Vizsgálják az agyhalott sérült két és fél óráig tartó kórházba szállítását

Vizsgálat indult a mentőszolgálatnál annak a férfinak az ügyében, aki a múlt héten szenvedett súlyos balesetet Pusztamérgesen, de a 45 kilométerre levő szegedi klinikára csak két és fél óra alatt értek be vele a mentők, addigra azonban agyhalott lett. A regionális mentőszervezet orvos igazgatója szerint az emberélet "nem mérhető kilométerek és átlagsebességek számolgatásával".

December 7-én súlyosan megsérült egy férfi Pusztamérges belterületén, miután elgázolta egy teherautó. A férfiért három mentőautót is küldtek, de a 45 kilométerre fekvő megyeszékhely, Szeged idegsebészeti klinikájára csak két és fél órával később értek be vele, addigra a sérült agyhalott állapotba került.

A történtekről a Délmagyarország számolt be, a lapnak a sérült fia nyilatkozott. Azt mondta, először a szomszédos megyéből, Kiskunmajsáról érkezett meg a mentő, és a szakemberek a helyszínen el is látták az apját. Később megérkezett a közeli Ruzsáról is egy autó, ezen azonban nem volt orvos. A kiskunmajsai mentővel végül elindultak a klinikára, de a Délmagyarország szerint félúton megálltak, bevárták a Szegedről érkező kollégáikat, és áttették hozzájuk a férfit. "Azt mondták, azért, mert Bács-Kiskun megyeiek nem mehetnek Csongrád megyében" - mondta a sérült fia a lapnak.

A fiú azt nyilatkozta, nem hibáztatja a mentőket, hiszen még az orvosok sem tudták neki megmondani, vajon jobb állapotban lenne-e a kómába került sérült, ha hamarabb beérnek vele Szegedre. "Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy lehet a megyehatár akadály, ha emberéletről van szó" - tette hozzá. A szegedi klinika vezetője, Barzó Pál is utalt erre, a Délmagyarországnak ugyanis azt mondta, szomorúnak tartja, hogy egy szegedi esetkocsinak két és fél óra kell száz kilométer - az oda-vissza távolság Pusztamérgesig - megtételéhez.

A dél-alföldi régiós mentőszervezet orvos igazgatója, Zentay Attila az [origo]-nak azt mondta, természetesen azonnal vizsgálat indult az eset miatt. Szerinte az egész úgy kezdődött, hogy a mentésirányítás "először egy értékelhetetlen bejelentést kapott egy pusztamérgesi eseményről". Mivel a környék ellátásáért a ruzsai mentőgépkocsi a felelős, amely akkor éppen végzett a munkájával Szegeden, egyből útnak indították Pusztamérges felé.

Közben a mentésirányítók tovább tájékozódtak, és így körvonalazódott, hogy gázolás és súlyos sérülés történt, ezért elindították a legközelebbi esetkocsit a helyszínre - a szomszédos megyéből, Kiskunmajsáról így indult el ez a "magasabb szintű mentőegység". Ez az autó ért oda először, és elvégezte a helyszíni ellátást "a szakmai szabályok szerint".

Közben - közölte Zentay - "felszabadult a szegedi mentőállomás három magasabb szintű mentőegysége közül az egyik, amelyen a mentőegység vezetője a súlyos sérültek ellátásában jártas, abból vizsgázott és instruktori képesítést szerzett mentőtiszt volt. A mentésirányítók ezért, valamint a kiskunmajsai terület mentési biztonságát is szem előtt tartva elindították ezt az egységet is."

A kiskunmajsai mentőegység közben igyekezett stabilizálni a sérült állapotát, majd elindult, és Pusztamérges határában találkozott a szegedi esetkocsival, amelynek mentőtisztje "a nemzetközi és magyar szakmai ajánlások szerint néhány perc alatt gyors tájékozódó vizsgálatot végzett, majd eközben azonnali életmentő beavatkozás vált szükségessé". Miután ez megtörtént, a sérültet nem tették át a szegedi kocsiba, hanem elindultak vele Szeged irányába. A sérült állapota azonban az orvos igazgató szerint ismét rosszabbodott, úgyhogy néhány perc alatt áthelyezték a szegedi esetkocsiba, "ahol azonnal, majd a szállítás alatt még egyszer be kellett avatkozniuk, hogy a sérültet életben tartsák".

Az orvos igazgató szerint a mentők "egy súlyos sérült életért küzdöttek, mint ahogyan naponta többször", és "a szakma szabályai szerint a tudásuk legjavát adták". "A balesetet szenvedettek helyszíni ellátásának korszerű szemlélete az, hogy a sérült minél előbb a végleges ellátó helyre kerüljön, azonban ez csak akkor sikerülhet, ha a halált okozó szövődményeket sikerül a helyszínen és a szállítás alatt elhárítanunk. Az emberi élet nem mérhető térkép mellett, kilométerek és átlagsebességek számolgatásával" - közölte az [origo]-val az orvos igazgató, aki csak mondandója változtatás nélküli közléséhez járult hozzá. "Higgyék el, vigyázunk önökre!" - fűzte hozzá.