Néhány tíz év körüli diák sétált a Millenáris park mellett, majd az egyik bejáratnál álló rendőröket látva megtorpantak. "Mi lesz itt, tüntetés?" - kérdezte az egyik gyerek a többiektől, mire egy másik egyből rávágta: "Nem, csak a miniszterelnök fog beszédet mondani." "Ja, oké" - állapították meg a nagykabátba, sapkába és sálba bebugyolált, iskolatáskás gyerekek, majd mentek tovább.
Ha akart is volna tüntetni bárki kedden a Millenáris környékén, nem lett volna túl sok esélye, a rendőri készültség ugyanis látványos volt. Több utcával távolabb is rendőrök álltak a sarkokon, a Millenáris közvetlen környékét pedig teljesen lezárták. A legapróbb mellékutcákat is négy-öt rendőr vigyázta, akik az autósokat elterelték, a gyalogosokat pedig ugyan beengedték, de mindenkitől megkérdezték, miért akarnak a park közelébe jutni.
Ennél sokkal szívélyesebb volt a légkör a Millenáris Parkban, az országértékelésnek helyet adó épületen belül. A gyülekező vendégek - kormánytagok, fideszes és KDNP-s képviselők, illetve a pártok szimpatizánsai - vidáman, látható örömmel üdvözölték egymást. Az utóbbi hónapokban az oktatási reformok miatt a kormányoldalon is sokat bírált Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt például többen is az arcára adott puszikkal köszöntötték, bár volt egy férfi, akivel csak egy távolságtartó kézfogással üdvözölték egymást.
Pintér ujjai
Negyedórával a három órára meghirdetett kezdés előtt már több miniszter is megjelent a teremben. Az elsők között volt Pintér Sándor belügyminiszter, aki távolról nézve feszültnek tűnő párbeszédet folytatott Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivővel. Pintér erősen gesztikulált, és az ujját rázta, miközben Szijjártó egyrészt bólogatott, másrészt időnként széttárta a kezét. Az újságírókat az egyik sarokba terelték be egy elkerített részbe, így onnan nehéz volt megállapítani, mennyire éles feszültség volt kettejük között, de az mindenesetre hamar kiderült, arról nincs szó, hogy a keménységéről és határozottságáról ismert Pintért általános idegesség gyötörné.
Pár perccel később ugyanis megérkezett Navracsics Tibor igazságügyi miniszter, akivel szintén beszélgetésbe elegyedett a belügyminiszter, de messziről is egyértelmű volt, hogy nagyon örültek egymásnak. Pintér ugyan ezúttal is megrázogatta az ujját, de ezt széles vigyorral tette, és ugyanígy mosolygott Navracsics is. A kettejük közötti szívélyes viszonyt jelezte, hogy Navracsics egy pillanatra még Pintér vállára is tette a kezét.
Három óra körül aztán véget értek az üdvözlések, a terem megtelt (Pálffy Istvánnak és Farkas Flóriánnak például csak állóhely jutott), és nagy taps kíséretében megérkezett Orbán Viktor. Már a kezdés is nyilvánvaló kontrasztot mutatott a tavalyi - napra pontosan egy évvel ezelőtt tartott - évértékelővel, amelyben a miniszterelnök egy optimista víziót vázolt fel az ország előtt. Orbán akkor jelentette ki, hogy 2010 az összefogás éve volt, a 2011-es a megújulásé lesz, 2012 az elrugaszkodásé, 2013 az emelkedésé, majd 2014 a gyarapodásé. Ezen a menetrenden már hónapokkal ezelőtt módosított, most pedig a bevezető szöveget mondó Balog Zoltán államtitkár egyenesen azzal nyitott, hogy azt a gyerekkorában hallott újévi jókívánságot emlegette, amely úgy hangzott, hogy "csak rosszabb ne legyen".
Taps és köhécselés
Orbán végül a beszédben tartózkodott attól, hogy egyértelmű jóslatokat fogalmazzon meg, és nagyrészt inkább a helyzet elemzésére, illetve a viharosan telt elmúlt egy évnek a magyarázatára szorítkozott. Elmondta ismét, hogy nagyon súlyos válságot él át Európa, ahol sorra hullanak el a kormányok, a gazdasági előrejelzések pedig egyre romlanak. Másrészt ismét kitért arra, hogy a mostani bajokért szerinte sok felelősség terheli az előző kormányokat, amelyeket az Olaszország partjainál zátonyra futott tengerjáró hajó felelőtlenül viselkedő kapitányához hasonlított.
Ennél a tengerjárós hasonlatnál lehetett észrevenni az első olyan - egyébként a legtöbb politikai beszéd esetében megtapasztalható - jeleket, amelyek arra utaltak, hogy a közönség néhány tagja kezdi elveszíteni a fonalat. Néhányan a fülüket babrálták, egy nő pedig annak ellenére elkezdte legyezgetni magát, hogy kifejezetten hűvös volt a teremben, és sokan kabátot viseltek. A köhécselés és mozgolódás később erősödött, miután Orbán az első tíz percben elejtett poénos megjegyzéseket (például: "a politika nem a balett-táncosok világa") követően szárazabb stílusra váltott, és olyan témákról kezdett el hosszan beszélni, mint például a közönségből láthatóan viszonylag mérsékelt lelkesedést kiváltó, Start nevű munkaprogram.
A többség ugyanakkor végig fegyelmezetten figyelt, és többször is taps szakította meg a beszédet. Megtapsolták például Orbánt akkor, amikor bírálta azokat a külföldi cégeket, amelyek kiviszik az országból a profitot, és ugyan a miniszterelnök egyből hozzátette, hogy a magyaroknak munkát adó külföldi cégeket viszont meg kell becsülni, erre nem érkezett semmilyen reakció a közönség részéről. Halk morajlás futott ugyanakkor végig a tömegen, amikor Orbán nyilvánvaló önkritikával megjegyezte, hogy a bankadó kivetése "nem volt életem legelegánsabb lépése".
Matolcsy megmozdult
Amennyire a sajtó számára elzárt sarokból meg lehetett állapítani, a közönség egyik legfigyelmesebb tagja Matolcsy György gazdasági miniszter volt. Ő Orbánnal együtt, közvetlenül a kezdés előtt érkezett meg a terembe, és a többi kormánytaghoz hasonlóan az első sorban foglalt helyet. A beszéd alatt az [origo] tudósítója több alkalommal is percekig figyelte a kormányfő által saját jobbkezének nevezett minisztert, aki végig rezzenéstelen arccal figyelte Orbánt. A megfigyeléssel töltött percek alatt Matolcsy feje csak akkor mozdult meg, amikor a miniszterelnök a költségvetési hiány csökkentésére tett erőfeszítésekről beszélt. Matolcsy ekkor röviden bólogatott, de pár másodperccel később azt is befejezte, és feszülten figyelt tovább.
Orbán a beszédben nemcsak a tavalyi értékelőben felvázolt optimista vízióra nem tett utalást, de nem tért ki az elmúlt egy év kormányzásának arra a nagy ellentmondására sem, hogy míg akkor még a gazdasági szabadságharc lázában égett a kormány, addig azóta ismét a Nemzetközi Valutaalaphoz és az Európai Unióhoz fordult pénzügyi segítségért. A külföldi hiteleket akkor "drága lélelegeztetőgépeknek" nevezte a kormányfő, aki azonban most egyszer utalt csak az IMF-re, és akkor is saját korábbi kormányának dicséreteként. Felemlegette, hogy az 1998 és 2002 közötti kormányzás alatt 52 százalékra sikerült csökkenteni a GDP-arányos államadósságot, és szerinte ha most is ezen a szinten állna az ország, akkor "mi adnánk kölcsön az IMF-nek".
A közönség ezt halk nevetéssel fogadta, és mind a reakciókból, mind a beszédet követően hallott véleményekből úgy tűnt, a jelenlévők elégedettek voltak a hallottakkal. "Tetszett, tiszta beszéd volt" - mondta az [origo]-nak Reviczky Gábor színész, egy idős nő pedig az egész beszédnek a "vonalát" tartotta jónak. "Előremutató volt" - jegyezte meg az átszellemültnek tűnő, piros ruhás asszony, miközben vonult ki a többiekkel együtt Orbán Viktor 14. országértékelőjének helyszínéről.