Megpróbálják talpra állítani a hátán pörgő Európát

A második világháború óta nem volt olyan brutális válsághelyzetben Európa, mint most. Kormányok dőltek meg, egész Európát a befektetők bizalmatlansága kínozza, és a gazdasági válság még a kikezdhetetlennek hitt németeket is meglegyintette. Az Európai Unió vezetői csütörtökön újra találkoznak, hogy megmentsék a kontinenst az összeomlástól. A probléma csak az, hogy az elmúlt másfél évben minden erre tett kísérletük csúfos kudarcot vallott.

Egy olyan beteg, amelyik rákos, fehérvérűségben szenved és több végtagját amputálták, de mégis részt akar venni a futóversenyen - Richard Quest, az amerikai CNN hírcsatorna üzleti ügyekkel foglalkozó újságírója így írta le az EU helyzetét, amikor az idén ősszel Dániába látogatott. Quest brutális hasonlata csak részben túlzó.

Az elmúlt hónapokban Görögország, Portugália és Írország gazdasági nehézségei megfertőzték egész Európát, az összeomlás szélére taszították nemcsak ezt a két országot, de Olaszországot is, meglegyintették Spanyolországot, Magyarországot, de még a németek iránti, kikezdhetetlennek hitt bizalmat is megingatták: novemberben a német állam nem tudott annyi állampapírt értékesíteni, amennyit szeretett volna.

Az Európai Unió vezetői pedig hiába próbálták több módszerrel is útját állni a válságnak, folyamatosan kudarcot vallottak vagy azért, mert túl lassúak, vagy azért, mert túl óvatosak voltak. Mára a tagállamok egy jelentős része a magas államadósságtól, a lassú növekedéstől és a magas költségvetési hiánytól szenved.

Csütörtökön és pénteken még egyszer nekigyürkőznek a válság elleni harcnak az unió állam- és kormányfői. A megoldáson legnagyobb erővel dolgozó Németország és Franciaország közül az előbbi azt akarja, hogy a tagállamok hangolják össze szigorúbban költségvetési politikájukat, ami az EU egyik, alapításától meglévő hiányát hivatott pótolni, miszerint a közös gazdaságpolitikához nem kapcsolódik közös költségvetési politika. Ez azonban lassú megoldás, nem biztos, hogy a legrosszabb helyzetben lévő tagállamok túlélik, mire megszületik. Számos befektető szorgalmaz ennél keményebb lépéseket, például az Európai Központi Bank (EKB) beavatkozását, ami azonban inflációt okozna, ráadásul azokat az országokat is büntetné, amelyek nem tehetnek az európai problémákról.

A csütörtök-pénteki csúcs nem az első, amelyen az EU vezetői megpróbálják megmenteni az uniót és az eurót a széthullástól. A probléma csak az, hogy eddig egyszer sem jártak sikerrel az emúlt másfél évben, pedig többször úgy nézett ki, hogy végeztek a munkával. Mindig kiderült azonban, hogy az elhatározott lépések nem elégségesek. Ahogy a CNBC amerikai hírcsatorna fogalmazott: mindig "a következő" EU-csúcs lesz a legnagyobb jelentőségű.

Állandósul a válság

"Az eurózóna biztosan visszanyeri a piaci bizalmat" - jelentette ki magabiztosan José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke tavaly májusban, amikor az EU pénzügyminiszterei egy 500 milliárd eurós mentőcsomag létrehozásáról döntöttek. Ezzel, illetve a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) remélt további 250 milliárd euróval akarták megvédeni a közös fizetőeszközt a görög válság továbbgyűrűző hatásaitól. Hamar kiderült, hogy a csomag nem volt elég nagy. Ma már nem görög válságként, hanem euróválságként, vagy adósságválságként emlegetik a közös valuta, vagy akár az EU megszűnésével fenyegető krízist.

A tavaly májusban létrehozott Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (angol rövidítéssel EFSF) ideiglenesnek tervezték, az eredeti terv szerint csak 2013-ig működött volna. Néhány hónappal később azonban kiderült, hogy ez kevés lesz, nagyobb fegyelemre és állandó pénzügyi mentőövre van szükség. Pár hónappal később, októberben azonban - mint az akkori közlemény fogalmaz - "az állam- és kormányfők egyetértenek abban, hogy az euróövezet egésze pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében a tagállamoknak állandó válságrendezési keretet kell létrehozniuk".

Jön a növekedés

A tavaly októberben tervbe vett állandó eurómentő mechanizmus miatt módosítani kell az EU-t létrehozó szerződést is. Erről a tavaly december 16-17-ei csúcstalálkozón született elvi megállapodás, az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (ESM) 2013-ban kellene felváltania az EFSF-et. A döntés ekkor már kikerülhetetlen volt, hiszen a bankrendszer megroppanása miatt nehéz helyzetbe került Írország novemberben az EU és az IMF segítségét kérte, és kapott is egy 85 milliárd eurós mentőcsomagot.

Az unió vezetői ekkor megint azt hitték, hogy a helyzet megoldódott, egy tavaly decemberi csúcstalálkozó következtetései közt legalább is szerepelt az a megjegyzés, hogy "a növekedési kilátások javulnak, az európai gazdaság alapjai pedig stabilak". Pár hónap alatt erről is kiderült, hogy elszámították magukat, az európai gazdaság az idén jóval szerényebb mértékben növekedett, mint azt várták, nem kis részben a tagállamok magas adósságának megoldatlansága miatt.

Elbukott egy másik mentőakció is eközben. Tavaly szeptemberben a pénzügyminiszterek megállapodásra jutottak abban is, hogy a korábbinál szigorúbb szabályokat vezetnek be, hogy egyes tagállamok ne veszélyeztethessék az egész EU stabilitását. A szabályozás alapját költségvetési egyeztetések jelentik, amelyek keretében a tagállamok lényegében Brüsszelben bemutatják középtávú költségvetési terveiket.

Már ekkor elvi döntés született arról is, hogy a szabályokat megszegőkkel szemben automatikus szankciókat kell alkalmazni. Ennek pontos szabályairól vita kezdődött, ami hosszú időre - idén szeptember végéig - elakadt, mert az Európai Parlament szűkíteni akarta a tagállamokat tömörítő Tanács lehetőségét, hogy politikai alapon felmentést adjon egyes tagjainak a költségvetési szabályok alól.

Jelentős problémák

Az idei évre már aggodalmaskodóbb hangulatban fordult rá az EU. Februárban, a magyar soros elnökség idején a tagállamok vezetőiből álló Európai Tanács úgy fogalmazott, hogy "áttekintette a gazdasági helyzetet, és megállapította, hogy javulnak az általános gazdasági kilátások, ugyanakkor továbbra is jelentős problémák állnak fenn." Az állam- és kormányfők kénytelenek voltak beismerni, hogy a stabilitási mechanizmushoz szükséges, "korlátozott mértékű" szerződésmódosítás nem halad a megfelelő ütemben, hiszen márciusra halasztották a "végső döntést".

A Tanács ülésének napján állt elő Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök is az általuk Versenyképességi Paktumnak nevezett, később Euró Plusz Paktum néven ismertté vált csomaggal (azóta is ők ketten próbálnak az élére állni az eurómentő terveknek), ami az uniós tagállamok gazdaságpolitikáját hangolta volna össze a korábbinál jobban. Orbán Viktor magyar miniszterelnök, a Tanács soros elnöke már másnap bejelentette, hogy Magyarország nem támogatja az új paktumot.

Orbán elsősorban az adóharmonizáció ötletét utasította el, mert az szerinte rontaná Magyarország esélyeit a befektetésekért vívott versenyben. Más országokban ugyanakkor az az elképzelés váltott ki éles kritikát, hogy a német-francia páros a bérpolitika terén is szigorú szabályokat alkotna: az állami szférában megszüntetnék az automatikus - például inflációhoz kötött - béremelést, és csak a termelékenység növekedésének megfelelő fizetésemeléseket engedélyeznék. Az Euró Plusz Paktumból végül kimaradt Csehország, Magyarország, Nagy-Britannia és Svédország.

Sikeresen lezárták

A Tanács emellett elfogadta az ESM működésének szabályait, ennek 2013 júniusától kellene átvennie az EFSF helyét, vagyis "szigorú feltételrendszer alapján" pénzügyi segítséget nyújthatna "finanszírozási zavarokkal küzdő, illetve ilyen zavarok veszélyének kitett" euróövezeti tagállamoknak. Az ESM-nek 700 milliárd euró - gyakori megfogalmazás szerint - "tűzerővel" kellene rendelkeznie, amelyből 80 milliárdot a tagállamoknak kell 2013-ig több részletben befizetniük, a többit garancia, illetve lehívható tőke formájában biztosítanák.

Nem sokkal később azonban kiderült, hogy korai még a 2013-as ESM-mel foglalkozni. A hiánycélokat tartani képtelen Portugáliát április 1-jén egyszerre három fokozattal sorolta le a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő, az EU pénzügyminiszterei április 8-án Gödöllőn már az ország megsegítéséről tárgyaltak, május elejére pedig megszületett a megállapodás a 78 milliárd eurós, hároméves segélycsomagról. Cserébe Portugáliának jelentős reformokat és privatizációt kell végrehajtania, és a kormánya sem élte túl a válságot (ahogy később megbukott a görög és az olasz kormány is, korábban pedig az ír).

A magyar elnökség utolsó csúcstalálkozóján, június 23-24-én az állam és kormányfők elégedetten állapították meg, hogy "a 2011 márciusában elfogadott átfogó intézkedéscsomag végrehajtása csaknem teljesen befejeződött", és lezárták az első európai szemesztert is. Az Euró Plusz Paktumhoz csatlakozott országok már pár nappal korábban véglegesítették saját vállalásaikat, "összességében több mint száz külön intézkedést" (ezek között például olyan vállalások szerepelnek, hogy Szlovákia kötelezővé teszi a magán-nyugdíjpénztári tagságot a munkaerőpiacra frissen belépőknek - az összes vállalást itt találja).

Jött az első nagy falat

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter viszont már a csúcs előtt, június elején, egy kiszivárgott levélben a következő, a tavalyinál is nagyobb görög mentőcsomagra készítette fel kollégáit. Schäuble azt írta: Görögország egyelőre nem fog tudni visszatérni a piaci finanszírozásra, az újabb csomag nélkül pedig "ellenőrizetlen csőd" következne be. Az eurózóna állam- és kormányfői júliusban megállapodtak egy újabb, 109 milliárd euró összegű görög segélycsomagról.

Német követelésre az állam- és kormányfők már ekkor elhatározták, hogy az új mentőcsomagból a bankoknak is részt kell vállalniuk, de a részletekről sokáig folytak az egyeztetések. Csak október 27-én jelentették be a megállapodást: e szerint a Görögországnak hitelező bankok "önkéntesen vállalják" az adósság felének elengedését. Döntés született emellett az EFSF erejének jelentős növeléséről, amely így elérheti az 1300 milliárd eurót (a jelenlegi 440 milliárdról).

Az EFSF megerősítésére azért lett szükség, mert már nemcsak kisebb országokat fenyegetett csőd, hanem például a harmadik legnagyobb euróövezeti gazdaságot, Olaszországot is. A súlyosan eladósodott (az államadósság az év végére várhatóan eléri a GDP 120 százalékát) országot már augusztusban is csak az EKB kötvényvásárlásaival lehetett finanszírozni, ráadásul a következő három évben 600 milliárd eurónyi államkötvényt kellene értékesíteni az adósság újrafinanszírozásához.

Jön a recesszió, egész Európát fenyegeti a leminősítés

Az ír, a portugál és a görög segélycsomagok után az EFSF kapacitása 200 milliárd euróra csökkent, ezt egy sajátos módszerrel, az úgynevezett tőkeáthelyezéssel növelték elméletileg 1000 milliárdra: az alap nem maga vásárolná fel a bajba került országok állampapírjait, csak részleges, 20 százalékos garanciát vállalna a hitelek visszafizetésére, ha esetleg csődbe menne az adott ország. Merkel a Bundestagban elismerte, hogy ennek vannak kockázatai, de ez szerinte vállalható, főleg, hogy jelenleg nem lát más értelmes alternatívát.

November elejére az is világossá vált, hogy Európa gazdasági növekedése lelassult, sőt helyenként jövőre recesszióba fordul. Az EKB kormányzótanácsa a recessziótól félve 25 bázisponttal, 1,25 százalékra csökkentette az alapkamatot. November végére a hangulat annyira megromlott, hogy még Németországnak is nehezére esett eladni az államkötvényeit, majd a Moody's hitelminősítő arra figyelmeztetett, hogy újragondolja az egész eurózóna, sőt az egész EU besorolását, vagyis leminősíthet ma még stabilnak gondolt országokat is.

"Nem csak beszélünk"

A romló helyzet miatt - hivatalosan cáfolt német sajtóértesülések szerint - az eurózóna hat legstabilabb, AAA minősítésű országa titokban már arra készül, hogy elitklubként viszi tovább a közös valutát, ha a többi EU-tag nem hajlandó belemenni az EU-szerződés sokat emlegetett módosításába. Múlt pénteken a német kancellár is utalt rá, hogy esetleg nem várnak a lemaradókra: "Mi nem csak beszélünk a stabilitási unióról. Mi elkezdünk létrehozni egyet" - mondta Merkel a Bundestagban.

A csütörtöki EU-csúcs előtt hétfőn külön tárgyalt Merkel és Sarkozy, akik már hónapok óta szorgalmazzák az elvben már régen elhatározott szerződésmódosítást. Sarkozy és Merkel között javaslatának része, hogy háromszázalékos költségvetési deficit felett automatikus szankciókat léptetnek életbe a tagállam számára, ettől csak úgynevezett súlyozott többséggel lehetne eltérni. Azt is javasolják, hogy a tagállamokban csak olyan büdzsét lehessen elfogadni, amely nem növeli az államadósságot, ennek betartását az Európai Bíróság ellenőrizné.