Meglátták a jósok a szájaló Orbánt

Diktatúra vagy teljes káosz is lehetne Magyarországon, ha valóra váltak volna a kormány munkáját bírálók jóslatai. Eddig csak néhány tipp jött be, ezek kemény, de ingadozó kormányt ígértek, amelyik nagy öngólokat rúg, és képes teljesen irányt váltani, ha úgy hozza a szükség.

A kormány politikája előrelátó, folyamatosan figyeli a világ és a szavazók véleményének változásait - többször visszakanyarodott ehhez a gondolatmenethez Orbán Viktor miniszterelnök, amikor a múlt héten interjút adott a Kossuth Rádiónak. Óvatos, de magabiztos volt, határozottságát a vártnál nagyobb gazdasági növekedés alapozta meg, ami szerinte azt mutatja, hogy a kormány eltalálta a jó irányt. Újra elővette Wayne Gretzky legendás kanadai hokistól származó idézetét: nem oda kell korcsolyázni, ahol a korong éppen van, hanem oda, ahol lesz. Orbán szerint a GDP-adat azt mutatja, "jól gondoltuk, hogy hol lesz majd a korong két-három év múlva".

A több elemző szerint is kifejezetten biztató növekedés váratlan siker a kormánynak. Közel két évvel ezelőtti hivatalba lépése óta számos kemény bírálat érte, többször vissza kellett vonnia terveit, ki kellett hátrálnia egy-egy határozottabb kijelentése mögül. Váratlan döntései miatt sok vita folyt arról, hogy mit is csinál valójában: volt, aki gazdasági virágzás helyett diktatúra eljövetelét jósolta, volt, aki szerint profizmusnak álcázott fejetlenség látszott eddigi munkáján, volt, aki szerint totális és hirtelen bukásra ítélte önmagát a Fidesz, és volt olyan is, aki szerint egyszerű számítás mozgatja, és volt olyan is, aki szerint Orbán ügyesen keresi az új lehetőségeket. A kormány a kritikák többségét ugyanazzal verte vissza, amivel Orbán a GDP-adatot ünnepelte: nem érdemes ezekkel törődni, mert úgyis a többiek előtt járunk pár lépéssel.

Elhangzott azonban néhány olyan, elsőre merésznek tűnő jóslat is az elmúlt években, amelyeket a 2010-es választások óta többé-kevésbé valóra váltott a kormány. Ezek a kormány ingadozását és rámenősségét jelezték előre. A telitalálatos elemzők szerint a kormány látnoki képességei nem különösebben erősek, viszont igyekszik kihasználni minden helyzetben minden lehetőséget, egész pályás letámadásban gondolkodik, a végsőkig harcol a dolgát nehezítőkkel, akkor is, ha ez sérülésekkel jár, és addig feszíti a húrt, amíg csak lehet, de tudja azt is, hogy egy ponton nem mehet túl.

Nagy szájalások lesznek

"Nagy odamondogatásokra lehet számítani, és közben pedig az az ember gyanúja, hogy Orbán Viktor tudja, hol lakik az Úristen. Pontosan tudja, milyenek a gazdasági erőviszonyok, és azokhoz fog igazodni, hiszen ezt tette legutóbb is" - így képzelte el Orbán Viktor újabb miniszterelnökségét egy konferencián tartott előadásában még 2009-ben Tölgyessy Péter, az SZDSZ alapítója, aki 1998-tól évekig a Fideszben politizált. Szerinte Orbán első kormányzására is az volt a jellemző, hogy kurucosan viselkedett szavakban, és labancosan a valóságos cselekvésben.

Mi lett belőle?

Tölgyessy jóslatára az egyik legjobb példa az Orbán-kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kapcsolata. Emlékezetes, Matolcsy György gazdasági miniszter még két nappal azelőtt is az IMF ellen beszélt a parlamentben, hogy minisztériuma november közepén bejelentette: új típusú együttműködést szeretne kötni az IMF-fel. Keményen verte vissza Orbán és a kormány a médiatörvényt ért bírálatokat is, de amikor nem volt más reális lehetőség, módosították a törvényt az Európai Bizottság kéréseinek megfelelően, és most hasonló a helyzet az Európai Unió által kifogásolt törvényekkel is.

Orbán legyűri a külföldi befolyást

"Ha összeomlik az IMF-EU csapattal folytatott tárgyalás, akkor Magyarország képtelen lesz fizetni a hiteleit márciustól vagy áprilistól. Ezért lesz megállapodás. Orbánnak esetleg meg kell alázkodnia, hogy elfogadjon olyan feltételeket, amelyeket korábban elutasított. Így fog tenni" - írta tavaly decemberben a New York Times című amerikai napilapban Charles Gati magyar származású amerikai történész.

Mi lett belőle?

A kormány tavaly ősz óta, azaz az IMF újbóli megkeresése óta számos gesztust tett a valutaalapnak és az EU-nak is, Orbán pedig többször jelezte, hogy nem az érvek, hanem az erő előtt hajolt meg, beszédeiben pedig rendszeresen felbukkan, hogy a kormány politikája egyfajta szabadságharc.

A magyar háztartások pórul járnak

Magyarországnak jövőre valószínűleg mindenképpen szüksége lesz a Nemzetközi Valutaalapra a magas finanszírozási igények miatt - írta 2010 szeptemberében a Capital Economics londoni elemzőközpont az után, hogy a kormány szakított az IMF-fel. A központ akkor úgy látta, hogy "a magyar háztartások fizetik meg az árát" annak, hogy a kormány lemondott az IMF segítségéről, és azt jósolta, hogy a magyar államadósság finanszírozásának egyre növekvő ára jó eséllyel végül rákényszeríti a magyar kormányt arra, hogy ismét kapcsolatba lépjen az IMF-fel, "valamikor a jövő év vége felé".

Mi lett belőle?

A jóslat szinte szóról szóra valóra vált. Az egyre mélyülő európai adósságválságban az ország finanszírozása egyre többe került, a forint árfolyama tavaly ősszel megrogyott, amitől drágább lett a korábban felvett devizahitelek törlesztése, és megugrott az államadósság szintje is. A kormány végül novemberben ismét az IMF-hez fordult.

Pár lépéssel mások előtt érzi magát Orbán

Polgárháborúban nincs növekedés

Ahhoz, hogy a következő kormány urrá tudjon lenni az ország mély gazdaság, szellemi és mentális válságán, a legfontosabb az, hogy le tudja győzni a politikai táborok között dúló "hideg polgárháborút" - írta 2009-ben a Kommentár című folyóiratban Horkay Hörcher Ferenc eszmetörténész. A cikkben azt jósolta, hogy ha ez nem történik meg, akkor az ország tovább csúszik a lejtőn, "ami a gazdasági helyzet további romlását, további eladósodást jelent, és az életszínvonal mind érezhetőbb süllyedését".

Mi lett belőle?

A kormány egyelőre nem találja a hideg polgárháború megoldását, több intézkedése - például a médiatörvény, az új oktatáspolitika, a rendvédlemi dolgozók kedvezményeit is megkurtító Széll Kálmán-terv - pedig pár hónap után az utcára csalta a kormány politikájával elégedetleneket. Tavaly október 23-án pedig már több tízezer ember tüntett az Orbán-kormány ellen az Erzsébet hídnál. A remélt béke helyett a kormányváltás óta eltelt időben alig volt olyan társadalmi csoport, amellyel nem ütközött a kormány - erről bővebben ebben a cikkünkben olvashat. A jelek szerint a problémát most próbálja majd meg kezelni a kormány. Orbán év elején több önkritikus kijelentést tett, több kompromisszumot ígért, és más befolyásos kormánypárti politikusok is azt mondták, hogy jobban kellett volna figyelni az ellenzékre.

Orbán nem hódol be

"Olyan nem lesz, hogy a Fidesz felmondja a Nyugattal való együttműködést, mert az lehetetlen, de nem fog teljesítési politikát sem folytatni, mint ahogy Bajnai Gordon" - mondta Tölgyessy Péter 2009-ben.

Mi lett belőle?

Gyakorlatilag ugyanezt a gondolatot ismételte meg Orbán Viktor 2012 februárjában az évértékelő beszédében és pár nappal később a parlament tavaszi ülésszakát megnyitó beszédében is. Orbán az MSZP-t az önfeladás strébereinek nevezte, a Jobbikra pedig azt mondta, hogy fejjel mennek a falnak, senkivel nem hajlandóak megegyezni, ezért nem vehetők komolyan. "Én egyiket sem osztom" - tette hozzá. Szerinte Magyarországnak határozottan és okosan kell kiállnia magáért, mert így tudja az emberek érdekeit szolgálni.

Jó kelet-európai lehúzás

Állami eszközökkel lehetne ösztönözni a bankrendszert a nagyobb versenyre, és így arra, hogy az állampolgárok kedvezőbb feltételekkel szerződhessenek velük, de a Fidesz "nem nagyon szereti a versenyt, hanem jó kelet-európai módon lehúzná, alkukra kötelezné a bankokat, különadót vetne ki a bankrendszerre" - mondta Tölgyessy 2009-ben.

Mi lett belőle?

Az Orbán-kormány nagyon hamar beváltotta Tölgyessy Péter várakozását: a 2010 májusában megalakult parlament már júliusban megszavazta a banki különadót, amit 2012 végéig kell fizetnie a pénzügyi szektornak. A kormány 200 milliárd forintos bevételt várt az új adónemtől, amelyet a pénzügyi szektor és több nemzetközi intézmény is bírált.

Mesterhármas öngólokból

"Az IMF-nek tartania kell magát. Mikor ilyen sok ország sérülékeny, ez nem tűnik könnyűnek. De ha jó időben mutat fel néhány sárga és piros lapot, azzal üzen a többi kormánynak is, amelyeket megkísértett a fegyelmezetlenség" - írta egy 2010. nyári szerkesztőségi cikkében a Financial Times című tekintélyes üzleti napilap. A cikk szerint Orbán az IMF-megállapodás felmondásakor akkora hibákat vétett, hogy közel járt ahhoz, hogy öngólokból hozzon össze egy mesterhármast.

Mi lett belőle?

A kormány visszatért az IMF-fel és az EU-val folytatott tárgyalásokhoz, de ez sem ment simán. Az EU és az IMF több kemény feltételt szabott a tárgyalások megkezdésének feltételéül. Tavaly év végén delegációjuk váratlanul hazautazott, amikor úgy érezték, hogy a kormány megpróbálja megkerülni őket a jegybankról szóló törvény tervezetével, januárban más magyar törvények miatt fenyegette meg politikai eljárással az EU Magyarországot, most pedig gazdasági okok miatt szabna ki az unió kemény büntetést a kormányra.

Bedarálják a magánnyugdíjat

Hatalomra kerülése esetén az Orbán-kormánynak pénzforrásokat kellene találnia ahhoz, hogy teljesíteni tudja gazdaságpolitikai céljait, például az államadósság csökkentését - mondta a már idézett konferencián Tölgyessy Péter, aki azt jósolta, hogy Orbánék a magánnyugdíjpénztárakban fogják megtalálni az egyik ilyen forrást, és bejelentik: aki akar, visszaléphet az állami rendszerbe. Tölgyessy azt képzelte, ehhez a döntéshez ösztönzőket is ad majd a kormány, de "ez nem jelentené a nyugdíjkassza államosítását, mert az alkotmányosan és beruházásvédelmi szerződések szerint lehetetlen", de valójában mégis arra ösztönözné a tagokat, hogy nagy számban "szökjenek el".

Mi lett belőle?

A kormány valóban meglátta a lehetőséget a magán-nyugdíjpénztári vagyonban. Matolcsy György 2010 októberében még azt jelentette be, hogy 14 hónapra eltérítik a pénztári befizetéseket, majd alig egy hónap múlva világossá vált: az állam gyakorlatilag államosítja a magánnyugdíjpénztárak vagyonát, a költségvetésbe befolyó összeget pedig az államadósság csökkentésére akarják fordítani. A kormány ugyan nem tette kötelezővé mindenkinek, hogy visszalépjen az állami rendszerbe, de nem is a Tölgyessy által megjósolt finom ösztönzőkkel operált: akik nem léptek vissza, azok egyúttal lemondtak az állami nyugdíjról is. 102 ezer ember választotta ezt a megoldást. A parlament 2011 decemberében aztán arról döntött, hogy teljesen megszűnik a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a befizetések az államkasszába mennek.