Hunvald György egykori erzsébetvárosi polgármester meghallgatásával folytatódott csütörtökön az erzsébetvárosi ingatlanügyekben indult per. A Központi Nyomozó Főügyészség által készített vádiratban többrendbeli csalást, hivatali visszaélést, hűtlen kezelést, okirat-hamisítást és más vádpontokat hoztak fel Hunvald ellen. A vádak egy része tanácsadói szerződésekre és bérlakások osztogatására vonatkozik, más részük pedig Hunvaldnak az erzsébetvárosi ingatlancsalásokban játszott szerepére vonatkozik.
Hunvald meghallgatása elején jelezte, először összefüggően szeretne beszélni a vádakról, és csak ezután akar a kérdésekre válaszolni. Hosszú szöveget vett elő, melyet nyugodtan, néha mesemondó hangnemben olvasott fel. Ellentétben az elsőrendű vádlott, Gál György védekezésével (lásd itt és itt), aki leginkább arra hivatkozott, hogy nem emlékszik a részletekre, vagy nem is tudott róluk, Hunvald részletesen beszélt a vádakról.
Ellentmondásokat keresett
A felolvasott szövegből úgy tűnt, hogy a politikus hosszasan készült a vallomására, alaposan átolvasta a nyomozati iratokat, a tanúvallomásokat, melyekben ellentmondásokra próbált rámutatni, és bírálta az ügyészségi munkát. Még a Nagy György vállalkozótól - az ügy egyik fontos szereplőjétől - lefoglalt határidőnaplóba bejegyzett számok megfejtésére is saját elméletet dolgozott ki.
Hunvald azt mondta, meg van győződve róla, hogy az ügyészség álláspontja téves, ő maga pedig nem bűnös. Szerinte nem forgalmi érték alatt adták el az ingatlanokat, és nem okoztak kárt az önkormányzatnak. Hunvald hiányolta, hogy az ügyészek a nyomozás során nem szereztek be szakértői véleményt arról, hogy valójában mennyi is volt az ingatlanok értéke, és enélkül vádolták meg az önkormányzati tisztségviselőket károkozással. "Az ingatlan forgalmi értékének meghatározása szakkérdés, még a Hunvald-ügyben is" - fogalmazott.
Hunvald szerint az összesen 17 ingatlan eladását részletező vádiratban minden épület esetében ugyanaz a mondat szól az ő állítólagos szerepéről, és ez "nem alapul bizonyítékokon". Az [origo] birtokába került vádiratban lényegében azt róják fel Hunvaldnak, hogy bár tudott róla, hogy tőkeerős külföldi befektetők érdeklődnek az erzsébetvárosi házak iránt, mégsem próbálta meg közvetlenül őket megkeresve értékesíteni az ingatlanokat, hanem támogatta, hogy "a Nagy György és üzlettársai érdekeltségébe tartozó, bejegyzés alatt álló projektcégeknek értékesítsék az ingatlanokat". Segítségével így az ingatlanok nagyon alacsony áron keltek el, holott jóval többet is kereshetett volna rajtuk az önkormányzat. Gál Györgynek és Nagy Györgynek "szándékos segítséget" nyújtott, és "tévedésbe ejtette" a házak eladásáról döntő képviselő-testületet.
Hunvald mindent vitat
Hunvald az ügyészség állításának minden pontját vitatta. Az ügyészség szerint Hunvald tudott a külföldi befektetőkről, mert bemutatták az őket képviselő ügyvédnőnek, aki azt vallotta, hogy Hunvald - és Gál is - azt mondta neki, hogy "amennyiben további VII. kerületi önkormányzati tulajdonú ingatlanokat kíván vásárolni, akkor Nagy Györgyhöz forduljon, és majd rajta keresztül egyeztetnek". Az egykori polgármester szerint neki minden ingatlanközvetítő úgy mutatkozott be, hogy befektetőket képvisel, ő pedig soha nem irányította Nagyhoz az ügyvédnőt, ugyanis a vállalkozóval kifejezetten rossz volt a viszonya. Ráadásul - tette hozzá - mire neki az ügyvédnőt bemutatták, a legtöbb vádban szereplő házeladásról már megszülettek a döntések.
A tanúvallomásokban szerinte "senki nem beszél arról, hogy én tudtam volna, hogy az üzletrészeket [a cégekét, amelyek alacsony áron megvették az önkormányzati ingatlanokat] adják-veszik". "Senki nem beszél arról, hogy én tudtam volna manipulált értékbecslésekről" - tette hozzá szintén a tanúvallomásokra utalva. A vád szerint ugyanis az ügyekben közreműködött egy értékbecslő is, akinek előre megmondták, hogy mekkora értékre becsülje fel a vállalkozók, befektetők által kiszemelt házakat. Azt mondta, "talán egyszer találkozott" az értékbecslővel.
Hunvald szerint az az értékesítési konstrukció, amelynek keretében az ingatlanokat eladták, nem a vádlottak, és nem is Nagy György találmánya, hanem még 2000-ben dolgozták ki. "Így árulták az ingatlanokat Nagy érkezése előtt három évvel, és utána is" - fogalmazott. A pályáztatás elmaradásáról pedig azt mondta, hogy korábban próbálkoztak vele, de nem sokra jutottak, ezért 2003-2004 környékén már nem írtak ki nyilvános pályázatot a házak eladására, hanem "aki jött, azzal tárgyaltunk".