Ez túlmegy azon, ami demokráciában szokás - interjú egy Magyarországot kutató amerikai jogásszal

Szájer József volt az egyik első magyar barátja, Orbán Viktornál karizmatikusabb emberrel még nem találkozott, de most nagyon nem tetszik neki, amit a Fidesz csinál. Kim Lane Scheppele, az amerikai Princeton egyetem professzora a magyar alkotmányos rendszert kutatja másfél évtizede, és pár napja őt idézte a Nobel-díjas Paul Krugman abban a cikkben, amelyben a magyarországi demokrácia helyzete miatt aggódott.

Világhírű szomszédja van Kim Lane Scheppele jogász professzornak a Princeton egyetemen. Közvetlenül az ő irodája mellett található Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szobája, aki nemcsak rangos tudományos kitüntetéséről ismert, hanem arról is, hogy egyike a tekintélyes és világszerte olvasott New York Times véleményoldalán heti többszöri rendszerességgel publikáló állandó szerzőknek. "Évek óta beszélgetünk, barátok vagyunk" - mondta Kim Lane Scheppele, aki a jogi és közpolitikai programot vezeti a legjobb amerikai egyetemek közé tartozó Princetonon.

Az [origo] az után kereste meg a professzort, hogy Krugman december 11-ei írásában megemlítette, mint az általa taglalt téma szakértőjét. A Pangás és demokrácia című cikk középpontjában Magyarország áll, ahol a közgazdász szerint tekintélyelvű rendszer kiépítése zajlik. Krugman ezt az 1930-as évekkel állítja párhuzamba, amikor a nagy gazdasági válság idején a világ több pontján is diktatórikus rendszerek alakultak ki. "Magyarországon jelenleg is zajlik a demokratikus intézmények gyengítése" - írja Krugman, és a szerinte ezt alátámasztó példák egy részénél forrásként Scheppele professzort említi meg, akit úgy jellemez, hogy "közelről követi a magyar helyzetet".

A Szent Korona-tant kutatja

A Princeton honlapján található életrajza és a vele folytatott közel egyórás telefonbeszélgetés alapján ez a leírás egyáltalán nem tűnik túlzásnak a professzorról. Az 1990-es évek közepén több évet töltött Magyarországon az alkotmányos berendezkedést kutatva, és azóta is ez a fő szakterülete. Számos publikációja jelent meg a témáról szakfolyóiratokban, és jelenleg épp egy, a Szent Korona-tanról szóló könyvön dolgozik. "Valószínűleg igaz, hogy én vagyok a vezető nem magyar származású amerikai szakértője a magyar alkotmányos rendszernek" - mondta önironikusan nevetve az [origo]-nak adott interjúban a professzor, hozzátéve ugyanakkor, hogy az Egyesült Államokban tanítva ez a terület "egy kicsit szűk ahhoz", hogy csak ezzel foglalkozzon. "Összehasonlító alkotmányjogot tanítok, és ugyan a magyar rendszer az, amit a leginkább ismerek, foglalkoztam a német, a francia, a kanadai és a dél-afrikai joggal is."

A Magyarországon töltött évek alatt a nyelvet is megtanulta annyira, hogy "ugyan elég vacakul beszélek, és az írásom még rosszabb, de az olvasás megy". Vannak emellett magyar nyelvű asszisztensei is, és mivel sok magyarországi jogászt ismer, "így ha nem értek valami változást, akkor felhívom őket". Azt mondta, követi a parlamenti vitákat, és olvassa a törvényeket, valamint a sajtóbeszámolókat. Magyarországon pár éve járt utoljára, de januárban érkezik egy alkotmányjogi konferenciára előadóként, és az is jelzi, hogy tényleg közelről figyeli a magyarországi történéseket, hogy amikor a keddi interjú után csütörtökön az [origo] munkatársa e-mailben egyeztetett vele néhány részletről, akkor a válaszban említést tett arról a parlamenthez szerda este benyújtott javaslatról, amely lehetővé tenné a jegybank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének összevonását.

"A legérdekesebb ország jogi szempontból"

A professzor azt mondta, az 1989-es kelet-európai változásokat látva döntötte el, hogy valahova a régióba szeretne költözni. Először 1993-ban járt Magyarországon, amikor az emberi jogokról tartott egy kurzust más amerikai és magyar tanárokkal együtt. "Magyarország mindig is a legérdekesebb ország volt jogi szempontból Kelet-Közép-Európában. Hosszú múltja van az alkotmányos gondolkodásban, ami nagyon lenyűgöző" - magyarázta, hogy miért döntött úgy, hosszabb időt is el szeretne tölteni az országban. 1994-ben költözött Magyarországra, és ugyan először úgy tervezte, hogy egy évig marad, "végül négy lett belőle".

Az Alkotmánybíróságon kezdett dolgozni kutatóként, ahol volt egy irodája is, így nemcsak Sólyom László akkori elnököt és a többi bírát, hanem az őket segítő háttérszemélyzetet is megismerte. Kutatásai során elsősorban az érdekelte, hogy "a magyar állampolgárok mennyire tudják azt, milyen jogaik vannak" a rendszerváltozás idején jelentősen módosított, szinte teljesen megújult alkotmány alapján. "Tanulmányoztam azokat a beadványokat, amelyeket az emberek benyújtottak az Alkotmánybírósághoz. Szerintem ugyanis egy alkotmány sem tud igazán megragadni, ha az átlagemberek nem értik, mit is jelent" - magyarázta a professzor, akinek pozitív benyomásai voltak az Alkotmánybíróság akkori működéséről. Szerinte "Magyarország az 1990-es években nagyon büszke lehetett arra, ahogy az Alkotmánybíróság sok emberi jogi elvet kidolgozott", és sok szempontból jobb munkát végzett, mint más országok bíróságai.

Orbán karizmája és aurája

Kim Lane Scheppele az alkotmánybírósági szervezet vezetői és dolgozói mellett a politika szereplőivel is kapcsolatba került. "Amikor az Alkotmánybíróság megsemmisített egy törvényt, akkor elmentem a parlamentbe, és beszéltem a jogszabály készítőivel" - idézte fel a professzor, de az interjúból kiderült az is, hogy voltak olyan politikusok, akikkel már első magyarországi látogatásán, az 1993-as emberi jogi kurzuson megismerkedett. "Talán furcsának hangzik ma, de a két magyar tanár, akikkel baráti kapcsolatba is kerültem, Szájer József és Morvai Krisztina volt. Ők voltak az első magyarok, akikkel találkoztam" - mondta a professzor, megjegyezve ugyanakkor, hogy ma már nem tartják a kapcsolatot. "Ők is továbbléptek, és már én sem élek Magyarországon" - magyarázta, bár hozzátette, hogy nemrég az Egyesült Államokba látogató, jelenleg a Jobbikban politizáló Morvai Krisztina megkereste őt, hogy találkozzanak, de erre végül nem került sor. "Mondtam neki, hogy követtem a politikai pályádat, és őszintén szólva nem értek veled egyet, ezért nem hiszem, hogy jó ötlet lenne találkozni."

Paul Krugman

Az 1990-es évek közepén a professzor megismerkedett a Krugman-cikkben általa közvetetten bírált folyamatok főszereplőjével, Orbán Viktorral is. "1995-ben tartottam egy összehasonlító alkotmányjogi kurzust Ungváron, és a hotelben, ahol megszálltam, megjelent Orbán Viktor egy parlamenti delegáció tagjaként, amelynek az volt a feladata, hogy a helyi magyarok helyzetét vizsgálja. Több napot töltöttem akkor Orbánnal és más fideszes politikusokkal" - idézte fel Scheppele, hozzátéve, hogy más alkalmakkor is beszélt az akkor ellenzékben lévő Fideszt vezető politikussal. "Folyékonyan beszél angolul, és akkoriban nagyon érdeklődött a nemzetközi vélemények iránt" - mondta a professzor, aki szerint Orbán az egyik legkarizmatikusabb ember, akivel valaha találkozott. "Nagyon erős aurája van, aminek hatására mindenki nagyon komolyan veszi. Azt is gondolom róla, hogy nagyon okos" - jellemezte Orbánt a professzor, de azt is világossá tette, hogy az akkori pozitív benyomásokkal ellentétben most nagyon károsnak tartja azt a politikát, amelyet kormányfőként folytat. "Személyesen aggódom az általa indított alkotmányos reform miatt. Komolyan azt hiszem, hogy kiszakítják Magyarországot abból a zónából, ahol létezik egy európai megegyezés arról, milyennek kell lenniük az alkotmányoknak."

"Kiiktatták a fékeket"

Az alkotmányozási folyamattal kapcsolatos egyik aggálya Scheppelének az, ahogy az új alaptörvényt előkészítették és elfogadták. "Ez egy olyan alkotmányos reform volt, amelyet a Fidesz akart végrehajtani, a Fidesz tett rá javaslatot, és a Fidesz fogadta el. A politikai színtéren senki másnak a véleménye nem került bele" - mondta a professzor, aki szerint az is kétséges, hogy mennyire volt társadalmi támogatás és igény a régi alkotmány lecserélésére, ha a Fidesz a választási kampányban konkrétan nem beszélt erről a tervéről. (A kampányígéretek között valóban nem szerepelt ez konkrét ígéretként, bár Orbán tett megjegyzéseket arra, hogy nem elégedett az alkotmánnyal.) Tartalmilag pedig azért tartja problémásnak az új alaptörvényt, mert a kormánypárti többség ezzel "kiiktatta azokat a fékeket, amelyekkel azoknak az egykamarás parlamenti rendszereknek rendelkezniük kell, mint amilyen Magyarországon is működik". Ezzel utalt arra, hogy sok országban a törvényhozásnak része egy felsőház (például az amerikai szenátus vagy a brit lordok háza), amelynek az a feladata, hogy egyfajta fékként működjön az alsóházi többség esetleges hibáival vagy kapkodásaival szemben.

Magyarországon ilyen felülvizsgálati szerepet hivatott betölteni az Alkotmánybíróság, amely Scheppele szerint nem azért volt "hatalmas, mert hatalmat akart magának szerezni, hanem mert ez volt a szerepe az alkotmányos rendszerben". A professzor szerint aggályos, hogy most ez a pozíció az új szabályok értelmében nagyon legyengül, mert egyrészt költségvetést érintő jogszabállyal nem is foglalkozhat az Alkotmánybíróság (legalábbis amíg nem csökken az államadósság egy bizonyos szint alá, de ez csak sok év múlva várható), másrészt míg eddig bárki fordulhatott a testülethez, ha egy jogszabályt alkotmánysértőnek tartott, most ez a kör jelentősen szűkülni fog. Például a parlamenti képviselőknél is van egy olyan kikötés, hogy csak akkor kezdeményezhetnek felülvizsgálatot, ha az Országgyűlés tagjainak egynegyede támogatja azt.

Scheppele követi a magyar parlamenti vitákat

Scheppele szerint a változtatásoknak egy olyan eleme van csak, ami pozitív: az, hogy az új alaptörvény megteremti a lehetőségét annak, hogy akár bírósági döntésekkel is lehessen fordulni az Alkotmánybírósághoz. Szerinte ugyanakkor ennek nem a régi elemek helyére kellett volna bekerülnie, hanem kiegészítésként a korábbi lehetőségekhez.

Nem csak a választások

A professzor aggályosnak tartja ezeken túl például azt, hogy szerinte meggyengül az ombudsmani rendszer, hogy a kormány olyan kérdéseket (például adózás) emel be kétharmados törvényekbe, amelyekkel megköti majd a leendő kormányok kezét, és hogy szintén kétharmados törvényben tervezik rögzíteni a választási körzetek határát (részletek erről ebben a cikkünkben). "Ha lenne is egy jól szervezett ellenzéki párt, a körzethatárok úgy vannak megrajzolva, hogy azok a Fidesznek kedveznek" - mondta Scheppele, aki szerint "ez túlmegy azon, ami demokráciákban szokás".

"A demokratikus kormányzás fémjele nemcsak az, hogy választások vannak, hanem az is, hogy valódi verseny megy a hatalomért, és hogy több különböző politikai csoportnak van esélye a sikerre, függően a választók akaratától" - magyarázta, hozzátéve, hogy ez szerinte sérülhet most az új szabályokkal. Hangsúlyozta ugyanakkor a professzor azt is, "most olyan alapvető változások történtek", hogy nagyon nehéz látni, hogyan is fog működni a kormányzás. Szerinte azonban önmagában a változások gyorsasága és mennyisége is probléma, mert "ha egyszerre változtatsz meg sok mindent, akkor ott fennáll a veszélye, hogy aláásod azt, amit a korábbi Alkotmánybíróság jogbiztonságnak hívott. Vagyis azt, hogy az emberek tudják, milyen törvények vonatkoznak rájuk, és hogy miként működik a rendszer".