Az életfogytosoknak nem lehet a szép túlvilágról prédikálni

Eskethet-e katolikus pap a börtönben? Mivel lehet egy életfogytiglani börtönre ítélt embert vigasztalni? Kaphatnak-e a börtönben imaszőnyeget a muszlimok? Mi történik a nagy gazemberekkel, ha megtérnek? Sérthetetlen-e a gyónási titok a börtönben is? Börtönlelkészekkel beszélgettünk a munkájukról.

"Ha idejön hozzám egy fogvatartott, hogy el szeretne küldeni egy levelet a feleségének, de most éppen nincs pénze bélyegre, én nem adhatom fel. Még akkor sem, ha úgy adja ide, hogy nincs leragasztva. Hiába olvasom át, nem tudhatom, mit jelent egy-egy utalás, mondjuk, hogy 'szólj már a Bélának, hogy segítsen'" - mondja Hajdú Miklós katolikus börtönlelkész. A büntetés-végrehajtás munkatársa, mégis elég nagy a mozgástere: például kezet foghat a fogvatartottakkal, a keresztnevükön szólíthatja őket, szabadon sétálhat a körletben, de ami a börtönőröknek tilos, az nekik is az.

Lelkészek lövészetből felmentve

2000. augusztus 1-jén indult újra Magyarországon a börtönlelkészi szolgálat. Ekkortól delegálhatnak lelkészeket az egyházak a büntetés-végrehajtási intézetekbe. Az ország börtöneiben összesen 33 pap, lelkész és rabbi dolgozik fő- vagy félállásban. 17 katolikus, 11 református, 4 evangélikus és egy zsidó, hárman közülük nők. Mielőtt megkezdik a szolgálatot, a börtönlelkészeknek ugyanúgy el kell végezniük a bv.-iskolát, mint bármelyik munkatársuknak. Napi nyolc órában tanulnak egyebek mellett a bv.-munka törvényeiről, biztonsági kérdésekről, nevelési irányelvekről. Képzésük egy héttel rövidebb, mert lövészet alól fel vannak mentve. A végén vizsgázniuk kell.

"Ugyanúgy járok be dolgozni, itt van a kártyám, lehúzom" - mutatja belépésre jogosító kártyáját Hajdú Miklós a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön kápolnájában. 1989 őszétől bejárt, 2000-től hivatalosan is ő itt a börtönlelkész. A kápolna berendezése nem sokban különbözik egy szerényebb kápolnáétól: a háttérben fakereszt, előtte Pál Apostol szobra, amelyet a fogvatartottak agyagból öntöttek ki. Az ablak ólomüvegre emlékeztet, de egyszerű üvegfestékekkel festették. Csak az ablakokról hiányzó kilincs jelzi, hogy börtönben vagyunk.

"A Pistának meghalt az apja"

Amikor egy fogvatartott bekerül az ország valamelyik börtönébe, jelezheti, ha szeretne kapcsolatba lépni valamely felekezet börtönlelkészével. Schönberger András pécsi főrabbi, aki szintén a börtönlelkészi szolgálat indulása előtt kezdett börtönökbe járni, még az adott héten igyekszik felkeresni a fogvatartottat. Nemcsak zsidó felekezethez tartozó fogvatartottakkal áll kapcsolatban, van olyan bv.-intézmény, ahol csoportos közös foglalkozást vezet, és olyan is, ahol együtt tanulnak, például ünnepekről, "vagy ha a Szentírással kapcsolatban vetődik fel kérdés" - mondja.

Hajdú Miklós katolikus lelkész a sátoraljaújhelyi börtön kápolnájában (További képekért klikkeljen a fotóra!)

"Ha az illető vallásos, az ember próbál javaslatokat tenni, milyen szentírási könyvet olvasson. Ez a kinti embereknek is szokott segíteni" - mondja Schönberger. Az imatermeket bármely felekezet használhatja, a rabbi istentiszteletet nem tart a börtönben. Sátoraljaújhelyen más a gyakorlat: Hajdú Miklós római katolikus lelkész minden héten pénteken úgynevezett mécsesfoglalkozásokat szervez, ahol a Bibliát tanulmányozzák és énekelnek. Szombaton van mise és istentisztelet. Mivel a római katolikus, a görög katolikus, a református és az evangélikus lelkészek itt hetente váltják egymást, rá minden negyedik szombaton kerül sor.

Nem minden lelkész szeret bejárni a börtönökbe, de aki jönni akar, azt beengedik: "Az egyik legökomenikusabb intézmény a börtön, még a Jehova tanúi is megjelenhetnek itt" - mondja Hajdú Miklós. Az istentiszteleteken egy stabil 20-25 fős mag vesz részt, de bárki jöhet.

A lelkészek szerint a fogvatartottak motivációi eltérőek: van, aki tényleg az istentisztelet miatt jön, van, aki azért, hogy kiszakadjon egy kicsit a zárkájából, és legalább rövid ideig csöndben, nyugalomban ülhessen. "Ha ez az ember valamikor be is kapcsolódik, az csak jó" - magyarázza Hajdú, hozzátéve, hogy valamiféle egymásra figyelés alakulhat ki: "Múltkor az egyik fogvatartott mondta, hogy lelkész úr, a Pistának meghalt az apja. Megkérdeztem Pistát, hogy mit szólna hozzá, ha a mai misén az édesapjáért imádkoznánk. És akkor érte imádkoztunk."

A gyónási titok sérthetetlen

A vallásgyakorláshoz szükséges eszközöket - zsidó vallásúaknak az imakönyvet, az imaszíjat, az imasálat, muszlimoknak az imaszőnyeget - a büntetés-végrehajtás biztosítja, de a helyzet így sem egyszerű, hiszen a fogvatartottak sokszor csak a zárkában tudnak imádkozni. "Ha ott van körülötte még három ember, problémát jelenthet, ha lelki életet akar élni... ahogy a külvilág is különbözőképpen reagál erre, bent a zárkában is előfordulhat, hogy megpróbálnak gúnyt űzni belőle. Amikor valamilyen kockázat vagy veszély lép fel, lehet lazítani a vallás gyakorlásán, és erre felhívhatom a figyelmét. Hiába tesz meg mindent a bv., ebben a zárt világban nem tudja megakadályozni, hogy esetleg gúnyt űzzenek a vallását gyakorló emberből" - magyarázza Schönberger András rabbi.

Felekezetenként eltér, milyen egyházi szertartások jelennek meg a börtönben. Molnár István református lelkész csak kinti gyülekezetben keresztel, a katolikusok ugyanakkor a börtönben is megkeresztelkedhetnek. Hajdú Miklós külön parancsnoki engedéllyel végezhet bizonyos szertartásokat, így a felnőttkeresztelést, és akár eskethet is.

Schönberger András pécsi főrabbi a pécsi börtön kápolnájában (További képekért klikkeljen!)

A börtönesküvő menete a következő: "Bejön az anyakönyvvezető, az irodában lezajlik az esketés. Innen, a polgári részből átvonulunk az egyházi részbe, erre akár be is öltözhetnek ünnepi ruhába. Jutalomként általában egy közös beszélőt kapnak, természetesen felügyelettel". Gyónni is lehet, ezzel a lehetőséggel a fogvatartottak leginkább a nagyobb ünnepek idején élnek. Itt akár a fogvatartott ítéletével kapcsolatos fontos információk is elhangozhatnak, a lelkész ebből semmit nem adhat tovább, hiszen felesküdött a titoktartásra.

Speciális helyzetben vannak a életfogytiglani büntetésre ítélt fogvatartottak. Schönberger András életfogytiglanosokat és hosszú börtönre ítélt rabokat is látogat Szegeden. "Ott minden beszélgetés nyújthat valami támaszt, ami bármivel elindul és aztán esetleg eljutunk odáig, hogy tudunk vallásilag is - nem térítés címszó alatt - beszélgetni. Bármiről is essen szó, ezekkel a beszélgetésekkel az ember a lelküket próbálja csillapítani. Ha valaki már régóta bent van, és az ottlétének vége a halál, az első pillanatban felméri az ember, hogy ebben a helyzetben vigaszt nyújtani nem lehet. Ha egy tényleges életfogytosnak elkezdjük magyarázni, hogy milyen szép a kinti világ és milyen szép lesz a jövője a túlvilágon, akkor minden hitelességünket elveszítjük" - mondja.

Szerinte az előzetesben lévők - Pécsen a többség ilyen - helyzete legalább ennyire kritikus: "Ne higgyük, hogy mindenki bűnös vagy mindenki tudja, hogy ő maga elkövetett valamit. Bekerül másik hat ember mellé, akik lehet, hogy profi bűnözők és rázárul az ajtó. Vannak esetek, amikor a végén kiszabadul, mert a bíróság felmenti. Az ember nem sok mindent tud neki tanácsolni, csak azt, hogy maradjon meg az embersége és a tartása."

"A bűnt utáld, a bűnöst szeresd"

Halottak napja körül az átlagosnál többen fordulnak hozzájuk, ahogy olyankor is, amikor valakinek meghal egy hozzátartozója. Sokan inkább lemondanak a temetésről, semmint bilincsben, börtönőrök és két kutya társaságában mutatkozzanak a szertartáson. Utána rendszerint abban kérnek segítséget, hogyan gyászolják meg az elhunyt hozzátartozót.

A nevelőknek nem kötelességük elmondani a lelkésznek, mivel került be a rájuk bízott fogvatartott. Maguk dönthetik el, hogy akarnak-e erről beszélni. Schönberger András sosem kérdezi, ki miért került be, ezért csak olyankor értesül a fogvatartottak történetéről, ha önszántukból szóba hozzák. "Az ember, aki itt bent van, számomra se nem bűnöző, se nem ártatlan, nekem ez lényegtelen. Ezért nem is olvasok el semmit a róla szóló iratokból, noha hozzáférhetnék. Amikor találkozom vele, nem tartom fontosnak, mit követett el, egy emberrel beszélgetek, akit úgysem tudok feloldozni. A zsidók nem kezdenek el nekem mesélni a bűnükről, de a más vallásúaknál sem jellemző" - mondja.

Molnár István református lelkész a Kozma utcai börtön egyik fogvatartottjával beszélget (Klikkeljen a fotóra!)

A katolikus és a református lelkész is Szent Ágostont idézi. "A bűnt utáld, a bűnöst szeresd. Én ehhez tartom magam" - mondja Hajdú Miklós. Református kollégája szerint "a társadalom az ember bűnét nézi és nem a bűnöst, pedig nagy a különbség a bűn és a bűnös között. A fogvatartottat nem a falak, a rácsok tartják fogva, hanem a bűne. A falak a lelken belül vannak, ebben kell segíteni" - mondja. Molnár szerint "ha valaki komolyan gondolja a lelki gondozást, előfordulnak őszinteségi rohamai. És amikor elkezd beszélni, elkezdődik a munka. A sorrend a bűnbánat, bűnbocsánat és ezután jön a feloldozás. Miután a fogvatartott rendezi a bűnét önmagával, következik a család, az áldozat vagy annak családja - mondja.

A börtönlelkészek szerint sokan azért nem jutnak el a bűnbánatig, mert önmaguk számára racionálisnak tűnő forgatókönyvvel nyugtatgatják magukat. "Főleg a többszörös visszaesőknél jellemző az önigazolás: miért jött arra az az öregember, vagy csak százezret loptam el, mi az annak, akinek milliói vannak? Sokan az olyan bűnöket veszik viszonyítási alapul, ahova még simán beleférnek. Erre azt szoktam mondani, hogy kiváló mérce a tízparancsolat" - magyarázza Hajdú Miklós.

A legnagyobb bűnözők lesznek a legalázatosabbak

Hajdú Miklós az elmúlt közel 11 évben mindössze 2-3 olyan fogvatartottal találkozott, aki a börtönön kívül gyakorló hívő volt, majd börtönbe került. Szerinte bent is kevesebb a fegyelemsértés azoknál, akik egyházi foglalkozásokra járnak. Schönberger András az elmúlt tíz év alatt egyetlen olyan emberrel találkozott, aki a börtönön kívül mélyen vallásos volt, és komolyabb bűncselekmény miatt került börtönbe.

Előfordul olyan eset, hogy valaki a börtönben tér meg, kezd el mélyebben foglalkozni a hitével vagy végzi el a teológiát; Schönberger András szerint pusztán a börtönben eltöltött évek önmagukban senkit nem tesznek automatikusan gyakorló vallásos emberré. Egy olyan esetről tud, amikor egy férfi szabadulása óta minden pénteken, és ha tud, szombaton is eljár a zsinagógába. "De ez nem feltétlenül a börtönnel függ össze, hanem az idővel: ott volt ideje átgondolni az életét, elkezdett foglalkozni vele, tanult, olvasott; és megfogadta, hogy később így fog élni."

Molnár István ismer olyan fogvatartottat, aki a börtönben végzett bibliaismeret óráról a Károli Gáspár Református Egyetem vallástörténet szakára ült át. "Ha a legnagyobb bűnözők megtérnek, ők lesznek a legalázatosabbak. Sokakban dolgozik az, hogy valamiféleképp visszaadják az itt kapott segítséget. Ők gyakran diakónusnak vagy szociális gondozónak állnak. Volt olyan is, aki lelkészi pályára lépett, és mivel erkölcsi bizonyítványt nem kaphatott, kikérték a személyes véleményemet, ami támogató volt."