Mosolyogva hallgatta az ítéletet a harapdáló apa

Első fokon hat év börtönt kapott a férfi, négy és felet a nő abban az ügyben, amelyben a fiatal párt azzal vádolták, hogy megverték és többször meg is harapták két hónapos gyereküket. Mindkét vádlott nagyon nehéz sorban nőtt fel, a lány családját elhagyta az alkoholista apa, a fiúé pedig öngyilkos lett.

Életveszélyt okozó testi sértés és kiskorú veszélyeztetése miatt indult az a per, amelyben kedden a Budapest Környéki Törvényszék elítélt egy fiatal párt. Az volt a vád ellenük, hogy 2010-ben ütlegelték és többször meg is harapták akkor két hónapos gyermeküket. Az anya tagadta, az apa beismerte tettét a Budapest Környéki Törvényszéken tartott első tárgyaláson.

A bíró elfogadta az ügyész indítványát, hogy a kiskorú veszélyeztetése változzon 14. évet be nem töltött, védekezésre képtelen személy elleni emberölési kísérletre. A bíró azt mondta, feltételezhető, hogy az édesapa nem akarta a gyermek halálát, azonban felmérhette volna, hogy a fejre mért ütés ilyen kiskorú gyermeknél halált okozhat. A harapásról pedig azt állapította meg a fogorvosi szakértő, hogy ötös skálán hármas erősségű, vagyis horzsolást okozott. A kettes fokozatú harapás már kínzásnak minősül.

A bíró emberölési kísérlet miatt hat év börtönbüntetésre ítélte az apát, négy év hat hónapra az anyát, utóbbit ennek az időnek a felére próbára bocsátották. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett.

A vádlottak 2008 februárjában ismerkedtek meg. Az akkor 16 éves P. Vivien, az elsőrendű vádlott vendéglátó-ipari iskolába járt, ahonnan később kimaradt, míg későbbi élettársa, Sz. Gábor dolgozott. Családi segítséggel jutottak hozzá egy üllői lakrészhez, ide született 2010 szeptemberében a kislányuk.

A vádirat szerint az anya ellátta ugyan a csecsemőt, de a háztartást kevésbé, emiatt, illetve a másodrendű vádlott féltékenykedése miatt gyakran veszekedtek. Kapcsolatukat még feszültebbé tette, hogy kisbabájuk sokat sírt. 2010. november 13-án az indulatos apa, aki nem tudta lecsendesíteni a nyűgös csecsemőt, megharapta, majd ököllel fejbe ütötte a kislányt. Tíz nappal később ismét ütlegelte a gyereket. Ekkor az anya is csatlakozott a tettlegességhez. Két nap múlva egyik látogatójuk figyelt fel a gyermek állapotára, és felszólította a szülőket, hogy vigyék orvoshoz Daniellát. Az alig két hónapos csecsemő a bántalmazás következtében egyebek mellett csont- és koponyatörést, illetve életveszélyes agyzúzódást szenvedett.

A büntetőper első napján P. Vivien megtagadta a vallomástételt, de néhány bírói kérdésre válaszolt. Elmondása szerint csak annyiban érzi magát hibásnak, hogy nem akadályozta meg élettársa dühöngését, de ő maga nem bántotta a kislányt. A nyomozati szakban az anya először beismerte tettét, majd visszavonta vallomását.

Sz. Gábor, az apa viszont többször is beismerte tettét. Az első tárgyaláson azzal indokolta, hogy elborult, elsötétült az agya. Azt mondta, amit tett, az undorító, és soha nem fogja magának mindezt megbocsátani.

A bíró a tárgyalás végén azt mondta, hogy valójában három gyerekről szólt az ügy, ugyanis a szülők személyisége sem fejlődött ki. Nem voltak készen a nevelési feladatra, nem tudnak konfliktust kezelni, a gyerek pedig inkább problémát okozott nekik, amivel nem tudtak mit kezdeni. Kitértek az indoklásban a szülők családi hátterére is. Egyikőjük sem kapott megfelelő mintát otthonról, ám mégis úgy éreztek, hogy készen állnak a gyerekvállalásra.

Az ítélet kihirdetése után a sértett kislány anyai nagyanyja az újságíróknak arról beszélt, hogy őt is érte családon belüli erőszak, de nem tett ellenne semmit, a lánya pedig ezt a mintát követte. P. Vivien azt állítja, hogy ő nem bántotta a gyereket, azt viszont bánja, hogy nem tett semmit a bántalmazása ellen. Ezért, ha kell, a börtönbüntetést vállalja.

A bántalmazott kislány anyja azt mondta, rosszul esett neki, hogy a bíróságon úgy beszéltek róla, mintha nem aggódott volna a gyerekéért, és azt említették, hogy magára hagyta a kislányát a kórházban. P. Vivien ezzel szemben azt mondja, hogy bent akart maradni a kislánnyal, de a rendőrök kitessékelték őt.

P. Vivien édesanyja és nővére arról beszélt, hogy ők is nehéz körülmények között, apa nélkül nőttek fel, míg Sz. Gáborék története tragikus. A család egy ideig jó módban élt, azonban az apa szerencsejáték szenvedélye miatt mindent elveszítettek, később a férfi öngyilkos lett.

A most másfél éves kislányt hivatásos gyám neveli, a kicsi jól van. A vizsgálatok eredményei szerint maradandó fogyatékosságot nem okozott a bántalmazás, persze ez életére még kihatással lehetnek a történtek.