"A családok védelme és a családok jólétének erősítése az állam, az önkormányzatok, a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek, az egyházak, a médiaszolgáltatók és a gazdasági élet szereplőinek egyaránt feladata" - ez az állami feladatot a médiára és a cégekre is kiterjesztő rendelkezés is olvasható a családvédelmi törvény tervezetéhez írt bevezetőben, amelyet Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetőjének közreműködésével állítottak össze a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (Nefmi) szociális államtitkárságának szakértői.
Az [origo] birtokába jutott, a kormány múlt heti ülésén első olvasatban tárgyalt, de még további finomítások miatt el nem fogadott tervezet a családot (az áprilisban elfogadott alaptörvénnyel összhangban) Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrásaként és a nemzet fennmaradásának biztosítékaként kezeli, és ennek érdekében szükségesnek nevezi, hogy "a családok védelme szempontjából alapvető jelentőséggel bíró értékek és intézkedések sarkalatos törvényben legyenek rögzítve".
A kétharmados többséget igénylő jogszabály tervezete ennek szellemében bebetonozná nemcsak az Orbán-kormány által bevezetett családi adózást, hanem számos olyan, törvényben eddig nem szabályozott, íratlan formában élő normát is, mint a szülők gyermekükkel kapcsolatos felelőssége vagy a gyerekek kötelessége a szüleikkel való együttműködésre.
A szülők kötelességei között például nemcsak a gyermek felelős nevelését, a testi, szellemi és lelki fejlődésének szükséges feltételek megteremtését valamint oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzájuttatását határozza meg, hanem azt is, hogy a szülő köteles a gyermekével együttműködni, az őt érintő kérdésekről tájékoztatni, véleményét figyelembe venni.
A kiskorú korú gyermeknek - mondhatni mindezekért cserébe - kötelessége a dokumentum szerint, hogy gondozása és nevelése érdekében szülőjével együttműködjön, (vagyis szót fogadjon), tartózkodjon az egészséget károsító életmódtól, illetve tanköteles korában mindezek mellett az is, hogy képességeinek megfelelően eleget tegyen tanulmányi kötelességének.
A szülő alapvető kötelezettségei között sorolja a tervezet a gyermek (el)tartását, akár saját szükséges tartásának korlátozásával is, "cserébe" egy másik paragrafus a nagykorúvá vált gyermeknek tartási kötelezettségét írja elő azon szülőjével szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.
Nem jár büntetés az egészségtelenül élő gyerekeknek
Arról ugyanakkor egyetlen szó sincs a javaslatban, hogy mi történik, ha akár a szülő, akár a gyerek nem tartja be a fenti kötelezettségeket - mondjuk egy szülő nem veszi figyelembe a gyerek véleményét vagy a gyerek egészségkárosító tevékenységet űz (például dohányzik, drogozik), esetleg nagykorúvá válva nem hajlandó támogatni a szüleit. Egy, a tervezet előkészítésére rálátó kormánypárti politikus az [origo]-nak erről azt mondta, hogy "természetesen egyiknek sem lesz semmilyen következménye, e jogoknak és kötelezettségeknek a kimondása csak szimbolikus, csupán a kormánypártok családról vallott értékrendjét jelenítik meg".
Ugyanígy csak értékközvetítő és nem konkrétan számon kérhető passzusa a tervezetnek a forrás szerint az is, hogy "a médiaszolgáltatók kötelesek szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család és a gyermeknevelés értékének tiszteletben tartásával nyújtani".
Engedményt ígér a kormány a szülő nőknek
A szimbolikus paragrafusok mellett számos gyakorlatias, kormányzati lépéseket előrevetítő vagy azokat megerősítő pont is van a tervezetben. Ezek közé tartozik például a családok és a gyermekvállalás (ma is létező) pénzbeli támogatási formáinak (a gyes, a gyed és hasonló ellátások) rögzítése, vagy az a paragrafus, amely a gyermekeket nevelő családok többletterheit elismerő adórendszer megőrzésére kötelezi az államot. Ide tartozhat az a hamarosan a munka törvénykönyvében is megerősítendő alapelv is, amely szerint a várandós, szülési szabadságon lévő, illetve beteg gyereket gondozó szülőt felmondási védelem illeti, vagy az, amely szerint a gyermekgondozásból visszatérő anyát (vagy apát) kérésére részmunkaidőben kell foglalkoztatni.
Újdonság viszont - és későbbi kormányzati döntéseknek ágyazhat meg - a javaslat azon része, amely szerint "az állam törekszik arra, hogy a kiskorú gyermeket nevelő családok számára az otthonteremtés és a lakhatás feltételeit biztosítsa", amely szerint "a gyermeket nevelő szülők részmunkaidős foglalkoztatásához az állam járulékkedvezményt nyújt", vagy az, amely szerint a "gyermekvállalásból adódó nyugdíjhátrányokat az állam (külön törvény szerint) kompenzálja" (vagyis valamilyen nyugdíjkedvezményt tesz lehetővé a szülés miatt kevesebbet dolgozó nőknek).
Bár a törvény előkészítésében részt vevő kormányzati forrás szerint a lépések megvalósításához mindhárom területen jelentős költségvetési forrásokat kellene bevonni, amire szerinte "most nulla az esély", ezeket mégis fontosnak látták beépíteni a tervezetbe, mert nem társulnak hozzájuk számon kérhető határidők, viszont jelzik a kormány családok iránti elkötelezettségét.
Mi az, hogy család?
Arról egyelőre két definíció is olvasható a tervezetben, hogy mit is kell családnak tekinteni. A Nefmi által jegyzett változat szerint "a család természetes személyek azon érzelmi és gazdasági közössége, amelynek alapja legalább két személy közötti egyenes ági rokonság vagy egy férfi és egy nő között létrejött házasság" (vagyis nem feltétele mindkét szülő együttélése, család lehet például egy gyermekét egyedül nevelő anya vagy apa is). A közigazgatási tárca változata a fenti kört kiegészítené az együtt élő házastárs által nevelt gyermekkel is.
Az [origo] kormányzati forrásai szerint a kettő közül a Nefmi szűkebb verziójának elfogadására van inkább esély, bár a javaslatot tárgyaló múlt heti kormányülésen információink szerint több kormánytag is arra figyelmeztetett, hogy nem kell, illetve nem szerencsés egzaktan definiálni a család fogalmát (a ma hatályos törvényekben sincsen definiálva), mert az az egy- illetve kétnemű élettársi kapcsolatban élők szempontjából érzékeny lehet.
A tervezet előkészítésekor korábban arról is vita volt, hogy családnak számít-e egyáltalán egy gyermektelen házaspár vagy egy közös gyermeket nevelő, de házasság nélkül együtt élő férfi és nő. A mostani verziói szerint az előbbi igen, az utóbbi viszont nem. Bár a definíció körüli vita még nem dőlt el, az biztos, hogy az alapelvek között a végső változatban is megkülönböztetett hangsúlyt kap a házasság, amely a dokumentum szerint "a család létrejöttének legbiztonságosabb alapja" és amellyel "a család védelme szabályozható".
Hatékonyabb örökbefogadás
Annak érdekében, hogy minden gyerek családban nőhessen fel, a tervezet egy új, a mainál gyorsabb, a gyermek érdekeit szem előtt tartó örökbefogadási eljárás megteremtését is előrevetíti, a család állami és társadalmi megbecsülésének erősítését pedig azzal indokolja, hogy "a magyar társadalom a demográfiai számítások szerint drámai gyorsasággal öregszik, és a népesség természetes szaporodása messze az európai átlag, illetve a reprodukcióhoz szükséges szint alatti".
Egy pár héttel ezelőtti konferencián a törvényjavaslat előkészítésében közreműködő Harrach Péter az ENSZ tavaszi demográfiai jelentésére hivatkozva arra figyelmeztetett, hogy ha a jelenlegi demográfiai helyzet nem változik, és a házasodási, gyermekvállalási mutatók a mostani szinten maradnak, a század végére 5,2 millióra csökken Magyarország népessége, és 36 százalék felett lesz a 65 év felettiek aránya, míg a bevándorlók aránya 900 ezer körül alakulhat. A munkavállalók számát pontosan nem tudta megbecsülni a KDNP frakcióvezetője, de szerinte az biztos, hogy nem lesznek elegen az ország fenntartásához, a társadalombiztosítás működtetéséhez.