"Azt kell mondani, ha kérdez a bíró, hogy nem teszek vallomást. Fel leszünk mentve" - mondta az avasi szocpolcsalásként elhíresült ügy egyik vádlottja a társainak az ügy keddi, első tárgyalási napján a Miskolci Törvényszéken.
Miskolc Avasi lakótelepére 2005-től, főleg vidékről, sokgyermekes családok költöztek be a Fészekrakó program keretében, amely használt ingatlanok vásárlása esetén jelentős állami támogatást biztosított számukra. Ezt a lehetőséget használta ki a B. Marianna által vezetett ügyvéd iroda köré szerveződött csoport. A középkorú nő a tárgyaláson vajszínű zakót és színben hozzá passzoló nadrágot viselt, félhosszú, szőke haját egy csattal fogta össze. Mögötte tömött sorokban a lakást vásárlók és hozzátartozóik ültek. Az ügynek összesen 278 vádlottja van.
Ne üljenek itt három napot
A kivételesen sok érintett miatt csak három részletben idézi be a vádlottakat a bíróság, és a vádirat felolvasása is három napon keresztül tart majd a Miskolci Törvényszéken. Az első tárgyalási napon nagyjából 60-70 vádlott jelent meg, őket egy, a tárgyaló ajtaja elé is kifüggesztett névsor alapján engedték be. Mivel a vádlottak többsége csak egy vádpontban érintett, ezért bontották napokra, hogy mikor, kinek kell bejönnie. "Ne üljenek itt három napot feleslegesen" - indokolta a tanácselnök a döntést. Az egyes vádlottak kihallgatása június elején kezdődik majd, és várhatóan egészen október közepéig eltart.
Csak a vádlottak harmadát hívták el
A tárgyalás első fél órája azzal telt, hogy felolvasták a beidézett vádlottak nevét, nekik egyesével kellett jelezniük, hogy megjelentek-e, majd az ügyvédekkel játszotta végig ugyanezt a tanácselnök. A kissé monoton program az egyik védőt arra késztette, hogy az egyik bulvárlap Puzsér Róbertről szóló cikkét olvasgassa.
Már Kanadában vannak
Az ügy elsőrendű vádlottjától, B. Mariannától kezdve a tizenegyedik rendű vádlottig bezárólag a bíró az első padsorokba rendelte az idézetteket. Többen késve érkeztek, az egyik védőre is várni kellett nagyjából egy órát. Több vádlott ellen európai, illetve nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, a bíróság úgy tudja: 10-15 vádlott Kanadába költözött.
A csalások lebonyolítóit az első sorba rendelte a bíró
A vádlottak némelyike nem tűnt túlságosan megilletődöttnek a tárgyaláson. Három, egymás mellett ülő nő például azon nevetgélt, hogy amikor a bíró névsorolvasást tartott, egymás után mondta a nevüket, és mindhármuknak ugyanaz a vezetékneve. Utána pedig azt találta különösen viccesnek az egyikük, hogy a bíró a negyvennegyed rendű vádlottat emlegette, a szám hallatán hangosan felnevető nőre a mellette ülő társa szólt rá, hogy "kicsit halkabban".
Lelakták Avast
A tavaly decemberben benyújtott vádirat szerint 132 ingatlanhoz jutottak hozzá olyanok, akik valótlan tartalmú munkáltatói igazolást mutattak be a banknál, így természetesen sem a felvett hitelt, sem pedig a rezsit nem tudták fizetni. Az ingatlanokat megvásárlóknak csupán a gyermekek után járó szociálpolitikai támogatás jelentette az önrészt. A lakásokra az OTP-től vettek fel 25 év futamidejű kölcsönt a fiktív papírokkal, majd a hitelt nem vagy csak rövid ideig törlesztették.
Az ügyésznő ismerteti a vádat. A bíró mögé halmozták fel a nyomozati anyagokat
A jogszabályi lehetőségeket kihasználva az ügyvéd irányításával az elkövetők szervezetten, összehangoltan, együttműködve és rendszeres haszonszerzésre törekedve bonyolították le a hitelfelvételeket. Az adásvételi szerződések magasabb vételárról szólták a ténylegesnél, a tényleges vételár feletti részen pedig osztoztak. A valótlan igazolások segítségével megszerzett lakásokat az oda beköltözők szinte teljesen lelakták, az ingatlanok visszavétele már korábban megkezdődött.
Banki vezető és értékbecslő is benne volt
A vádirat ismertetéséből az első fél óra azzal telt, hogy az ügyésznő elmagyarázta: pontosan hogyan és milyen feltételek mellett működött az állam által finanszírozott, fiatalok otthonteremtési támogatása. Az OTP Bank által biztosított hitelhez jutás egyik kulcsfontosságú eleme, hogy a hitelfelvevő a hiteligénylés benyújtását megelőző három hónapban egyazon munkahelyen dolgozzon, jövedelme pedig érje el legalább a minimálbér összegét.
Az akkoriban ügyvédi irodát működtető elsőrendű vádlott titkárnőjével, H. Mártával, egy felhajtóval, az OTP lakossági hitelosztályának akkori csoportvezetőjével, egy értékbecslővel és egy fiktív munkahelyi igazolásokat kiadó vádlottal együtt dolgozták ki a később sikerrel működő csalási rendszert.
Dr. B. Marianna irányított
A negyedrendű vádlott, az OTP-nél dolgozó nő hitelengedélyezési jogköre 30 millió forintig terjedt, a nőnek baráti, majd később munkakapcsolata is lett B. Mariannával. Az értékbecslőként dolgozó ötödrendű vádlott, Kovácsné K. Márta vállalkozási szerződés keretében értékelési szakvéleményeket állított ki az ingatlanokról, vizsgálta a hiteligénylők ingatlanfedezetét, és értékbecslést is végzett. A nő korábban dolgozott az OTP-nél is, valamint értékellenőrként kiemelt elsőbbségi státuszban volt, ami azt jelentette, hogy ha értékbecslésre volt szükség, első körben őt bízták meg a bank munkatársai.
Buszjegyre sem tellett
A vádirat szerint az ügyvédnő részletesen kiosztotta a feladatokat a későbbi vádlottak között, mindenki tudta, hogy mi a dolga. Elsősorban olyan családokat kerestek, amelyekben legalább két gyerek volt, mert így az utánuk járó szocpol-támogatás is magasabb volt, de az is fontos volt, hogy ne legyenek BAR-listások a hiteligénylők. Ha ez utóbbi kitételt nem sikerült kikerülni, az sem volt gond: a résztvevők megállapodtak abban, hogy kifizetik a későbbi lakásvásárlók tartozásait, így tiszta lappal tudtak indulni az OTP-nél.
A valós és a megjelölt vételár közötti különbözetet, ami gyakorlatilag megegyezett az államtól felvett szocpol-támogatással, az ügyvéd és társai rakták zsebbe. A vevőknek csak az volt a fontos, hogy ingyen lakáshoz jussanak, sőt ezenfelül még alkalmanként 50-100 ezer forintot is kaptak az ügyvédtől és társaitól, bútorvásárlásra és a költözés költségeire. A vevők pontosan tudták, hogy a közvetítők segítsége nélkül nem juthatnak lakáshoz - írja a vádirat.
A vádlottak annyira segítőkészek voltak, hogy megelőlegezték a hitelfolyósítás megindításához szükséges igazolások kiváltásának a költségeit vagy a földhivatali tulajdoni lapok illetékköltségeit. Ezek néha csupán néhány ezer forintot jelentettek, de a családok még ezt sem tudták kifizetni, gyakran "egy buszjegyre sem volt pénzük, ezért a közvetítők hozták-vitték őket autóval a bankba, illetve az ügyvédi irodába" - olvasható a vádiratban. A kölcsönadott összegeket a banki hitel folyósítása után egyből levonták a családoktól.
Papíron mindenki dolgozott
Az ügy egyik fontos eleme volt a hamis munkáltatói igazolások kiállítása: sok esetben nem csak a jövedelem nagyságát másították meg, de olyanoknak is kiállítottak igazolást, akiknek még munkahelyük sem volt, vagy felszámolás, illetve végelszámolás alatti cégeknél tüntették fel őket munkavállalóként. A bankba nemegyszer úgy kerültek be ezek az igazolások, hogy a kiállítás dátuma későbbi volt, mint a hitelkérelem benyújtása. A banki kapcsolatnak köszönhetően azonban ezek nem szúrtak szemet a felsőbb szinteken. A bankos vádlott hitelkérelmenként 30 ezer forintot kapott, ha "nagyon zűrösek voltak a munkáltatói igazolások", akkor 50 vagy 100 ezer forintra is emelkedett a tarifa. A banki alkalmazott egy olyan belső listát is átadott az ügyvédnek, amelyen azok a munkáltatók voltak, amelyektől nem fogadott el az OTP munkáltatói igazolásokat.
Ingatlanonként átlagosan 400 ezer forint jutott az ügyvédnek, titkárnője havi nettó százezer forinttal keresett többet, az OTP-ben dolgozó nő összesen hatmillió forinttal lett gazdagabb, az értékbecslőnek 2 millió jutott. Az OTP-t 750 millió, az államot 170 millió forint kár érte.
A törlesztőt fizetni kell?
A családok még az úgynevezett kezdeti türelmi idő alatt sem tudták fizetni a törlesztőrészleteket: bevételük csak a szociális támogatásból és alkalmi munkákból volt. A vádlottak pontosan tudták, hogy ezek az embernek nem fognak tudni fizetni egy 25 év futamidejű kölcsönt. A lakásvásárlók a közüzemi díjakat sem fizették: négy szolgáltató felé több mint 101 millió forintos tartozás gyűlt össze az avasi lakótelepen töltött éveik alatt.
Miután az avasi "piac" túl kockázatossá vált, a vádlottak egy Miskolchoz közeli település lerobbant házait vették meg, felújították, majd szintén a valódi értékénél magasabb áron, ugyanazzal a szisztémával továbbadták azokat. Az ügyésznő a vádirat felolvasását az egyes vádlottak ügyeinek részletezésével folytatta: ki, mikor, milyen értékben vett fel hitelt, abból mennyi jutott vissza a vádlottaknak. A huszonnegyedrendű vádlott például a vádirat szerint egyszer sem fizette be a törlesztőrészletét, mert "nem tudta, hogy azt fizetni kell".
A tárgyalás szerdán folytatódik a vádirat ismertetésével.