény szövegező bizottságát vezető Szájer József tiltakozott, amikor 1995 szeptemberében, a Bokros-csomag hangsúlyos elemeit megsemmisítő alkotmánybírósági döntés után a Horn kormány több tagja nyilatkozatban ítélte el a testületet.

"Az Ab döntései szűkítik a kormányzati gazdaságpolitika mozgásterét és rontják az ország gazdasági-pénzügyi stabilizációja megvalósításának feltételeit" - írta a határozatot kommentáló nyilatkozatában Bokros mellett több akkori miniszter, amit a Fidesz-frakciót akkoriban vezető Szájer "súlyos és elhibázott lépésnek", illetve "elfogadhatatlannak" minősített, sajnálatosnak nevezve egyúttal, hogy "a kormány az alkotmányos keretek betartását a mozgástér szűkítéseként éli meg".

Pár napra rá a politikus azt is hozzátette, hogy "az Alkotmánybíróság elleni hangulatkeltés helyett a kormánynak maradéktalanul be kell tartania a bírák határozatát, még akkor is, ha ez presztízsveszteséggel jár."

Orbán Viktor 2010-ben már másként vélekedett erről a presztízsveszteségről: miután az Ab alkotmányellenesnek minősítette a 98 százalékos különadót, azzal védte meg a testület hatásköreinek korlátozásról javaslatot benyújtó frakcióvezetőt, hogy "teljes mellszélességgel támogatja a kezdeményezést, mert az az emberek igazságérzetnek ad elsőbbséget."

A kormánypártok hivatalos indoklása a jogkör korlátozása mellett az volt, hogy másképp nem lehet visszavenni az erkölcstelennek tartott végkielégítéseket, később azonban kormányzati politikusok is elismerték, hogy valójában az motiválta őket, hogy megelőzzék a többi vitatott gazdaságpolitikai döntés Alkotmánybíróság elé kerülését.

Már nem vonzó a "népi mozgalom legmagasabb rendű formája"

Nagyot fordult a Fidesz, illetve Orbán Viktor hozzáállása a népszavazás intézményével kapcsolatban is. Ellenzékben, a párt 2006-os tandíj, vizitdíj és kórházi napidíj elleni kezdeményezése idején a pártelnök még "az erőszakmentes népi mozgalom legmagasabb rendű formájának" nevezte a referendumot, az intézmény jelentőségéről pedig úgy vélte, az "azt jelenti, hogy Magyarországon senkinek sincs joga az emberek megkérdezése nélkül és az emberek ellenére reformokat bevezetni." Ezzel szemben néhány hónapja - immár kormányon - az új alkotmány megerősítésével kapcsolatban már azt mondta, hogy "nem híve" a megoldásnak.

"Azért választják meg a parlamenti képviselőket, hogy a mindenkire tartozó fontos kérdésekben döntsenek, ezért csak kivételes esetekben kell népszavazást tartani" - érvelt Orbán, az alaptörvény tervezetébe pedig két ehhez kapcsolódó korlátozás is bekerült.

Az egyik szűkítette azoknak a kérdéseknek a körét, amelyekről referendumot lehet tartani (ide sorolta például magát az alkotmányt), a másik pedig a népszavazás eredményességét kötötte az eddiginél szigorúbb feltételekhez. 2012-től utóbbihoz az érvényesen szavazók több mint fele, de legalább az összes választó több mint egynegyede helyett az összes választópolgár több mint felének kell érvényesen voksolnia, a szavazók több mint felének pedig azonos választ adnia a feltett kérdésre.

Ha ez a szabály korábban is élt volna, nem lett volna eredményes az 1997-es NATO- és a 2003-as EU-csatlakozásról szóló referendum sem, de még a Fidesz által óriási sikerként kommunikált 2008-as szociális népszavazás is csak alig (0,4 százalékkal) haladta volna meg az eredményességi limitet.