Megbélyegzi a közkegyelem a blokádoló LMP-seket

Közkegyelemben részesítené a kormány azokat a képviselőket, akik december 23-án összeláncolták magukat az Országgyűlés bejáratánál, és ezzel akadályozták a ki- és bejutást. A kegyelemmel az érintettek mentesülnének akciójuk jogi következményei alól, de egyúttal azt is törvénybe foglalnák, hogy bűncselekményt követtek el, pedig ez korántsem biztos.

"Az Alkotmány nem nevesíti, de a szabad mozgáshoz való jog felöleli a gépjárművel való helyváltoztatás szabadságát is" - érvelt tavaly december 29-ei határozatában az a kerületi ügyész, aki elutasította az Országház előtt blokádot szervező, ezért őrizetbe vett LMP-s aktivisták panaszát. Az ügyész szerint a blokáddal az LMP-sek legalább két autóst megakadályoztak abban, hogy kihajtson az Országház parkolójából, a rendőrség gyanúja így megalapozott.

Az LMP képviselői és szimpatizánsai azért láncolták össze magukat a parlamenti sorompók előtt, hogy megakadályozzák a képviselők bejutását az épületbe, és így hátráltassák törvények megszavazását (a történtekről itt olvashat részletesen). Az akcióval csak az autóforgalmat akadályozták, gyalog szabadon lehetett ki-be járni. A rendőrség és az ügyészség ennek ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy a 43 előállított - köztük 15 LMP-s és független képviselő - a "személyi szabadság megsértésének bűntettét" követte el.

Örökösödési vita a minta

Egy LMP-s aktivista által nyilvánosságra hozott határozatban az ügyész egy precedensértékű legfelsőbb bírósági határozatra hivatkozik, amely szerint "megvalósítják a személyi szabadság megsértésének vétségét, akik a gépkocsi elé és mögé állva megakadályozzák a sértettet abban, hogy a helyszínről akaratának megfelelően eltávozzék". Az ügyész által idézett 1984-es határozat azonban egy teljesen más helyzetre vonatkozott.

Akkor az elkövetők egy örökösödési vita miatt álltak egy rokonuk autója elé és mögé, hat órán keresztül visszatartva ezzel a sértettet. Az elsőfokú bíróság ezért pénzbüntetést szabott ki rájuk, másodfokon viszont felmentették őket, mivel a vádlottak csak abban akadályozták a sértettet, hogy autóval elhajtson a helyszínről, a mozgási szabadságát ez nem érintette, gyalog nyugodtan elmehetett volna.

Az ügy végül a Legfelsőbb Bíróság (LB) elé került, amely megsemmisítette mindkét ítéletet, és új elsőfokú eljárást rendelt el. Az LB akkor előírta, hogy részletesen derítsék fel, mi történt valójában, és támpontokat is adott az ügy elbírálásához. Az LB közölte, azt kell vizsgálni, hogy "a terheltek magatartása a helyszín elhagyásában akadályozta-e a sértettet", illetve tettek-e olyan fenyegető megjegyzéseket, amelyek miatt a sértett nem mert kiszállni autójából. Az ügy kimeneteléről és az új eljárás eredményéről nem találtunk információkat az interneten.

Az ügyészség érvelése ellenére a kormány elébe ment a további eljárásnak. Giró-Szász András kormányszóvivő csütörtökön bejelentette, a kabinet azt tartja méltányosnak, hogy az Országgyűlés közkegyelemben részesítse azokat, akik részt vettek az Országház körüli akciókban, és büntetőeljárás indult ellenük (a tavaly év végéig érvényben lévő és az új alkotmány szerint közkegyelmet csak az Országgyűlés, egyéni kegyelmet pedig az államfő gyakorolhat). Az [origo] csütörtökön megkereste a kormányszóvivői irodát, hogy megtudjuk, mi indokolja a közkegyelmet, de péntekig nem kaptunk választ kérdésünkre.

Közkegyelemmel bűnös taxisok

A rendszerváltás óta egy hasonló ügyben már adott amnesztiát a törvényhozás: az 1990-es taxisblokád résztvevőit részesítette közkegyelemben az Országgyűlés, az ellenzék akkor is vitatta, hogy a meggyanúsítottak bűncselekményt követtek volna el. 1990. október 25. és 28. között az országot megbénító taxisblokád résztvevői a 65 százalékos benzináremelés miatt tiltakoztak és bénították meg az ország közlekedését (az eseményekről a huszadik évfordulóra készült cikkünkben olvashat részletesen).

Blokád az Erzsébet hídnál 1990 októberében

Az akkor kormányzó MDF bűncselekménynek, az ellenzéki SZDSZ "polgári engedetlenségnek" minősítette az ügyet. Végül nem vontak felelősségre senkit, Göncz Árpád, az akkori szabad demokrata köztársasági elnök ugyanis egy hónap múlva a parlament elé terjesztette a közkegyelemről szóló javaslatot.

A parlament alkotmányügyi bizottsága 1991. januárjában tárgyalta a javaslatot, a jogkövetkezmények alóli mentesítéssel elvben mindenki egyetértett. Az MTI korabeli tudósítása szerint Kutrucz Katalin MDF-es képviselő megjegyezte, hogy új börtönöket kellene építeni, ha mindenkit felelősségre vonnának, aki részt vett a blokádban. A kormány és az ellenzék közt abban viszont komoly nézeteltérések voltak, hogy a törvény szövegében bűncselekmény vagy csak bűncselekmény gyanúja szerepeljen.

Kormánypárti képviselők akkor azzal érveltek, hogy a blokáddal a tiltakozó taxisok egyértelműen bűncselekményt követtek el, "ha mást nem is, de a személyi szabadság korlátozását mindenképpen". Az SZDSZ-es Dornbach Alajos viszont ragaszkodott volna az enyhébb megfogalmazáshoz, módosító indítványát azzal utasították el, hogy ha csak bűncselekmény gyanújáról lenne szó, nem is lenne szükség amnesztiára.

Végül az 1991. február 19-én elfogadott törvényben bűncselekmények szerepeltek: kényszerítés, személyi szabadság megsértése, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény, közérdekű üzem működésének megzavarása, törvény vagy hatósági rendelkezés elleni igazgatás és elöljárói intézkedés elmulasztása. Utóbbi a demonstrációt fel nem oszlató rendőrparancsnokokra vonatkozott. A döntéssel az Országgyűlés törvénybe foglalta, hogy a blokád napjaiban történtek bűncselekmények ugyan, de nem vonják felelősségre az elkövetőket.

Ugyanez történhet most az LMP-sekkel és az Országház bejáratát eltorlaszoló többi emberrel. A parlament a közkegyelemmel törvénybe foglalná, hogy bűncselekmény történt a parlamenti parkoló blokádjakor, csak nem vonják felelősségre emiatt az elkövetőket. Karácsony Gergely LMP-s képviselő - akit szintén előállítottak december 23-án - elutasította a kormány kezdeményezését. Szerinte ő és társai csak szabálysértést követtek el, nem bűncselekményt. Szabálysértés esetén pedig a képviselők lemondhatnak mentelmi jogukról, ezt az LMP-sek még az előállításuk előtt megtették, így le lehetne folytatni ellenük a szabálysértési eljárást. Bűncselekmény esetén viszont csak az Országgyűlés függesztheti fel mentelmi jogukat.

Az Országgyűlés leghamarabb egy hónap múlva, a februárban kezdődő tavaszi ülésszakon dönthet az LMP-s képviselők és aktivisták mentesítéséről.

A köztársaság megbocsátott

A rendszerváltás óta az Országgyűlés csak háromszor élt a közkegyelem lehetőségével, de a taxisok amnesztiáját megelőző két alkalom egészen más jellegű volt. Az első ilyes eset rögtön a köztársaság 1989. október 23-i kikiáltása után történt: Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök október 26-án, Hajdúszoboszlón jelentette be, hogy részleges amnesztiát kezdeményez. "Az új Magyar Köztársaság e gesztusával megbocsájt mindazoknak, akiknek csak lehet" - fogalmazott Szűrös, majd rögtön hozzátette azt is, hogy szívesen elvállalná a jelöltséget az első államfőválasztáson.

Az utolsó pártállami minisztertanács, vagyis a Németh-kormány már másnap döntött arról, hogy közkegyelemről szóló törvény megalkotását javasolja az Országgyűlésnek. Az indoklás szerint elsősorban a "a humanitárius szempontok voltak irányadók", végül ez a törvény mentesítette azokat is a büntetés, illetve a büntetett előélet alól, akiket politikai alapon vagy csak a szocialista jogrendben létező bűncselekmények - például "hazatérés megtagadása", tehát disszidálás - miatt ítéltek el.

Az 1989-es amnesztiatörvény alapján szabadon bocsátották azokat, akik gondatlanságból elkövetett bűncselekmények miatt ültek, a terhes és kisgyermekes anyákat, az 55 évnél idősebb nőket, a 60 évnél idősebb férfiakat és a súlyos betegeket, kivéve a visszaesőket és a súlyosabb bűncselekmények elkövetőit. Túrós András országos rendőrfőkapitány akkor azt nyilatkozta az MTI-nek: mintegy 900-1000 ember jöhet ki a börtönből, többségüket egyébként közlekedési bűncselekmény miatt ítélték el.

Nem sokkal később, a Németh-kormány egyik utolsó, 1990 áprilisi ülésén viszont egy szélesebb körű amnesztia lehetőségét is felvetették. "A Minisztertanács a választások alkalmából közkegyelmi jogszabály elfogadását is indítványozza. A tervezet összesen 6300 szabadságvesztését töltő személyt érintene" az MTI akkor tudósítása szerint. Az indoklásban ismét humanitárius szempontok játszottak főszerepet. A törvény megalkotása viszont már az új Országgyűlésre maradt. A döntést sürgette, hogy május végén több börtönben is tiltakozások, ülősztrájkok kezdődtek az amnesztia reményében, ez a miskolci büntetésvégrehajtási-intézetben szabályos lázadássá fajult: háromszáz fogvatartott tört-zúzott, a fegyőröknek több cellában is erővel és tűzoltófecskendővel kellett őket megfékezni.

Az első szabadon választott Országgyűlés képviselői kényelmetlen helyzetbe kerültek, a Németh-kormány már megígérte a közkegyelmet, de a társadalomban ellenérzések voltak a döntéssel szemben. Horváth Balázs belügyminiszter egyenesen azt mondta: ő maga nem terjesztette volna be az amnesztiatörvényt (a javaslatot végül Balsai István akkori igazságügy-miniszter, jelenlegi alkotmánybíró jegyezte).

Az 1990. június 12-én elfogadott törvény alapján végül 12 ezer ember szabadult vagy kapott enyhébb büntetést: ismét kiengedték a kisgyerekes anyákat, sőt már az apákat is, az időseket és betegeket, a gondatlan bűncselekmény miatt elítélteket, sőt a szándékos bűncselekmény miatt legfeljebb egy évre ítélteket is. A bent maradóknak is elengedték a büntetés egy részét. Bizonyos veszélyes vagy a társadalmat különösen irritáló bűncselekmények elkövetőit és a visszaesőket viszont kihagyták az amnesztiából.