"Aki jött, az kapott ingatlant" - nem tartja magát felelősnek a Hunvald-ügy vádlottja

Nem kért és nem kapott kenőpénzt, és legtöbbször azt sem tudta, milyen értékbecslés alapján, és kinek adja el az önkormányzat azokat az épületeket, amelyek a VII. kerületi ingatlancsalások során elkeltek - mondta a Hunvald-ügy elsőrendű vádlottja, Gál György a Fővárosi Bíróságon. Az egykori gazdasági bizottsági elnök azt állította, hogy a hivatal dolgozói készítették elő a döntéseket, ő pedig csak szavazott.

Reggel fél kilenctől délután háromig faggatta Vincze Piroska bíró Gál Györgyöt, az erzsébetvárosi ingatlanügyekben indult per elsőrendű vádlottját a Fővárosi Bíróságon. Gált, a VII. kerületi önkormányzat egykori SZDSZ-es gazdasági bizottsági elnökét többek között csalással, vesztegetéssel és hűtlen kezeléssel vádolja az ügyészség. (Az ügyről és a perről mindent megtudhat itt.)

A vád lényege, hogy a politikus egy vállalkozóval, Nagy Györggyel együttműködve összesen 17 értékes önkormányzati épület eladását intézte. Az árról előre megegyeztek, erre az értékre felbecsültették az épületet, amelyet egy frissen alakult projektcég vett meg nyomott áron, és a cég a házzal együtt hamarosan külföldi befektetők tulajdonába ment át, az eredetinél jóval magasabb áron - áll a vádiratban, amely szerint Gál segített elintézni, hogy az önkormányzat eladja az ingatlanokat, ezért cserébe pedig épületenként 20-30 millió forintot kapott Nagytól.

Gál a meghallgatásán többször elnézést kért, hogy csapong, vagy nehezen emlékszik vissza az évekkel ezelőtti eseményekre, mondván, 28 hónapja van előzetes letartóztatásban, "finoman szólva ingerszegény környezetben". A bíró kérdéseire többször idegesen felnevetett, egyszer pedig megkérte a mögötte álló, vezetőszárat tartó őrt, hogy lazítsa meg a bilincsét.

"Ritkán olvastam el az előterjesztéseket"

A meghallgatásán - amely csütörtökön folytatódik - többnyire azt hangsúlyozta, hogy a gazdasági bizottság mögött álló önkormányzat szakemberei készítették elő a házak eladásáról szóló döntéseket, ő pedig bízott a munkájukban. "A hivatal azért van, hogy szóljon a képviselőknek, ha valami problémát lát" - fogalmazott, amikor az egyik, Rózsa utcai épület 2003-as eladásáról kérdezte a bírónő. "Egy voltam az egyenlők között" - fogalmazott egy másik kérdésre válaszolva. Arra utalt, hogy szerinte gazdasági bizottsági elnökként nem volt több joga, vagy rálátása az ügyekre, mint a többi önkormányzati képviselőnek.

Az előzetes letartóztatásban ülő, és ezalatt jócskán lefogyott Gál azt is hangsúlyozta, hogy az előterjesztések, amelyekről az önkormányzati testületek szavaztak, olyan jól elő voltak készítve, hogy 99 százalékban egyhangú szavazásokkal döntöttek az eladásokról. Később viszont sok esetben "nem tudom"-mal válaszolt a bírónő kérdéseire, amikor azt firtatta, mégis milyen adatok birtokában hozta meg döntéseit az önkormányzat. "Ezeket az előterjesztéseket én nagyon ritkán olvastam el, megmondom őszintén" - fogalmazott.

Gál vallomásában többnyire ragaszkodott ahhoz, hogy nem tudja, ki készíttette el az értékbecsléseket a hivatalban, és azt sem, hogy készültek-e gazdaságossági számítások. Hangsúlyozta, hogy nem ért az ingatlanokhoz, sem az értékbecsléshez.

Azt is mondta, hogy a legtöbb esetben nem tudta, hogy az ingatlanokat pontosan ki szándékozik megvásárolni. (Az ügyészség vádirata szerint többnyire Nagy Györgyhöz - aki csak tanúként szerepel az eljárásban, nem pedig vádlottként - köthető projektcégek vásároltak ingatlant, majd ezeket a cégeket külföldi befektetők vásárolták meg.) Azt mondta, neki úgy tűnt, hogy Nagy és a külföldi befektetőket képviselő ügyvédnő "egy team" voltak. Az ügyvédnő "felkészült, hiteles, intelligens nő" volt szerinte, ezért nem kételkedett benne, hogy valódi befektetőket képvisel.

Nem is akart találkozni a befektetőkkel

A bírónő megkérdezte Gált, nem szúrt-e szemet, hogy a projektcégekben állandóan ugyanazok a nevek - a vádirat szerint többnyire Nagyhoz és másokhoz köthető strómanok - bukkannak fel, illetve hogy az önkormányzatnál senki nem akart-e találkozni az igazi befektetőkkel. Gál azt mondta, ő maga "nem szívesen találkozott volna velük", mert "ez a hivatal dolga lenne". Ráadásul az önkormányzat által támasztott feltételek - például a bérlők határidőre történő kivásárlása - olyan szigorúak voltak, hogy az önkormányzatnál senkinek nem jutott eszébe, hogy lehetséges, hogy szélhámosok spekulálnak az ingatlanokkal.

Gál György a bíróságon. További képekért kattintson a fotóra!

Gál szerint tárt karokkal fogadták a jelentkező vevőket - "aki jött, az kapott ingatlant" -, mert akkoriban nem voltak kelendőek a lerobbant belső-erzsébetvárosi házak. Utalt arra is, hogy többször nem értették, miért éri meg a befektetőknek az ingatlanvásárlás a területen tíz- és százmilliókért.

Gál azt mondta, őt személyesen egyetlen üzletember kereste meg: Nagy György. "Akkor úgy tűnt, hogy ő egy segítőkész ember" - fogalmazott. A kerületben Nagy "ismert név volt az ingatlanszakmában", szerinte ezért fogadták bizalommal, amikor rendre megjelent, és közvetítősködött a befektetők és az önkormányzat között, vagy éppen segített tárgyalni a lakókkal a kiköltözésről.

Több esetben Nagy volt az, aki odaadta neki a cégek szándéknyilatkozatait egy-egy ház megvásárlásáról - mondta. Gál azt állította, hogy ebben nincs semmi különös, mert a fogadóóráján sokféle ember megfordult nála, ugyanakkor ő csak továbbította a hivatalnak ezeket a dokumentumokat, és arról beszélt, hogy az ügyek további menetére nincs rálátása. Minden ingatlan esetében tagadta, hogy kenőpénzt kért vagy fogadott volna el Nagytól.

Villanyszerelőből bizottsági elnök

Gál a bíró kérdéseire magáról is beszélt: azt mondta, villanyszerelő szakmunkásvégzettséget szerzett, de a nyolcvanas évek elejétől vállalkozó volt. A rendszerváltáskor megvásárolta a kerületi kábeltelevíziót, amelynek tulajdonosa volt egészen 1998-ig, amikor az SZDSZ színeiben képviselő lett, és a gazdasági bizottság elnökévé is választották.

Nagy Györgyöt pedig - akivel a vádirat szerint összejátszott az ingatlanügyekben - akkor ismerte meg, amikor 1996-ban nagy szívességet tett neki: Gál ötmillió forint kamatmentes kölcsönt kapott tőle. Ezután 2000-ig nem is találkoztak egymással, mondta. Nagynak közös cége volt egy lakásépítésekkel foglalkozó cégben, az ERLAK-ban az önkormányzattal. A 2000-es évek elején azonban az önkormányzat ki akart szállni ebből a felállásból, és 50-ről 10 százalékra csökkentette Nagy részesedését a cégben.

Gál György a tárgyalóteremben. További képekért kattinston a fotóra!

"Akkoriban [Nagy] mindenhol lobbizott, hogy az ERLAK-ot valahogyan fenntartsa, és ekkor kezdett el gyakrabban bejárni hozzám a Dob utcába" - fogalmazott Gál. Szerinte az egyik ilyen alkalommal vetette fel neki a vállalkozó, hogy megkeresték külföldi befektetők, akik ingatlanokat szeretnének vásárolni a kerületben. Ez után kezdődött meg nagyobb léptékben a lakások eladása a kerületben, és ez után adták el 2003-2004-ben a vádiratban szereplő házakat.

Gál a bírónő kérdésére nem tudta megmondani, hogy miért nem hirdették meg az ingatlanokat nyilvános pályázaton, és arra sem tudott felelni, hogy a bérlőknek ezekben az esetekben miért nem volt elővásárlási joga. Csak annyit mondott, hogy őt úgy tájékoztatták, hogy mindez így van rendben.

Korábban az [origo] birtokába került az ügy 121 oldalas vádirata. Erről szóló cikkünk első részéből megtudhatja, hogyan épült fel és működött az ügyészség szerint csaknem két éven át az az ingatlanspekulációs rendszer, amelynek keretében számos értékes belvárosi házat adott el áron alul az önkormányzat, az ebből húzható haszon pedig magánemberek és korrupt politikusok zsebébe vándorolt. A vádirat második része pedig arról szól, hogy - Hunvald György erzsébetvárosi polgármester segítségével - hogyan lett kisebbségi referens a szerető, vállalkozás-szervezési tanácsadó a kozmetikus, és hogyan tett milliókat zsebre a kocsmatulajdonos.