"Mobilnak mondhatók a magyarok, ha 50-60 kilométerens távról van szó" - mondta az [origo]-nak Czellecz Zoltán, a munkaerő-kölcsönzéssel is foglalkozó Adecco Magyarország key account menedzsere. Czellecz szerint már ma is jellemző, hogy a segédmunkát végző munkavállalókat nagy létszámban utaztatják a lakóhelyük és a munkahely között és "a tapasztalat az, hogy hozzászoktak az ingázáshoz".
A belügyminiszter június 10-én nyújtotta be a kormány által beígért közmunkaprogramról szóló törvényjavaslatát. A javaslat, néhány kormányzati nyilatkozat és kormányhatározat szerint a kormány sok munkást igénylő nagyberuházásoknál, építkezéseknél is bevetné a közmunkásokat, akiknek kötelező lenne elfogadniuk a munkát, ha az oda- és visszautazás tömegközlekedéssel nem tart tovább három óránál, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő esetében két óránál, a munkaszervező pedig biztosítja az ingyenes utazást. Ennél is messzebbre lehet azonban vinni a közmunkásokat, ha a munkavégzés helyének közelében biztosítanak nekik ingyen szállást, tisztálkodási és étkezési lehetőséget.
Czellecz szerint általában az általános iskolai vagy középfokú végzettséggel rendelkező munkavállalókra jellemző, hogy hajlandóak napi szinten ingázni a lakóhelyük és a munkahelyük között. "A kék galléros munkavállalók között az is előfordul, hogy nem napi szinten ingáznak, hanem munkanapjaikat egy, a lakóhelyüktől távol eső munkásszállón töltik" - mondta és hozzátette, hogy az esetlegesen magasabb béren kívül fontos a munkavállalók számára az is, hogy egyáltalán van munkájuk. "Szignifikáns az összefüggés a munkanélküliség szintje és a mobilitásra való hajlandóság között" - mondta Czellecz.
Az Adecco tavaly több olyan projektet is indított, amelynek keretében a munkavállalók hétköznap a munkásszállásokon a munkahelyük közelében laktak, és hétvégenként jártak haza. Czellecz szerint ebben a lehetőségben leginkább a termelőmunkát, szakmunkát vagy betanított munkát végző munkavállalók látnak fantáziát.
Inkább a buszozás mint az álló gyártósorok
Az utaztatások megtervezésénél számos szempontot mérlegelni kell. Ilyenek például a munkabiztonsági szempontok, de az is, hogy mennyi utazásra hajlandó egyáltalán a munkavállaló. "Nyolc óra munka plusz két-két óra utazás után például nincs elég ideje pihenni a munkavállalónak" - magyarázta Czellecz és hozzátette, hogy 50-60 kilométer felett már akár kilométerenként jelentősen csökken azoknak a jelentkezőknek száma, akik elvállalnák a munkát.
"A vállalatok ezt is a kereslet-kínálat függvényében nézik" - mondta Czellecz. Szerinte ha a vállalatok helyben megtalálják a megfelelő munkaerőt akkor azt fogják alkalmazni, mert "ha egy mód van rá akkor igyekeznek csökkenteni az utazási távolságot". Viszont a szakértő szerint a termelési folyamat biztosítása ezt felülírhatja. "Nincs az az utaztatás, amely drágább lenne annál, hogy állnak a gyártósorok" - mondta Czellecz.
A közmunkaprogram esetében Czellecz szerint szintén a racionalizálás lenne logikus, azaz oda kellene szervezni a közmunkát, ahol van helyben munkaerő is. "Nem elenyésző tétel az utaztatás, és ezt egy közmunkaprogram esetében sem lehet szem elől téveszteni" - mondta.
A magasabb fizetés miatt költöznének leginkább
Egy 2006-os felmérés szerint nem rugalmasak a munkások. A GKIeNET Internetkutató és Tanácsadó Kft. az Infónia Alapítvány megbízásából 2006 októberében reprezentatív kérdőíves felmérést végzett a magyarországi felnőtt lakosság körében. A felmérés eredménye szerint azok, akiknek még sosem volt munkahelyük (640 ezer fő), munka miatt legfeljebb tíz kilométert lettek volna hajlandók utazni. A legtöbben a 10-20 kilométeres távolságot vállalták volna.
A 2006-os felmérés szerint az állandó munkahellyel rendelkezők több mint fele a lakhelyétől maximum tíz kilométer távolságra lévő munkahelyen dolgozik. A távolra járók aránya a 18-29 évesek körében, az érettségi nélküli középfokú végzettséggel rendelkezők körében, továbbá a községekben, illetve a Dél-Dunántúlon lakók körében a legmagasabb.
A megkérdezettek közel negyede azt mondta, hajlandó lenne belföldön más településre költözni munkahelyváltás céljából, ugyanakkor a költözési hajlandóság az életkor emelkedésével csökken. A 18-29 éveseknek még közel a fele, az ötvenes éveikben járóknak viszont már csak a tizenhat százaléka jelezte, hogy hajlandó lenne lakhelyet változtatni munkahelyszerzés céljából. A legfontosabb motiváció a jobb kereseti lehetőség, az álláshiány pedig csak a második legmeghatározóbb szempont a felmérés szerint. A jobb szakmai lehetőség a költözést tervezők hatvan százaléka számára volt szempont.
Kulturáltan viselkednek a buszokon a munkások
"Nagy cégek szoktak buszt rendelni nagyobb tételben, tehát amikor sok munkást kell vinni" - mondta az [origo]-nak Kovács Sándor, a munkások szállításával foglalkozó Kombusz Trans. Kft. vezetője. Kovács szerint a szállítások nyolcvan százalékában kisebb, ötven kilométeren belüli a táv és leginkább iparterületekre viszik a munkásokat. Leginkább fizikai munkásokat visznek, akiket útközben vesznek fel az útvonalon lévő településeken.
"A munkásoknak tetszik, mert az utaztatást nagyrészt a cég fizeti, és kényelmes" - mondta Kovács. Szerinte a nagyobb távok esetében is ez a helyzet, amelyekre azért vállalkoznak a munkások, mert helyben nincs munka. Szerinte maximum két óra az a menetidő, amennyit munkásszállításnál utazni lehet, ők másfél órás köröket szoktak menni.
"Nem szoktak zúgolódni a munkások a hosszabb út esetében sem, mert tudják mit vállaltak be és kulturáltan viselkednek" - mondta Kovács. Azt is hozzátette azonban, hogy "ha a legjobb buszt teszik oda, ez akkor is fárasztó" és a munkásszállításokat "nem a felsőkategóriás buszok jellemzik, hanem az alsó és a középkategória".
"Jobb ez ,mintha többszöri átszállással kellene menniük" - tette hozzá Kovács. Szerinte inkább az lehet a visszatartó erő, ha a munkavállalónak magának kell megoldania, akár több átszállással, hogy eljusson a munkahelyére. Kovács szerint ez "körülményes lehet" és a munkás "nem biztos, hogy bevállalja".
"Megöli a napot" a hosszú utazás
"Azt tapasztalom, hogy másfél óra utazást tűr el egy melós" - mondta az [origo]-nak Vén László, egy másik munkásszállítással is foglalkozó vállalt vezetője. Vén szerint nem a korai indulás miatt nem szeretik a munkások az ennél hosszabb menetidőt, hanem azért, mert este későn érnek haza, és ez "megöli a napot". "Bezár már minden, nem tud bevásárolni" - mondta.
A vállalkozó elmesélte, hogy csinált egyszer egy mindössze húszkilométeres, félórás kitérőt egy Velencei-tó melletti zsákfaluba, hogy onnan is munkásokat tudjon szállítani Székesfehérvárra, de "nem nagyon örültek neki a dolgozók". Vén szerint végül egy másik, ottani buszt kellett beállítania, hogy ne kelljen kitérőt tennie a faluba.
"A nagyobb távolságok nem nagyon érik meg, mert ki kell fizetni a kiszállást is" - mondta az [origo]-nak egy szintén munkásszállítással foglalkozó gyáli cég vezetője, Tóth Sándor. A vállalkozó példának egy korábbi fuvarját említette, amikor Győrből kellett Ópusztaszerre gyerekeket vinnie. Tóth ezt "értelmetlennek" tartotta, mert a megrendelőnek ki kellet fizetnie a győri kiszállást is, ahelyett hogy egy helyit bízott volna meg a munkával.
A vállalkozó szerint nagy távolságokra vinni a munkásokat "pénzpazarlás", bár a személyszállítóknak megéri a hosszabb utaztatás, mert "minél többet megy a busz annál jobb". A megrendelőnek azonban nem jó a hosszabb utazás. "Az általam szállított munkásoknak az van a szerződésükben, hogy az utazási idő is munkaidőnek számít, tehát minél többet utaznak, annál kevesebbet tudnak dolgozni" - mondta Tóth. Szerinte a hosszabb utazási időt nem szeretik a munkások, de egyébként örülnek neki, hogy van busz. "Télen azért nem rossz" - tette hozzá.