Egyik szavával üti a másikat a romagyilkosságok kulcsfigurája

Összezavarta a fegyverek látványa, pedig vadászatra készült. Döbbentségétől gondolkodni sem tudott, mégis simán átvert egy rendőrt. El akart szakadni állítólagos fenyegetőitől, mégis minden nap ellátogatott hozzájuk. Több ellentmondás is van a romagyilkosságok kulcsfontosságú vádlottjának vallomásaiban, akinek a hitelvesztése a vádiratot is gyengítheti.

Számos ellentmondás található a romagyilkosságok negyedrendű vádlottjának, Cs. Istvánnak eddigi vallomásaiban - derül ki az [origo] birtokába jutott rendőrségi jegyzőkönyvekből, amelyekben Cs. István valamennyi, korábban a rendőrségnek tett vallomása megtalálható. A romagyilkosságok nyomozati szakaszában készült vallomások egy részét Miszori László tanácsvezető bíró is felolvasta a március végén kezdődött büntetőper eddigi tárgyalásain.

Cs. István szerepe különösen fontos a büntetőperben. A negyedrendű vádlott már első, elfogásának napján történt kihallgatásán azt mondta, hogy feltáró jellegű vallomást kíván tenni, és segíti a nyomozást az enyhébb büntetés reményében. Ennek megfelelően eddig Cs. István volt az egyetlen, aki a bíróságon is vallomást tett. Ott és korábban a rendőröknek is többször azt mondta, a vádlott-társai kényszerítették arra, hogy részt vegyen a támadásokban, a vádirat szerint azonban ő is tisztában volt a támadássorozat céljával, és egyet is értett azzal.

A vádirat szerint négy férfi hajtotta végre a cigányok elleni kilenc támadást, amelyeknek összesen hat halálos áldozata volt. Az elsőrendű vádlott, K. Árpád valamennyi bűncselekményben részt vett, míg a másodrendű, K. István nyolcban. Cs. István a két utolsó támadásban, az egy-egy halálos áldozatot követelő tiszalöki és kislétai támadásnál segédkezett a vád szerint, mindkétszer sofőrként. A támadásokról ide kattintva olvashat részletesen.

Cs. István vallomásai azonban nem csak ennél a két támadásnál határozzák meg a vádiratot, neve a besenyszögi fegyverrablásról (ahol a támadók a fegyvereiket megszerezték), a debreceni menekülttáborra leadott lövésekről, a nyíradonyi és az alsózsolcai támadásról, valamint a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosságról szóló vádpontnál is tanúként szerepel. Vallomásainak hitelessége tehát meghatározhatja a bírósági ítélethozatalt, ő azonban már többször ellentmondásba keveredett az eljárás során.

A tiszalöki gyilkosság

Cs. István az első adandó alkalommal azt mondta a bíróságon, hogy vallomást szeretne tenni, így az egyévesre tervezett tárgyalássorozat második és harmadik napja az ő vallomásával telt. Ekkor főleg kapcsolatrendszeréről, múltjáról, illetve a tiszalöki bűncselekményről kérdezték. Vallomásába többször is érezhetően belezavarodott, ezt követően már nem is kívánt vallomást tenni, így például a kislétai gyilkosságról még nem beszélt a bíróságon.

Elfogása napján, 2009. augusztus 21-én Cs. István azt mondta, részvétele a támadásokban azzal kezdődött, hogy K. István lehívta, a mind a négy vádlottnak munkahelyének számító Perényi 1 nevű szórakozóhelyre, hogy találkozzanak egy "katonai jellegű túrázás" miatt. Cs. István akkori vallomásában azt mondta, hogy már ekkor azt mondták neki, hogy ebből "nem lehet kiszállni", és szerinte azt is megmondták neki az indulásnál, hogy Tiszalök lesz a cél. Ezzel szemben a bírósági tárgyaláson előbb azt mondta, hogy amiatt nem értette meg, hogy mit fognak csinálni, mert a K. testvérek folyamatosan egymás szavába vágva magyaráztak, később pedig azt, hogy hiába kérdezgette folyamatosan a testvéreket út közben, hogy hova mennek és mit csinálnak, mindig kitérő válaszokat adtak.

A rendőrségnek tett vallomásában azt is mondta, azt hitte, csak katonáskodni, esetleg vadászni mennek, a Perényiben látott fegyverek miatt mégis olyan idegállapotba került, hogy semmit nem tudott megjegyezni abból, amit mondtak neki. Nagyon izgatott lett a fegyverek látványától, holott néhány nappal későbbi vallomásában már azt mondta, kifejezetten vadászni hívták a találkozóra.

Cs. Istvánt a gyilkosság után másfél órával igazoltatta egy járőr, miközben ő a társai hívására várt a Tiszalöktől mintegy 30 kilométerre fekvő Polgáron. A férfi a rendőrségi vallomásában azt mondta, az igazoltatás elején a rendőr elmondta neki, hogy Tiszalökön meggyilkoltak egy cigányt, és ettől "annyira ledöbbent, hogy gondolkodni sem tudott". Ennek ellenére sikerült kitalálnia azt a fedőtörténetet, hogy barátnője kocsijával egy másik lánnyal tervezett randevú miatt van éjfél előtt húsz perccel egy, az otthonától hatvan kilométerre lévő településen. Cs. István bírósági vallomása szerint először maffia-leszámolásra gondolt, de azt is mondta, hogy "akkor hihetetlen volt az egész, hogy nekem egy gyilkossághoz bármi közöm lenne".

Cs. István (ingben) a bíróságon. A tárgyalásokról készült fotókat a képre kattintva nézheti meg.

A rendőrségi vallomásában még az áll, nem is emlékszik arra, hogy a rendőr megkérdezte volna, mit csinál ott, míg a másfél évvel későbbi, a bírósági tárgyaláson már emlékezett arra, hogy egy meghiúsult randival magyarázta ott tartózkodását. Később ezt azzal magyarázta, hogy "nem minden nap csöppen bele az ember egy gyilkosságba", holott olyan kijelentése is volt korábban, hogy csak akkor derült ki számára, hogy K. Árpád ölt, amikor hazafelé tartva ezt elárulta neki. (Az igazoltatásról itt olvashat részletesen). A hazaút során elakadtak egy földúton, és csak a reggeli órákban szabadultak. Szintén ellentmondás, hogy a rendőrségnek tett vallomásában még azt mondta, K. Árpád vezetett haza, míg a bíróságon azt állította, ő vezette az autót.

Tiszalök és Kisléta között

A tiszalöki és a kislétai gyilkosság között bő három hónap telt el, ezt az időszakot Cs. István úgy jellemezte a rendőrségnek tett vallomásában, hogy megpróbálta magát elszigetelni társaitól, és folyamatos fenyegetettséget érzett. A harmadrendű vádlott, P. Zsolt emiatt azt kérdezte tőle a bíróságon, hogy akkor miért ment el rendszeresen szabadnapjain is a Perényi 1-be szórakozni, Cs. István erre azt válaszolta, amiatt, hogy ne keltsen feltűnést.

Cs. István rendőrségi vallomása szerint akkor lettek vele szemben teljesen bizalmatlanok, amikor K. Árpádnak (később ezt K. Istvánra módosította) elmondta, hogy a tiszalöki gyilkosság után egy hónappal megkereste őt a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) egyik tisztje, hogy a romagyilkosságok felől érdeklődjön. Cs. István először azt mondta a rendőrségen, hogy amiatt árulta ezt el K. Árpádnak, mert nem tudta, mit csináljon a KBH-s megkereséssel. Később viszont már azt mondta, annak reményében mondta el KBH-s megkeresését, hogy a többiek azt mondják, nem vonják már be több cselekménybe, és kiszakadhat közülük.

A kislétai támadás

Hiába egyezett számos ponton a tiszalöki gyilkosság előkészületeivel a kislétai akciót megelőző néhány óra, Cs. Istvánnak állítása szerint nem jutott eszébe, hogy ismét gyilkosságra készülnek. Akárcsak 2009 áprilisában, augusztus 2-án is lehívták a Perényibe, és külön szóltak neki, hogy hagyja otthon a telefonját. Bár az áprilisi esettel ellentétben a fegyverek nem voltak kitéve az asztalra, a helyiségben ugyanúgy német katonai hátizsákok voltak, ugyanúgy ott volt egy gitártok, amelyben korábban a fegyvereket tárolták, és ugyanúgy műholdtérképeket nézegettek.

Cs. István szerint azonban ekkor még nem gondolt arra, hogy újra gyilkosságra készülnek társai. Rendőrségnek tett vallomásából az derül ki, hogy csak akkor jutott először eszébe, amikor P. Zsolt a kocsiban két telefont és két SIM-kártyát kezdett el rakosgatni. Azt mondta, akkor kezdte sejteni, hogy ismét gyilkosság történhetett, amikor hajnali hat után visszament társaiért egy előre megbeszélt helyre.

A cigányok elleni támadásokról készült cikkeinket itt találják meg.