Nyomába sem érnek a magyarok a hamisítófejedelemnek

Ezrével készített a legjobb szakembereket is zavarba hozó hamis festményeket egy tehetséges német hamisító, de végül mégis lebukott és börtönbe vonul. A magyar hamisítók nem ölnek ilyen sok energiát a munkába, primitívebb megoldásokkal csalnak. A hamisítványok hullámokban jönnek, követik a divatot, de azért vannak örökzöldek, mint Munkácsy vagy a Herendi porcelán. Egy műkereskedő szerint nem nevezheti magát gyűjtőnek, aki nem vett még hamisítványt.

Németország második világháború utáni legnagyobb festményhamisítási ügyének nevezik Wolfgang Beltracchi ügyét, akit tavaly ősszel ítéltek hat év börtönre 14 nagynevű művész festményének meghamisítása miatt. Eredetileg 55 festmény esetében merült fel a gyanú, hogy Beltracchi hamisítványa, de végül 14 kép miatt marasztalták el társaival. A képekért összesen 16 millió eurót kaszált, gyűjtőket, galériásokat, értékbecslőket, sőt múzeumokat tett lóvá. A hamisítványok miatt keletkezett kárt összesen 34 millió euróra becsülik.

A Der Spiegel német magazin internetes kiadásában közölt beszámoló szerint eredetileg 40 tárgyalási napot tűztek ki az ügyben, és 168 tanú beidézését tervezték az ügyészek, de ezekre végül nem volt szükség, mivel a vádlottak egyezséget kötöttek a bírósággal: beismerő vallomást tesznek, cserébe enyhébb büntetést kapnak. A pernek kilenc nap alatt vége lett. Az egyezség mindenkinek hasznos volt: az ügyészeknek ugyanis nem biztos, hogy sikerült volna rábizonyítani a felesége olasz nevét viselő Beltracchira a hamisításokat, olyan tehetségesen csinálta - írta róla a német lap.

Ezrével

A Max Ernst, Fernand Léger, Heinrich Campendonk, André Derain, Max Pechstein modern festőket hamisító Beltracchi márciusban kezdi meg letölteni büntetését Köln közelében, miközben életrajzi könyvet ír hamisításairól. A Der Spiegelnek március elején adott interjúban elárulta, ugyan csak14 festmény miatt ítélték el, valójában akár több ezer hamis képet is piacra dobhatott különböző bolhapiacokon 35 éves pályafutása alatt.

Ezzel a leghíresebb festményhamisítók körébe léphet be a tehetséges egykori hippi. Olyan nevek mögé zárkózhat fel, mint a brit Eric Hebborn, aki szintén ezrével készített hamis festményeket, grafikákat, sőt szobrokat. Ő az 1980-as évek közepén maga fedte fel tevékenységét, jóllehet már korábban felmerült ellene a gyanú, ám túl jó hamisítványokat készített, így nem bukott le. Hebborn két könyvet is írt, a második könyve - A műtárgyhamisítók kézikönyve - 1996-os olaszországi megjelenése után nem sokkal valaki feltehetően egy kalapáccsal gyilkos ütést mért rá egy római utcán. A hozzá köthető képek közül sok ma is neves gyűjteményekben lóg.

Hat évet kapott

Híján vagyunk a nagyformátumú hamisítóknak

Magyarországon hiába keresnénk ilyen nagynevű hamisítókat - mondta az [origo]-nak Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa, igazságügyi festményszakértő. Bellák Gábor szerint a hazai hamisítások jellegzetessége, hogy többnyire névtelenül zajlanak. Külföldön átlag tízévente felbukkan egy nagy hamisító, aki vagy leleplezi magát, például megírja az önéletrajzát, vagy valahogyan lebukik. Itthon azonban jóformán nincsenek ilyen ügyek, aminek elsősorban anyagi oka van.

A művészettörténész szerint, amikor valaki múzeumoknak tudja eladni a saját maga által készített hamisítványokat, az mindig látványos, és nagy a médiafelhajtás körülötte. "A külföldi múzeumok nagyon komolyan vásárolnak", Magyarországon azonban erre kicsi az esély, mivel a hazai múzeumoknak nincs pénzük. "Ha a Falk Miksa utcában eladok egy hamisítványt, az nem ügy, de ha eladnám a Szépművészeti Múzeumnak..." - jellemezte a helyzetet a hamisítók szemszögéből.

Kifinomult módszer

Persze hamisítás létezik Magyarországon is, és az utóbbi időben új típusú hamisítványok is megjelentek, amelyek másképpen leleplezhetőek - mondta. Ezek nem valamelyik kép másolatai, hanem készítőik olyan tanulmányokat használnak fel, amelyek egy adott festő életművéből hiányzó, korában elveszett, lappangó képekről értekeznek. Példaként említette a húsz éve megjelent Szinyei Merse Pál-monográfiát, amely ilyen elveszett képekről is említést tett, és szerinte Ferenczy Károlyról is elmondható, hogy sok olyan képe van, amelyekről írásos adat vagy archív fotó van, de a kép maga nincs meg. "Sok hamisítvány tűnt fel azzal, hogy ez az az elveszett kép. A profik figyelik a szakirodalmat, ki vannak hegyezve arra, hogy mik hiányoznak" - mondta.

A német Beltracchi módszere is hasonlóan kifinomult volt: az adott festők életútját tanulmányozva életművükbe logikusan beleillő, vagy ismert, de elveszettnek hitt képeket készített. Emellett szinte támadhatatlan fedőtörténetet is kreált: a képek egy barátja gyűjteményéből származnak, aki azt gazdag nagyapjától örökölte. A történet szerint a nagyapa - aki valóban létező személy volt - az 1920-as években vásárolta a képeket a kor ismert műkereskedőjétől, a nácik elől elrejtette, majd unokájára hagyta a kollekciót.

A szignóhamisítás a leggyakoribb

Nem sokan bajlódnak azonban elveszett képek újrafestésével. A művészettörténész szerint a műtárgypiacon gyakrabban bukkannak fel olyan hamisított munkák, amelyek egyszerűen a szignó átfestésével készülnek. Ha egy régebbi kép hasonlít egy jó áron eladható festő művéhez, akkor arra a nevesebb festő szignóját hamisítják. Ez egyszerűbb, mint új hamisítványt készíteni, "szerezni régi anyagot, hasonló munkakörülményeket teremteni, megalkotni a hamisítványt" - mondta Bellák Gábor.

Ilyen szignóhamisítást Szalai Veroni restaurátor is leleplezett már. A többek között grafikákkal és festményekkel is foglalkozó szakember arról beszélt az [origo]-nak, hogy egyszer valaki egy Nagy István-pasztellt vitt hozzá restaurálásra, de ő nyomban kiszúrta, hogy nem igazi. A restaurátornak nem volt nehéz dolga, mivel felismerte, hogy a képet néhai férje, Szalai Zoltán festette. "Az ügyfél eléggé lekonyult" - mondta arra a kérdésre, hogy mi történt ezután a festménnyel, amely Nagy István szignóval jóval értékesebb lett volna. "Kitöröltem róla a hamis nevet" - tette hozzá.

Ellenkező példa is akadt azonban. Molnos Péter művészettörténész, az Első Magyar Festményszakértő iroda munkatársa hamisításokról szóló, interneten is elérhető írásában megemlít egy olyan esetet, amikor valaki egy számára ismeretlen szignójú képet alakított át, hogy jobb áron tudja értékesíteni, de nemcsak hogy lebukott, hanem az is kiderült, hogy az eredeti szignóval jóval értékesebb lett volna az alkotás.

Hamis képeket bemutató kiállítás Zürichben

Molnos írásában számtalan módszert sorol fel a hamisításra, a leggyakoribbnak azt nevezi, amikor egy régi, eredeti művet változtatnak meg úgy, hogy a képet jó nevű festő műveként tudják eladni. A hamisítónak ilyenkor a kezére játszik a korhű alapanyag, a művészettörténet hiányosságai (feltáratlan életművek), és a magyar vásárlók nagy részét jellemző felületesség.

Kiket hamisítanak?

Bellák Gábor szerint a népszerű, jól eladható, illetve könnyen hamisítható festőket szokták hamisítani. Példaként említette az 1920-30-as évek egyik kismesterét, Berkes Antalt, akinek ugyan "jópofa képei vannak", de sematikusak, hasonló kompozíciójúak, "maguk is kommersz képek, egy két gesztussal, motívummal". "Ha van negyven hasonló eredeti, akkor nem tűnik fel, hogy a 41. hamisítvány. Rippl-Rónainál azonban már szemet szúr, hogy miért van egy képből kettő - mondta.

A hamisítók által kedvelt festők közé sorolta Rippl-Rónai Józsefet, Vaszary Jánost, Markó Károlyt, Munkácsy Mihályt. "A Munkácsyként valaha felbukkant képek között szinte több a hamis kép, mint az eredeti" - mondta. Rippl-Rónai nevéhez köthető az utóbbi idők legnagyobb volumenű hamisítási botránya is. Az ügy 1997-98-ban robbant, a HVG korabeli beszámolója szerint 24 hamis Rippl-Rónait foglaltak le. A P. J. kezdőbetűkkel jelzett hamisító volt az első, akit Magyarországon festményhamisítással gyanúsítottak meg a lap szerint. Az ügyben egy jelenleg is aktív kaposvári műkereskedő is érintett volt.

Bellák Gábor szerint Rippl-Rónai akkoriban az előtérben volt, komolyabb volt iránta az érdeklődés, rendeztek egy nagy gyűjteményes kiállítást is a műveiből. Sok szakértő elfogadta a hamis képeket igazinak, bár többen gyanakodtak. A hamisítók végül azért buktak meg, mert hirtelen nagyon sok kép bukkant fel egyszerre - mondta.

Hullámokban

Hullámokban bukkannak elő a hamisítványok Nagy Tamás műkereskedő, a BÁV Aukciósház vezetője szerint. Ha valaki belefog egy iparművészeti vagy képzőművészeti alkotás hamisításába, igyekszik gyorsan elárasztani a piacot, mielőtt az információ körbeér - mondta az [origo]-nak. Szerinte a hamisításban is vannak divatok, a hamisítók is a piac aktuális értékorientációját követik. Példaként említette. Hogy amikor Gorka Géza keramikus kerámiái komoly sikereket értek el és kelendőek lettek, gyorsan megjelentek a hamis Gorkák. Ezt elbizonytalanodás követte a vevők részéről. Viszonylag szűk kör az, amely érdekelt ezekben, és hamar híre megy közöttük, hogy "kiváló hamisítványt vett a, b és c. Akkor d már elgondolkodik" - mondta.

Hamis Csontváryk

Amikor az 1990-es évek elején megnőtt az ára a magyar modernista festők műveinek, akkor gyakrabban jöttek hamisítványok is. A német hamisítóhoz hasonló nagyhírű közelmúltbeli magyar festményhamisítót nem tudott említeni. "Aki ebbe belefog, tudja, hogy bűncselekményt követ el, nem veri nagydobra" - mondta. Utalt azonban a Rippl-Rónai-ügyben érintett kaposvári műkereskedőre, akinél az 1990-es évek elején Szász Endre-hamisítványok is felbukkantak.

Herendi, Hummel, ikonok

Nagy Tamás szerint a festményeken kívül a magyar piac számára visszatérő kedvenc téma a herendi porcelán hamisítása, amelyből legutóbb négy-öt éve volt egy hullám, de rendszeresen előjön. A hamisítók körében népszerűbbek a drágább porcelánfigurák, illetve a Viktória-mintás étkészletek - mondta. Gyakran kerülnek még a látókörükbe századfordulós üvegek - ügyes mesterek Erdélyben készítettek ilyeneket, amikor nagy kultuszuk volt - jegyezte meg. Az aukciósház vezető ide sorolta még a Hummel kerámiafigurákat és az ikonokat is.

Szerinte elsősorban a kevésbé járatos emberek megtévesztésére készülnek a hamisítványok, és minél jobb minőségű egy hamisítvány, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egy szakértőt is sikerül félrevezetni. "A magas színvonalú hamisítványok szerencsére ritkán kerülnek kereskedelmi forgalomba." Nagy Tamás szerint minden újabb hamisítási hullám negatív reakciót vált ki, a vásárlók elbizonytalanodnak, az ügy tisztázásáig várakozó álláspontra helyezkednek. "Ez érthető emberi reakció." A több tíz éve a műkereskedelemben dolgozó Nagy Tamás elismeri, ő is vett már meg hamisítványt, de "aki azt állítja, hogy neki nem volt, az nem is műkereskedő. Nem lehet kikerülni".