Felfalják a hegyeket a bányák

Senki sem menekülhet a nagy léptekben fejlődő bányászat káros hatásai elől - legalábbis egy a napokban megjelent tanulmány szerint. Az [origo] összeszedte, mire számíthatunk Magyarországon. Nőhet a kockázata egy újabb ciánszennyezésnek, rákkeltő anyagok és gyúlékony gázok jelenhetnek meg a talajvízben, a kavicsbányák miatt pedig a termőföld minősége romlik.

A gyorsan fejlődő globális bányászat káros hatásaira figyelmeztetett a múlt héten egy környezetvédő és civil szervezetek által készített tanulmány. A dolgozat alapvetése szerint senki nem menekül az egyre nagyobb méreteket öltő bányászat - az élelmiszer-termelést, a földművelést, az értékes vízkészleteket, a biológiai sokszínűséget, az emberek életminőségét és a klíma állapotát veszélyeztető - következményei elől. Magyarország és térsége sem kivétel.

A közelmúltban két jelentős környezeti kárt okozó katasztrófa is történt, amely bányászati tevékenységhez kapcsolható. Másfél éve Ajka térségében három települést - Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet - öntött el a bauxitbányászathoz kapcsolódó timföldgyártás mellékterméke, a vörösiszap. A katasztrófában tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház vált lakhatatlanná. Az ügyben január 19-én emeltek vádat tizenöt ember ellen halált előidéző gondatlan közveszélyokozás miatt. Magyarországon összesen ötvenötmillió tonna vörösiszapot őriznek három tárolóban, ebből tizenkétmilliót a Duna közvetlen közelében, Almásfüzitőn. Erről bővebben itt olvashat.

Aranyláz ciánnal

Valamivel régebben - tizenkét éve - történt a tiszai ciánszennyezés. 2000. január 30-án százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a romániai Nagybányán aranykitermeléssel foglalkozó Aurul bányavállalat ülepítő medencéjéből a Lápos és a Szamos folyón keresztül a Tiszába. A minden élőlényre halálos méreg koncentrációja a megengedett határérték száznyolcvanszorosa volt. A mérgező ár két hét alatt levonult, a Tisza élővilágának regenerálódásához három-négy év kellett, de még manapság is magas a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma a folyóban.

A katasztrófát okozó, cianidos módszerrel folyó aranybányászat azóta is napirenden van Romániában, elsősorban a verespataki aranykitermelést tervező Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) társaság által, de Nagybányán sem tettek le végleg a nemesérc ily módon történő kinyeréséről. Verespatakon tizenkét éve húzódik az új aranybánya megnyitása, ez Európa legnagyobb ilyen üzeme lenne. Mint azt az [origo] korábban megírta, a kitermeléshez tízszer annyi mérgező cianidvegyületet használnának fel, mint a kontinens összes aranybányájában együttvéve, és a kitermelés tervezett öt évének végén 275 millió tonna cianidos zagy gyűlne össze.

Az RMGC rendkívül intenzív médiamegjelenéssel igyekezik elfogadtatni a romániai közvéleménnyel a beruházást, az egyik médiafigyelő szolgálat vezetője március elején a Magyar Rádiónak nyilatkozva az utóbbi évtizedek legnagyobb sajtóblokádjának nevezte a kampányt. A tizenkét éve húzódó bányanyitás jelenlegi kulcsszereplői a román kormány magyar tagjai, a kitermelés elindulása - miután tavaly az RMDSZ-es Kelemen Hunor által vezetett kulturális tárca rábólintott a társaság régészeti mentesítési kérelmére - már csak Borbély László környezetvédelmi miniszter beleegyezésén múlik. A beruházás ellenzői a kolontári és a nagybányai katasztrófák lehetséges megismétlődésétől tartanak, ráadásul a külszíni fejtés beindulásával egész hegycsúcsok is eltűnnek majd a térségben.

Repesztett kőzetek

A Gaia Foundation múlt heti tanulmánya a palagáz-kitermelés veszélyeire is figyelmeztetett. Ebben az üzletben sokan látnak nagy lehetőséget Európában - az amerikai Energy Information Agency szerint a kontinens 15 trillió köbméter palagázzal rendelkezik, de az még kérdéses, ebből mennyit lesznek képesek kitermelni. A palagázkinyerés mellett érvelők szerint a készletek kiaknázásával biztosítani lehetne a kontinens energiahordozó-ellátását. Palagáz utáni kutatások ráadásul Magyarország térségében is több helyen folynak, határokon belül is.

A szomszédos Ausztriában például ígéretes készleteket sejtenek, de eddig a lakossági tiltakozások és a kormány elutasító hozzáállása miatt nem indították be a termelést a Bécstől 75 kilométerre északra fekvő Poysdorf és Herrnbaumgarten térségben. A Der Standard osztrák lap beszámolója szerint a 2013-as ausztriai választások előtt már biztosan nem is kerül újra napirendre a kérdés.

Verespatakon és környékén hegyek tűnnek el

A palagáz-kitermelés kockázatát a frakkolásnak vagy hidraulikus repesztésnek nevezett technológia adja, amelynek során vizet, homokot és vegyi anyagokat fecskendeznek nagy nyomással a gázhordozó kőzetbe, hogy felszabadítsák a benne rejlő gázt vagy olajat. A kőzetrepesztés kisebb földrengésekhez vezethet, a technológia rendkívül vízigényes, a vegyi anyagok használata miatt nagy a kockázata a felszín alatti vizek elszennyeződésének. Kockázatairól bővebben itt is olvashat. Ráadásul a vizekre a felszabaduló gáz is veszélyt jelenthet. Az aggodalmak miatt Ausztriában szóba került, hogy vegyi anyagok hozzáadása nélkül zajlana a kitermelés, ennek lehetőségét még vizsgálják.

A technológia hatásainak Nagy-Britanniában kisebb földrengéseket is tulajdonítottak, az USA-ban pedig több helyen tapasztalták a vezetékes víz begyulladását. Magyarországon egyelőre csak kutatások folynak Makó térségben, eddig kevés sikerrel. 2009-ben a hazai Mol ki is vonult a munkából, az idén egy szerb olajtársaság, a Naftna Industrija Srbije végez kutatófúrásokat a térségben.

A palagáz kitermelésében Európában Lengyelország áll az élen, az MTI egyik február eleji hírében kétmilliárd zlotyra (140 milliárd forintra) becsülték az összeget, amelyet a PKN Orlen lengyel olajtársaság ebbe fektetne az ország területén.

Tűz a föld alatt

Egyelőre még csak tervek szintjén létezik a szénkitermelés egy kevésbé elterjedt formájának hazai meghonosítása. Ennek során a mélyben gázosítják el a szenet (Underground Coal Gasification, UCG). Ennek a lehetősége a Mecsekben, Veszprém megyében, illetve a dorogi szénmezőn vetődött fel, és jellemzően ausztrál cégek - a Wildhorse Energy és az ECSI - igyekeznek ilyen módszerrel gázt termelni. Az előbbi tavalyi beszámolók szerint már megkapta a hatósági engedélyeket, és 2012-ben el is kezdi a projektet a dorogi szénmedencében, ahol még 240 millió tonna barnaszenet sejtenek.

A technológia során a szenet forró gőz és oxigén segítségével gázosítják el a mélyben, ezt kinyerve használják fel az energiahordozót. A XIX. században az USA-ban kidolgozott módszert nagy léptékben először a Szovjetunióban alkalmazták (Lenin 1913-ban lelkes cikkben számolt be a Pravdában, amikor tudomására jutott a technológia).

A bükkábrányi lignitbánya. Egy köbméter fűtőanyaghoz hat köbméter földet kell eltávolítani

A technológia hívei azzal érvelnek, hogy ezzel a módszerrel jóval kevesebb szennyezést okoznak, mintha a szenet kibányásznák, és a felszínen hőerőművekben égetnék el. Vannak azonban kockázatok, mivel itt is alkalmaznak kőzetrepesztést a gáz áramlásának elősegítése érdekében. Ennek ellenére elsősorban a rákkeltő vegyületek környezetbe kerülése miatt adódnak. Ausztráliában például a Brisbane közelében fekvő Kingaroy község környékén próbálkoztak hasonló technológiával, ám ezeket 2010-ben félbe kellett hagyni, miután félő volt, hogy a félszín alatti vizek rákkeltő benzollal és toulollal szennyeződnek.

Elvész a termőföld

A legjelentősebb külszíni bányák Magyarországon a Mátrai Erőmű körzetében találhatók, Visontán és Bükkábrányban. Itt több tíz méter talaj- és üledékréteget kell eltávolítani, hogy elérjék a hőerőműben hasznosított lignittelepeket. Egy köbméter fűtőanyag kitermeléséhez hat köbméter földet kell eltávolítani. A kitermelt földet utóbb visszatöltik a területre, de rekultivációja nehézkes, többek között azért is, mert a fejtések során nem kezelik külön a termőképes humuszréteget, amely így végérvényesen elvész.

Kavicsbánya Pest megyében. Süllyed a talajvíz

Elsőre nem tűnik komoly problémának, de a termőföldek minőségére, így az élelmiszer-termelésre jelent kockázatot a kavicsbányászat. Schnier Mária, a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese szerint - aki behatóbban tanulmányozta a Pest megye déli részén zajló kavicsbányászatot - a kavics kitermelése után hátramaradó 10-20 méter mély tavak miatt - azon kívül, hogy területükkel is csökken a megművelhető földterület -, a felületükön zajló intenzív párolgás miatt hozzájárulnak a talajvízszint süllyedéséhez, és ez a környező termőföldek minőségét rontja. A tavakat pedig - hiába alkalmasak utóhasznosításra - igény és pénz híján gyakran magukra hagyják, vizük elalgásodik, rossz minőségűvé válik.

Az Levegő Munkacsoport által vizsgált térségben - Pest megye déli részén - 4700 hektárnyi területen működik jelenleg kavics- és homokbánya, és kétezer hektár fölötti a hátramaradó nyílt vízfelületek mérete - áll a Környezetvédelmi Felügyelőség egy korábbi tanulmányában.

Magyarországon összesen körülbelül 15 ezer elhagyott bányaterület, baleset- és életveszélyes tájseb található, amely közül évente csupán néhány százat számolnak fel. Egy 2001-es doktori értekezés (pdf) szerzője ezek megszüntetésének idejét 150 évre becsülte.