"Nem a fiatalokon akarunk változtatni" - interjú a fiatalokért felelős miniszteri biztossal

A magyar fiatalok túlságosan röghöz kötöttek, rugalmatlanok és nagyon ritkán hallatják a hangjukat közéleti kérdésekben. Mihalovics Péter, az új nemzedék jövőjéért felelős miniszteri biztos szerint ezen kell a leggyorsabban változtatnia a kormánynak. Szerinte a fiatalok életébe belefér egy-egy húzósabb este, de meg kell teremteni a biztonságos szórakozás lehetőségét is.

- Milyennek látna legszívesebben egy átlagos magyar fiatalt?

- Boldognak.

- Önt nevezték ki az új nemzedék jövőjéért felelős miniszteri biztosnak, gondolom van konkrétabb elképzelése.

- Ha egy mondatban kellene megfogalmazni azt, hogy mi milyen fiatalokat szeretnénk látni Magyarországon, akkor azt tudnám mondani, az a cél, hogy minden fiatal a tehetségéhez mért tudást kapjon, a megszerzett tudás alapján munkához juthasson, és a munkával pedig családot tudjon teremteni. Tehát egzisztencia-teremtési lehetősége legyen, és ne kelljen abban gondolkodnia, ha családot akar, munkát akar, normális fizetést akar, társadalmi megbecsülést akar, akkor külföldre vándoroljon.

- Fiatalként voltak hasonlóan rossz tapasztalatai?

- Nekem nagyon sokat segítettek a szüleim. Sajnos nincs minden fiatal ilyen szerencsés helyzetben Éppen ezért gondoljuk azt, hogy akik nincsenek ilyen helyzetben, azoknak az állam kell hogy jobban segítsen, amikor pályát választanak, amikor továbbtanulásban gondolkodnak, vagy amikor az egész életüket meghatározó döntés előtt állnak.

- Egyik korábbi nyilatkozatában az egyik legsúlyosabb problémának nevezte, hogy a közéletben kevesen vesznek részt a fiatalok közül. Ennek mi lehet az oka?

- A programunknak az is az üzenete, hogy szeretnénk hallani az új nemzedék hangját. Eddig nemcsak hogy nem akartak beleszólni, hanem meg sem akarták hallgatni őket. Lehet, hogy volt olyan fiatal, akinek lett volna véleménye, azonban nem volt olyan fórum, ahol ezt el tudta volna mondani.

- Nem egy következmény, hogy a fiatalokat nem érdekli a közélet? Nem gondolja, hogy nem a fiatalokon kellene változtatni?

- Pont erről van szó, hogy mi nem a fiatalokon akarunk változtatni, hanem a szemléleten. Az új nemzedékek véleményére szükség van, és mi meghallgatjuk őket. A fiatalok nem fognak változni, csak a helyzet változhat, ezért olyan közeget próbálunk teremteni, ahol a fiatalok elmondhatják a véleményüket.

- Milyen közegre lenne szükség ehhez?

- Egyrészt a fiatalokkal együttműködve alakítjuk ki a megoldási javaslatainkat. Másrészt nagyon fontos, hogy az elmúlt húsz évhez képest teljesen eltérő az a kommunikációs tér, ahol mozogni kívánunk. Szerintem nekünk fel kell ismerni azt is, hogy nem elég a fiatalok számára tetszetős és hangzatos üzeneteket, és érdekképviseletet megjeleníteni a politikában, hanem el is kell juttatni hozzájuk ezeket az impulzusokat. Éppen ezért mi például kifejezetten az internetben, a Facebookban gondolkodunk, nem pedig abban, hogy a parlamenti naplóban elmondjuk, hogy milyen jó a fiataloknak, mert azt valószínűleg a fiatalok egy ezreléke nézi. Azokon a személyeken keresztül szeretnénk elérni a fiatalokhoz, akiket a vitairatunk arcának kértünk fel - ha lehet így fogalmazni -, az ő hátukon próbáljuk bevinni ezeket a gondolatokat a fiatalok hétköznapjaiba.

- Sokat eljár szórakozni?

- Amíg nem voltam a munkától ennyire leterhelve, kifejezetten sokat jártam. Az egyetemi évek alatt azok közé tartoztam, akik a legtöbbet jártak szórakozni. Voltam külföldön is sokat, Erasmus-programmal, más ösztöndíjjal is, ami döntő részben a szórakozásról szól. Sajnos most már - remélem nem a koromból fakadóan, mert még csak 27 éves vagyok - az elfoglaltságok miatt egyre kevesebb idő jut szórakozásra, de ennek ellenére próbálok jelenl enni a veszprémi éjszakai életben is, persze ezt kulturált határok között teszem.

- Mit jelent az, hogy kulturált határok között?

- Próbálom a józanságom megőrizni, ami nem azt jelenti, hogy nem fogyasztok alkoholt, de nem viselkedek ordenáré módon. Továbbá, egyre inkább vonzanak a baráti összejövetelek, a házibuliszerű beszélgetés, italozás, vacsorával egybekötött playstationözés, kártyázás. Tudom azt, hogy minden fiatal számára talán ez a legfontosabb. Értelemszerűen, mert nekem is ez volt, és tán most is ez az egyik legfontosabb az életemben. Szerintem nekünk politikusoknak, és nem csak ifjúságpolitikusoknak, hanem városvezetőknek is, azt a környezetet és azt a feltételrendszert kell megteremtenünk, ahol az új nemzedékek az igényeiknek megfelelő helyre tud menni, másrészt hogy kulturált, biztonságos környezetben tudjanak szórakozni. A biztonság kulcsszó lett az utóbbi fél évben a West Balkán-tragédia óta - sajnos csak ez a végzetes esemény világított rá arra, hogy a biztonság mennyire fontos -, de ettől függetlenül, szerintem legalább akkora súllyal kell, hogy latba essen a biztonság, mint a kulturált, jó minőségű szórakozás.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Mihalovics egy fotózáson vett részt a hamarosan nyilvánosságra kerülő vitaanyag miatt.

- Az elmúlt időszakban az ismertebb budapesti szórakozóhelyek közül bezárták a Tűzrakteret, és a Zöld Pardonnal, a Rióval és a Sirállyal is vannak hasonló tervek?

- Nem helyeket zárnak be, hanem szigorúbbak az üzemeltetés feltételei. Éppen a West Balkán-tragédia után indított be egy ilyen irányú szabályozási folyamatot a kormány. A Belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium közösen, a szakmával és a civilekkel egyeztetve próbál egy olyan feltételrendszert kialakítani, amely megfelel a fiataloknak, megfelel a piacnak, és megfelel az államnak is, amelynek voltaképpen garantálnia kell a fiatalok biztonságát.

- A Zöld Pardont megtartaná?

- Abszolút, bár nem jártam még a Zöld Pardonban. Amikor régebben Budapesten szórakoztam, akkor inkább az elektronikus zenét játszó klubokba mentem. Az a zenei kultúra közelebb áll az ízlésvilágomhoz.

- A kerületi önkormányzat országzászlóval tisztelegne az alkotmány hatályba lépése előtt a Zöld Pardon helyén, ezt nem tartja rossz üzenetnek a fiatalok számára?

- Biztos vagyok benne, hogy felül lehet vizsgálni minden döntést. Nem hiszem, hogy elhamarkodott döntést fog hozni a főváros. Hiszem, hogy meg lehet őket győzni, hogy ne zárják be a Zöld Pardont.

- A készülő új Büntetőtörvénykönyvben a kábítószer-használatot várhatóan szigorúbban fogják szankcionálni, mint eddig. Jó iránynak tartja, hogy a megelőzés helyett a büntetésen van a hangsúly?

- Én a prevencióban hiszek, bár azt látom, hogy az eddigi kormányzati preventív intézkedésék nem mindig érték el a céljukat. Mi korábban teljesen új irányt fogalmaztunk meg a drogprevencióról. Ez a programunkban is benne van, és Veszprémben meg is csináltuk a Fidelistas-szal a drogmentes dj-találkozót. Veszprémben az Arénában két évvel ezelőtt szerveztünk az elektronikus zenében jártas lemezlovasok vezetésével egy olyan találkozót, ahol kijelöltünk egy sarkot, ahol szociális munkások hívták fel a fiatalok figyelmét arra, hogy milyen veszélyekkel jár a drog. Adtunk ásványvizet, szőlőcukrot, továbbá minden olyan információt, amely mindenképpen segíti a drogban gondolkodó fiatalok leszokási esélyeit.

- Tehát inkább ilyen akciókra lenne szükség, mint a Btk. szigorítására?

- Szerintem a Btk. szigorítása is egy lépés. Egy államnak az állampolgárok védelmében mindent meg kell tennie azért, hogy biztonságban, egészségben nevelkedjenek a fiatalok. A mi programunk inkább arról szólna, hogy azokon a szereplőkön keresztül, akik leginkább érintettek az éjszakai életben - tehát a lemezlovasok és rendezvényszervezők -, üzenjünk a fiataloknak. Andro például, aki világhírű dj, olyan ember, akire a fiatalok felnéznek, és az ő életükben kultikus figura. Ha ő mondja, hogy lehet drogok nélkül is szórakozni, és nem a kábítószer fogyasztása a szórakozás lényege, hanem az együtt töltött idő, akkor szerintem az sokkal hitelesebb, mint amikor egy kormányzati szereplő kiáll, és egy sajtótájékoztatón vagy egy sajtóközleményben elmondja, hogy márpedig nincs szükség drogokra, és ne drogozzatok, mert le fognak titeket ültetni tíz évre. Véleményem szerint sokkal hatékonyabb az, amikor egy fiatal a saját nyelvén, és az ő általa hitelesnek tartott ember szájából hallja ezeket az üzeneteket. Mi ebben hiszünk. Ezért szerepel például Andro is a programunkban.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A miniszteri biztos a fotózáson.

- Milyen személyes tapasztalata van a kábítószerekkel?

- Mivel Veszprémben élek körülbelül tíz éve, mi is a Balaton-partra járunk le szórakozni. Ez a környék szerintem különösen fertőzött ebből a szempontból. Talán Budapesttel sorolnám egy kategóriába. Saját tapasztalataim alapján nem tudnám megmondani, hogy az ország többi pontján ez mennyire napi probléma.

- Van személyes tapasztalata vagy a környezetében kábítószereztek?

- Mivel megfordultam több ilyen buliban, ezért láttam, hogy milyen hatással van az emberekre. Én inkább az alkohol erejében hittem, ha már mindenképpen választani kellett tudatmódosító szert. Cigiztem tíz éven keresztül, az bőven elég volt, mert elég keményen nyomtam. Egy-két iszogatós éjszakán is túl vagyok, de ez nekem bőven elég volt.

- Hogyan látja a magyar fiatalokat a nyugat-európaiakhoz képest? Mi az, amiben fejlődhetnének hozzájuk képest, és mik azok, amikben a külföldiek vehetnének példát a magyar fiataloktól?

- Szerintem egy francia fiatal - ott van tapasztalatom - talán befogadóbb és szolidárisabb, mivel sokkal kevertebb az a közeg. Rengeteg az észak-afrikai bevándorló, a kínai, a fekete. Testvérem gyermekén tudom lemérni, mert ők Strasbourgban élnek, ami Franciaország talán legkevertebb városa, ott tényleg mindenki megfordul. Tízéves lány, de három nyelven beszél, mert a testvérem férje kanadai brit. Az angol, a francia és a magyar neki teljesen természetes nyelvhasználat, és látom rajta, hogy multikulturális lett, valamint befogadó. Állandóan járnak Kanada, Magyarország és Franciaország között. Számára az utazás természetes, és ez nyitottá teszi. Ennek van hátulütője is: sehol nem tudja magát otthon érezni. Így nem igazán rendelkezik nemzeti identitástudattal, de rettentően nyitott a világra, amely szerintem egy átlagos magyar fiatal attitűdjéből hiányzik.

- És az miben nyilvánul meg, hogy a magyarok nem annyira nyitottak?

Mondok egy példát, ami talán nem is a nyitottságot, hanem a mobilitásra való készséget festi le inkább. Franciaországban, mivel alapvetően gazdagabb országról beszélünk, a magántulajdon nem olyan lényeges dolog. Nem arról szól egy fiatalnak vagy egy idősnek az élete, hogy lakást veszek minden áron, ha beledöglök is, és felveszek hitelt, meg eladósítom magam, de kell egy lakás, amelyben élhetek. Ott az albérlet átlagos dolog, az emberek 60-70 százaléka albérletben lakik. Magyarországon, ha valaki lehetőséget kap az ország egy másik pontján vagy külföldön, akkor nehezebben vált, mivel helyhez van kötve. Ezt a kötöttséget Franciaországban, Nyugat-Európában kevésbé érzi magán egy fiatal.

- Ez azt is jelenti, hogy a magyar fiatalok kevésbé szívesen osztanak meg egymással bármit?

- Mivel kevesebb lehetőségük van, értelemszerűen jobban ragaszkodnak hozzá.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

- És mi az, amit tőlünk tanulhatnának el a nyugati fiatalok?

- Szerintem, ami minket kiemel Európából, az a tehetség és a kreativitás. Például a programunkban is szerepel a Rátai Dani, aki a Leonar3Do 3D-s tollat találta fel. Ő tipikusan egy olyan fiatal, aki annak ellenére, hogy egy ilyen picike tízmilliós országból származik, a világ minden pontján ismert és elismert. Magyarországon kevésbé ismert, mint amennyire szakmai berkekben a világ bármelyik pontján. Noha világszabadalom az, amit feltalált.

- Okoz bármilyen nehézséget, hogy a képviselői munkájából kifolyólag elvárás, hogy egy átlag fiatalhoz képest jóval felelősségteljesebben viselkedjen?

- Ez nehéz kérdés, hiszen amúgy is nehéz az élet minden területén megfelelni. Egyrészt a pozíciómból fakadó elvárásokat beteljesíteni, de mindemellett fiatalnak is maradni. Hiszek abban, hogy a kettőt lehet együtt csinálni, és eddig úgy néz ki, hogy jól is működik - bár nagyon szűk a mezsgye. Például nehezebben megy el úgy az ember szórakozni parlamenti képviselőként, hogy 110 százalékban elengedi magát. Egyrészt középpontban van, másrészt példaként is kell szolgálnia azoknak, akik a környezetében vannak. Furcsán nézne ki, ha mondjuk egy parlamenti képviselő csúszna-mászna a veszprémi főtéren.

- Volt, amikor nem sikerült megfelelnie ezeknek a normáknak?

- Politikusként már nem folytam bele ilyen történetekbe, de korábban volt, amikor lazábbra fogtam.

- Ez mit takar?

Volt pár extrém eset. Szerintem ez minden fiatal életében megtörténik. Aki nem tapasztalt meg hasonlót, az talán nem is tudja, hogy milyen fiatalnak lenni.

Milyen lesz az ifjúságpolitikai program?

Mihalovics Péter a Fidesz legfiatalabb képviselője, február 1-jétől július 31-ig tartó miniszteribiztosi megbizatása arra szól, hogy Új Nemzedék Jövőjéért Program néven dolgozzon ki 2012-2016-ra szóló cselekvési tervet. Mihalovics szerint a program egyik fő feladata, hogy stratégiai válaszokat adjon a fiatalok mindennapjait érintő problémákra, valamint lerakja egy új, egységes szemléletre épülő ifjúságpolitika alapjait.

A vitaanyagot hamarosan bemutatják, a végleges változat pedig a tervek szerint októberben kerül a kormány elé. A vitairatban tíz témakörben egy-egy szakmailag elismert 18 és 35 év közötti fiatal fogalmazta meg az alapgondolatokat. Az alapgondolatokat jegyző fiatalok mellett minden témában egy-egy országosan ismert fiatal is részt vesz a munkában. Kiss Ramóna színésznő a kultúra, Iváncsik Gergő kézilabdázó a sport, Ifj. Figula Mihály borász a vidéki fiatal lét, Andro DJ pedig kulturált szórakozás kérdéseivel kapcsolatos aktivitást segíti majd elő.