"Politikus lennék, vagy mi a búbánat" - interjú Deutsch Tamással

Félreértik a Thomas Meliáról szóló kérdését és a Twitter-bejegyzéseit - mondta az [origo]-nak Deutsch Tamás. A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint trágársága nem öncélú, hanem a humor egyik, Magyarországon is népszerű formája. Úgy látja, a twittelés nem politikai kérdés, az interneten nem a Fideszt képviseli, és ahogy Orbán Viktor futballrajongását, úgy a bejegyzései stílusát sem beszélik meg a pártban. Interjú.

- "Ki a fasz az a Thomas Melia? Minek kell naponta adnunk a szarnak egy pofont?" - kérdezte szerdán este a Twitteren arra a hírre a reagálva, hogy Thomas Melia, az amerikai külügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője bírálta a magyar kormány, illetve a kormányzó pártok több intézkedését. Hogyan értette ezt a bejegyzést, miért írta? Tényleg nem tudja, ki az Thomas Melia?

- Ha az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának helyettes államtitkára az amerikai képviselőház egyik albizottságának az ülésén kifejti bármilyen magyar belpolitikai, jogi kérdéssel kapcsolatban az álláspontját, az szíve joga, de hogy ezt három napon keresztül három magyar államtitkár túlreagálja, azt kimondottan rossz kormányzati attitűdnek gondolom. Egy blogon azt írták erre, hogy az USA a nyugati demokrácia vezető hatalma. Szerintem ilyen nincsen. Nem vagyok naiv, nem gondolnám, hogy a nyugati demokrácia világában ne lenne erőpolitika, azt sem gondolnám, hogy az Egyesült Államokat erre ne tenné alkalmassá a mérete. Politikus lennék, vagy mi a búbánat, ezt azért ismerem, csak azt gondolom, hogy ez teljesen antidemokratikus gondolkodásmód. A nyugati demokráciák világában nincs vezető hatalom, ott egyenrangú országok vannak, nem egyenlő méretű, nem egyenlő súlyú, még azt sem mondom, hogy egyenlő befolyású országok, de egyenrangúak. Melia ezen az ülésen Törökország alkotmányos ügyeire is tett megjegyzéseket, csodálkoznék, ha három török államtitkár három napon keresztül magyarázta volna ezt, ezért írtam ezt a bejegyzést.

- Csütörtökön a bejegyzése nyomán megjelent egy cikkünk arról, hogy ki az Thomas Melia, ebben többen - köztük Fodor Gábor - azt állították, hogy Melia a rendszerváltás idején segítette a magyar pártokat, így a Fideszt is, és nagy az esélye, hogy ön is találkozott vele, de legalábbis hallotta a nevét. Emlékszik rá, találkozott vele?

- Én nem azt kérdeztem, hogy ő kicsoda, nem azt kértem, hogy mondja már el nekem valaki, hogy ki ő, mert tudom, az volt az első bejegyzés, hogy ő az amerikai külügy helyettes államtitkára. Egyébként nem hallottam a nevét a rendszerváltás idején, nem is találkoztam vele. De ha hallottam volna is! Gyurcsány Ferenccel találkoztam 1989-ben, meg Szilvásy Györggyel is, kiváló KISZ-vezetőként, tehát tudom, hogy kicsodák. Ettől függetlenül felmerülhet az a kérdés, hogy ki a búbánat az a Gyurcsány Ferenc, abban az összefüggésben, hogy mi a francnak kell Gyurcsány Ferencnek bármijére reagálni.

- Egy korábbi Twitter-bejegyzésében egy kritikára reagálva azt írta, sokat elárul egy emberről, hogy hogyan gúnyol egy másikat. Mit árul el önről, hogy így reagált Thomas Melia kritikájára?

- Én twittelni szeretek, nem arról beszélni, hogy hogyan twittelek. A futbalista focizzon, ne arról beszéljen, hogy hogyan focizik. Persze ha kérdezik, hogy hogyan tudja levenni a negyvenméteres átadást, akkor megpróbálja elmondani, hogy hogyan tudja levenni. Ha én értékelem a saját Twitter-bejegyzéseim stílusát, az azért furi, de megteszem, mert állandóan erről kérdezgetnek. Nem arról van szó, hogy valami trágár, vagy nem trágár. Ez, ha tetszik, a stand up stílusa, ez a humor egyik formája, ráadásul Magyarországon az elmúlt pár évben a Fábry-shownak és a Showder Klub zseniális stand uposainak köszönhetően ma már közismert a humornak ez a fajtája. Van a pesti humor, van a fanyar angol humor, van a kicsit kacér francia humor, és van ez. Nem azt mondom, hogy a stand up egyenlő a káromkodással, de ilyen szövegeket tucatszámra lehet idézni a Fábry-showból is. Nem az a kérdés, hogy szabadszájú, vagy nem szabadszájú, hanem az, hogy van-e funkciója, vagy nincs funkciója, öncélú, vagy nem öncélú.

- Ebben az esetben nem volt öncélú a trágárság?

- Ha öncélúnak tartanám, nem írtam volna, gondolhatja.

- Több bejegyzéséből, nyilatkozatából is az derült ki, úgy gondolja, hogy aki fennakad a bejegyzésein, az vagy vaskalapos konzervatív, vagy nincs humora.

- Nem, ez félreértés. Van egy rossz sztereotípia: bizonyos dolgok miatt kritizálják a politikust, és ha a politikus nem úgy viselkedik, amit kritizálnak, akkor meg azt kérik rajta számon, hogy miért nem. Olyan ez, mint amikor a focistát kritizálják, mert Bundesliga-frizurája van, amikor meg nincs, akkor meg azt mondjuk, hogy hát egy focistának mégiscsak Bundesliga-frizurája van. Azt mondják, hogy persze, persze, mi blogolók, kommentelők, twittelők, közösségi médiát használók ezt mind megtehetjük, de te nem, mert te mást is képviselsz. Ez nem butaság?

- Amikor a Heti Válaszban egy korábbi bejegyzése kapcsán azt vetették a szemére, hogy a Twitteren, a nyilvánosság előtt nemcsak magát, hanem egy pártot képvisel, azt írta válaszul: várom, ki veszi majd észre a fától az erdőt. Elolvastam az ezzel kapcsolatos nyilatkozatait, de még mindig nem értem, mit akar mondani, mi az, amit észre kellene venni.

- Csurka Istvánnak nem volt igaza, amikor azt mondta egy vitatott kijelentéséről, hogy az az írói munkásságának a része. Egy politikusnak, egy sportolónak vagy egy tudósnak sincs többes személyisége. De az nem igaz, hogy amikor Freund Tamás, aki zseniális tudós, kimegy egy focimeccsre, és azt mondja - és most nem megvádolni akarom -, hogy a francba már ezzel a csaló bíróval, akkor ő a Tudományos Akadémiát képviseli. Én nem a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Twitter-csoportjának vagyok a tagja, és nem a Fidesz hivatalos Twitter-véleményét képviselem. Egyébként nem gondolom, hogy a politikai munkásságom lenne az egyik személyiségem, a magánemberi kommunikációm a második, meg a Twitterem a harmadik - nem, nekem egy darab személyiségem van, nem vagyok álmomban két macska. Ön az [origo]-nál dolgozik, de ha bárhol leír bármit, mindig az [origo]-t képviseli?

- A közösségi média elterjedése óta bevett gyakorlat nyugati médiacégeknél, hogy megszabják az újságíróknak, milyen témákról hogyan twittelhetnek, blogolhatnak nyilvános fórumokon.

- Ez is megoldás. Nem tiltakozom az ellen, hogy a Twitteren elmondott véleményemet egy Fidesz-politikus véleményeként állítsák be, mert az vagyok, de azt költői túlzásnak érzem, hogy minden létező, szűkebb vagy tágabb nyilvánosság előtti megszólalásomkor másokat is képviselek.

- Volt már szó a Fidesz vezetői körében a bejegyzéseiről? Kommentálta Orbán Viktor akármilyen formában a Twitterjét?

- Legfeljebb négy-, hat- meg nyolcszemközti beszélgetéseken került szóba, ha találkoztunk, és kacagtunk rajta.

- Tehát nem feddték meg, nem mondták, hogy ne vagy ne így csinálja?

- Gondolja, azt megtárgyaljuk, hogy Orbán Viktor ott van a Videoton-meccseken? Mégis az ország miniszterelnöke, van 16 csapat az első osztályban, a szavazók között van ilyen meg olyan szurkoló is, és ő mégis a Videoton-meccsekre jár. Mindig azt mondják, hogy nagyon túlpolitizált a magyar társadalom, a politika olyan dolgokról is véleményt mond, amiről nem kéne. Aztán amikor meg esze ágában sincs, hogy olyasmivel foglalkozzon, amivel nem kéne, akkor csodálkozva kérdezik meg, mint most ön is, hogy foglalkozott-e vele. Nem foglalkozott, hála istennek, örüljünk, hogy a politika mégis olyan, amit a nép elvár tőle. A twittelés nem politikai kérdés, mint ahogy nem politikai kérdés, hogy ki kinek szurkol, milyen zenét szeret, hogyan öltözködik.

- A Twitteren rendszeresen megemlíti a bejegyzéseivel foglalkozó kritikákat, elemzéseket, figyeli, hogy ki említi önt. Nem zavarja, hogy mostanában főleg a trágár bejegyzései foglalkoztatják a sajtót és a nyilvánosságot, a politikai munkássága kevésbé?

- Ha bármilyen keresőbe beír, láthatja, hogy azzal is foglalkoznak. Ez bulváros téma, olyan, ami nagyobb érdeklődést vált ki, de hogy csak ezzel foglalkoznak, az túlzás, ez csak egy téma, még ha 58 cikk foglalkozik is vele. Szerintem döntő részben a munkámmal foglalkozik a sajtónyilvánosság, azzal, hogy európai parlamenti képviselőként mit csináltam a Duna-stratégia ügyében, mit csináltam ebben-abban-amabban, most, ha megengedi, hosszan nem fejtegetném, hogy mi mindennel foglalkoztam.