Túl van a kormány az akadálymentesítésen, most jönnek a nagy falatok

Előbb elrendeztek néhány szimbolikus ügyet, aztán elhárították az elképzeléseik útjában álló legnagyobb akadályokat, szereztek egy kis pénzt, most pedig jönnek majd a bonyolultabb ügyek - nagyjából így lehet összefoglalni az egy éve megalakult országgyűlés kormánypártok által diktált munkáját. A legaktívabb ellenzéki párt a Jobbik volt, de igyekezett a legkisebb frakciót adó LMP is. Az MSZP-sek főleg kérdezni szeretnek.

Szombaton volt egy éve, hogy megalakult az új országgyűlés. A kormány ugyan csak két héttel az alakuló ülése után, május 29-én tette le az esküt, de a Fidesz és a KDNP már az előtt megkezdte a törvényalkotást. A kormánypártok néhány szimbolikus ígéretük beváltása után nekiálltak a kormány útjában álló akadályok lebontásának, majd a magyar gazdasági és alkotmányos berendezkedés átalakításának.

A szimbolikus döntések közül az első és legfontosabb volt a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról (ismertebb nevén a kettős állampolgárságról) szóló törvény, amelyet már május 17-én benyújtottak, és 26-án el is fogadtak. A törvényt támogatta az ellenzék nagyobb része is, csak három MSZP-s képviselő szavazott ellene. Szimbolikus ügy volt emellett A nemzeti együttműködés nyilatkozata című politikai nyilatkozat elfogadása, amelyet aztán ki is kellett függeszteni a közintézményekben.

A Fidesz és a KDNP képviselői május közepén nyújtották be A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényt is, amely emléknappá nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés napját. A kormánypártok ezzel kiütötték a Jobbik két nappal korábban benyújtott hasonló határozati javaslatát (a Jobbik és a Fidesz nemzeti ügyekben folytatott versengéséről itt olvashat).

Az akadályok eltávolítása

A kormánypártok a törvényalkotás második hullámában, már május végén azokat a törvényeket kezdték el beterjeszteni, amelyekkel a saját jövőbeli munkájukat akarták megkönnyíteni, mozgásterüket tágítani: a kormánytisztviselőkről szóló törvény szabad kezet adott a központi közigazgatás átalakítására (az indoklás nélküli felmondást lehetővé tevő rendelkezést utóbb az Alkotmánybíróság megsemmisítette), átalakították az önkormányzati választási rendszert és az alkotmánybírók jelölésének szabályait.

Június közepén benyújtották a média újraszabályozásáról szóló törvénycsomag első elemeit: az alkotmánymódosítást, a sajtó alapvető szabályairól szóló úgynevezett médiaalkotmányt, illetve a közmédiát és a médiafelügyeletet átalakító törvényjavaslatot. Ezek tárgyalása is a korábban megszokott, feszített tempóban indult, de aztán mégis július 22-ig, a nyári ülésszak utolsó napjáig húzódott. Ősszel következett az új médiatörvény, amelyet a nemzetközi bírálatok ellenére december 21-én hajnalban elfogadott a parlament.

A kormány munkáját személyzeti döntésekkel is igyekeztek megkönnyíteni. A szigorú jogászként ismert Sólyom Lászlót a Fidesz korábbi alelnöke és EP-képviselője, Schmitt Pál váltotta a köztársasági elnöki poszton, és Domokos László fideszes képviselő lett az Állami Számvevőszék elnöke. Az újonnan létrehozott Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság elnöke Szalai Annamária lett, aki korábban a kormánypárt képviselője, majd ORTT-delegáltja volt. Alkotmánybíróvá választották az első Orbán-kormány kancelláriaminiszterét, Stumpf Istvánt, és lecserélték az Országos Választási Bizottságot is.

A kormánypárti képviselők és a kormánytisztviselők többször hivatkoztak úgy erre az időszakra, mint a nyolcéves szocialista kormányzás által hátrahagyott romok eltakarításának ideje.

Összecsapás az alkotmánybírókkal

Külön fejezete az elmúlt egy év jogalkotásának a kormánypártoknak az Alkotmánybírósággal (Ab) vívott csatája. Az ütközet látszólag egy szimbolikus kérdés, a nagy összegű végkielégítésekre kivetett 98 százalékos különadó miatt kezdődött, de a Fidesz több politikusa is elismerte, hogy ennél sokkal többről szól: az Ab ugyanis könnyen felboríthatja a kormány gazdasági terveit, ha megsemmisíti például a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításáról szóló törvényt.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Lázár János Fidesz-frakcióvezető távozik az Alkotmánybíróság épületéből

Az alkotmánybírák októberben semmisítették meg először a 98 százalékos különadót, amire a kormánypártok alkotmánymódosítással úgy korlátozták az Ab jogkörét, hogy csak bizonyos alapvető jogok sérelme esetén semmisíthessenek meg gazdasági tárgyú jogszabályokat. Ezt a módosítást később beépítették az új alaptörvénybe is, azzal a megjegyzéssel, hogy addig érvényes, amíg az államadósság nem csökken a GDP 50 százaléka alá (jelenleg 80 százalék körül van).

Az Ab idén május elején a korlátozás ellenére másodszor is megsemmisítette a különadó visszamenőleges hatályát, mert úgy találták, az sérti az emberi méltósághoz való jogot. A Fidesz harmadszor is megszavazta a törvényt, majd Lázár János frakcióvezető és Balsai István képviselő benyújtott egy alkotmánymódosító javaslatot, amely alapján nem várnák meg az új alaptörvény hatálybalépését, hanem már idén nyáron öt új alkotmánybírót és új Ab-elnököt választhat a parlament.

A nagy falat: a pénzügyek

A második Orbán-kormány kezdetben megpróbálta elfogadtatni a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval, hogy az elődje által vállalt 3,8 százaléknál nagyobb lehessen a 2010-es költségvetési hiány. Ez pénzügyi mozgásteret biztosított volna a kormánynak, de José Manuel Baroso, az Európai Bizottság elnöke június eleji találkozójukon egyértelművé tette Orbán számára, hogy szó sem lehet bármiféle pénzügyi lazításról.

A brüsszeli elutasítás, illetve a Kósa Lajos Fidesz-alelnök szavai miatt kitört tőzsde- és forintpánik (ennek eseményeit itt idézheti fel) megmutatta a kormánynak, hogy sürgősen meg kell kezdenie a gazdaságpolitika terveinek ismertetését és megvalósítását. Orbán június 8-án ismertette az első, 29 pontból álló gazdasági akciótervet, amelyben egyebek közt bejelentette a bankadó bevezetését, az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadót, amelyhez családi kedvezmény is társul.

Forrás: AFP/John Thys

Orbán és Barroso Brüsszelben, 2010 kora nyarán

A kormány sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy - elődeivel szemben - nem hajt végre a lakosságot érintő megszorításokat. Ehelyett úgy kívántak pénzhez jutni, hogy a bankok mellett válságadót vetettek ki a távközlési és energiacégekre, valamint a kereskedelmi láncokra. Orbán októberben bejelentette azt is, hogy 14 hónapig az állami kasszában tartják a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket. Ekkor még nem mondták ki, de hamarosan kiderült, hogy megszűnik a magán-nyugdíjpénztári rendszer, az állam a saját kezébe veszi a kasszák vagyonát, hogy abból csökkentsék az államadósságot és fedezzék a nyugdíjkassza hiányát.

Ám ezek az intézkedések is kevésnek bizonyultak. A Költségvetési Tanács tavaly év végén szélnek eresztett elemzői stábjának néhány tagja egy tanulmányban úgy számolt: ezermilliárdos és annál is nagyobb lyuk tátongana a következő években a költségvetésben. Ezt hivatottak befoltozni a Széll Kálmán-tervben, illetve a konvergenciaprogramban bejelentett változások. Ezekből azonban szinte semmi nem került még a parlament elé, csak egy alkotmánymódosítás, amely lehetővé teszi, hogy csökkentsék vagy megszüntessék azok nyugdíját, akik még nem érték el az általános nyugdíjkorhatárt.

Mit csinált az ellenzék?

Az ellenzéki pártok közül a Jobbik volt a legaktívabb, képviselőik összesen 108 törvényjavaslatot és határozati javaslatot nyújtottak be. Öt alkalommal javasoltak alkotmánymódosítást: A Jobbik javaslatai egyebek mellett határidőt szabtak volna az Alkotmánybíróság eljárásainak, a koronás címerrel díszített nemzetiszínű zászlót tették volna hivatali állami szimbólummá, vagy eltiltották volna a vezető állami posztoktól azokat, akik a rendszerváltás előtt az állampárt vezetői voltak.

A Jobbik képviselői egy év alatt összesen 16 alkalommal javasolták a büntető jogszabályok módosítását. A párt gyakori témája volt még a szociális kérdés (határozatban kötelezték volna például a kormányt, hogy átlagosan százezer forinttal emelje az orvosok, 45 ezerrel az egészségügyi szakdolgozók bérét), illetve a demográfiai helyzet (ebben az ügyben politikai vitanapot is kezdeményeztek).

A Jobbik az országgyűlés elé vitt olyan, szimbolikus ügyeket is, mint például a budapesti Moszkva tér átnevezése Széll Kálmán térré vagy Károlyi Mihály szobrának áthelyezése (előbbiről azóta döntött a fővárosi közgyűlés). A párt többször is javasolta, hogy a parlament határozatban foglaljon állást nemzetközi konfliktusokban: ilyen volt például "Az izraeli apartheid elítéléséről" vagy "A hegyi karabahi örmény agresszió elítéléséről" szóló javaslatuk.

Az MSZP sokat kérdezett

A szocialisták nagyon aktívak voltak ugyan a kormány számonkérésében (több mint ezer kérdést és interpellációt nyújtottak be), de csak 52 törvényjavaslatot és határozati javaslatot nyújtottak be, feleannyit, mint a Jobbik. Az MSZP leginkább követte az eseményeket, és az aktuális ügyekben nyújtott be javaslatokat. Saját alternatív törvényjavaslatuk van például az új választási rendszerre, eltörölték volna a 98 százalékos különadót, és a magánnyugdíjpénztárak államosításakor is benyújtottak több javaslatot.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Az MSZP üres padsorai az alkotmányozás vitájában

A kormánypártok akcióira adott reakcióként benyújtott javaslatok közt volt A Nemzeti Együttműködés Rendszerét Megtestesítő Személy iránt érzett szeretet, hűség és hála kifejezéséről címet viselő határozati javaslat, amely A nemzeti együttműködés nyilatkozatának kifigurázása volt, és előírta volna, hogy Orbán Viktor portréját is ki kell függeszteni a közhivatalokban.

Júniusban az LMP egyik képviselője nyújtott be határozati javaslatot, amelyben a pénzügyi tranzakciók után fizetendő adó (más néven spekulációs adó) kidolgozására kötelezte volna a kormányt, szeptemberben pedig az MSZP-s Szekeres Imre is hasonló ötlettel ált elő. Az MSZP emellett néhány saját ügyet is felvetett a parlamentben: törvényjavaslatot nyújtottak be például a magánszemélyekkel szemben alkalmazható csődeljárásáról, vagy a világörökségről (az utóbbiról azóta a kormány is benyújtotta a saját javaslatát).

Kicsi, de aktív az LMP

Bár az országgyűlésben a legkisebb frakcióval rendelkezik, az LMP 47 határozati és törvényjavaslattal nem sokkal maradt le a szocialisták mögött. A párt az első törvényjavaslatok közt nyújtotta be a kampányfinanszírozás átláthatóvá tételéről szóló javaslatát, amelyet az országgyűlés tárgysorozatba is vett ugyan, de azóta sem került napirendre. Idáig sem jutott el egy másik, hasonló javaslatuk, amely a népszavazási kampányokat szabályozta volna.

Az átláthatóság fontos témája az LMP-nek, amelynek saját javaslata volt a gazdasági lobbitevékenységről. Ez az állami szervek kötelességévé tette volna, hogy nyilvánosságra hozzák, kik és milyen ügyben lobbiztak náluk. Szintén régi követelése a pártnak, hogy korlátozzák az állami tisztviselők újraválaszthatóságát. Az erről júliusban benyújtott törvényjavaslatukat a kormánytöbbség nem vette tárgysorozatba. Azt is hiába próbálták elérni, hogy az előző ciklusban elfogadott új polgári törvénykönyvből lépjen hatályba a cselekvőképességről szóló rész.

Az LMP-nek is voltak olyan javaslatai, amelyekkel aktuálpolitikai ügyekre reagáltak. Ilyen volt például az a törvénymódosítás, amely betiltotta volna a sebességmérőket megzavaró eszközök, az úgynevezett lézerblokkolók használatát. Ezzel arra reagáltak, hogy kiderült: Lázár János Fidesz-frakcióvezető bérelt Audijára ilyen eszközt szereltek. A kolontári vörösiszap-katasztrófa után nyújtottak be határozati javaslatot a veszélyes- és iparihulladék-depóniák felülvizsgálatáról is.