Tengernyi pénzt kell összekalapozni Orbánék nagy atomtervéhez

Orbán Viktor személyesen vezeti az új paksi atomreaktorok építéséről döntő bizottságot, ami mutatja, hogy a kormány nagyon elkötelezett az atomenergia és a paksi bővítés mellett. Az azonban még nem látszik, honnan lesz pénz új atomerőműre, pedig a bővítéshez nem kevés kellene: valahonnan elő kell teremteni legalább három négyes metró árát, amelyet aztán majd a megteremelt áram árából fizetnek vissza a fogyasztók a bőkezű beruházónak.

A jelenkori Magyarország legnagyobb beruházására készül a kormány, személyesen Orbán Viktor miniszterelnök felügyeletével: a múlt szerdán bejelentett kormánybizottság - amelynek a kormányfőn kívül tagja még Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter- egy új, két blokkból álló atomerőmű felépítését felügyeli, illetve dönt a legfontosabb stratégiai kérdésekről.

A közlemény szerint a kormány "nemzetgazdaság szempontjából kiemelt fontosságú és az energiaellátás biztonsága szempontjából alapvetően szükséges" beruházásnak tartja a Paksi Atomerőmű bővítését. Erre szerintük azért van szükség, mert a jelenleg működő négy blokkot 2032-től 2037-ig leállítják, így kiesik 2000 megawatt teljesítmény, ami a teljes magyar villamosenergia-termelés több mint 40 százaléka.

A dolgozók ellenőrzése a sugárkapunál a Paksi Atomerőműben

Bár a tavaly márciusi fukusimai katasztrófa óta világszerte megnőttek az atomenergiával szembeni aggodalmak - Németország például leállítja minden atomerőművét -, a magyar kormány elkötelezett az atomenergia mellett. Ezt az [origo]-nak kormányzati források azzal magyarázták, hogy számításaik szerint mindenképpen szükség van egy új, úgynevezett alaperőmű felépítésére, mivel a jelenlegi paksi blokkok mellett a közeli jövőben több régi, hagyományos erőművet is be kell zárni, és nem látszik más lehetőség a pótlására.

Még Gyurcsányék döntöttek róla

A Paksi Atomerőmű bővítését még a Gyurcsány-kormány utolsó napjaiban hagyta jóvá a parlament. Az előkészítésre felhatalmazást adó országgyűlési határozatot nagy többséggel (6 ellenszavazattal és 10 tartózkodással) fogadták el, az akkor ellenzéki Fidesz és KDNP képviselőinek döntő többsége is igennel voksolt. A döntés anélkül született meg, hogy a kormány tisztázta volna a legfontosabb részleteket, az elkészült hatástanulmányokat még a képviselőknek sem osztották ki (a döntés hátteréről korábbi cikkünkben olvashat).

A második Orbán-kormány is elkötelezett támogatója a Paksi Atomerőmű bővítésének, és már javában zajlik ennek az előkészítése. A tavaly országgyűlési határozatként elfogadott Nemzeti Energiastratégiában a kormány a lehetőségek közül az úgynevezett atom-szén-zöld forgatókönyvet választotta, vagyis kész tényként kezeli, hogy a Paksi Atomerőmű jelenlegi négy blokkja megkapja az engedélyt, és 2032-2037-ig termelhet, illetve Pakson felépül egy vagy két újabb blokk, így a magyar villamosenergia-rendszer teljes kapacitásának több mint felét (összesen 4000 megawattot) az atomenergia adja majd.

Az amerikaiak az esélyesek

Bár az új erőműre pályázatot fognak kiírni, már a 2008-as tanulmányok leszűkítették a lehetséges gyártók számát. A szakemberek lényegében három konkrét reaktortípusban gondolkodnak: az amerikai Westinghouse AP 1000, az orosz VVER 1000 (újabban már a továbbfejlesztett VVER-1200) és a francia-német EPR építése jöhet szóba. 2009-ben még a legtöbben az orosz beszállítót tartották befutónak, és a kormányváltás után is felmerült, hogy Moszkva esetleg a paksi beruházást kéri cserébe a Mol-részvényekért. Kormányzati forrásból azonban az [origo] úgy tudja, jelenleg már az amerikai Westinghouse a legesélyesebb gyártó.

Ezzel elvileg Magyarország importőrből villamosenergia-exportőrré válhat, a termelés akár 14 százalékát is külföldre adhatja el, ami különösen jó üzlet lehet a német atomerőművek leállítása miatt. Ehhez azonban fejleszteni kell a határokon átnyúló hálózatokat, egységes irányítási szabályokat kell kialakítani. A rendszer szabályozhatósága érdekében - hiszen az atomerőműveket nem lehet állandóan ki-be kapcsolgatni - a stratégia szerzői régiós együttműködést ajánlanak: például a környező országok vízerőművei segíthetnének a magyar hálózat egyensúlyban tartásában.

Rengeteg pénzbe kerül

A Paksi Atomerőmű bővítését megalapozó Teller-projekt során, 2008-ban készült hatástanulmány úgy számolt: két, összesen 2000-2400 megawattos blokkra lenne szükség, ami 2005-ös árakon legalább 880 milliárd, maximum 1056 milliárd forintba kerülne. Az azóta bekövetkezett infláció, illetve biztonsági szigorítások miatt az 1000 milliárd forint valószínűleg a legkisebb ár, amelybe a projekt kerülhet, és valószínűbb, hogy legalább 1500-1800 milliárd forint lesz az új erőmű.

Atomerőmű-építés a franciaországi Flamanville-ben

Egy 2010-es kínai számítás szerint (amely egy amerikai terveken alapuló, de helyben gyártott, 1700 megawattos erőműre vonatkozott) ennél olcsóbban, kilowattonként ezer dollárért lehet felépíteni egy atomerőművet, vagyis egy 1000 megawattos blokk egymilliárd dollárba (jelenlegi árfolyamon 240 milliárd forintba) kerülne. Kínában ugyanakkor más árakkal kell számolni, mint Európában: egy francia erőműgyártó cég 2010-ben azt közölte: Kínában 40 százalékkal kevesebbért tudja megépíteni ugyanazt a reaktort, mint Franciaországban.

1500 milliárd forint körülbelül az éves magyar költségvetés tizede, és háromszorosa a négyes metró költségeinek, de egyáltalán nem biztos, hogy nem kúszik ennél is magasabbra az ár. Az atomerőművek ugyanis a nemzetközi tapasztalatok szerint végül soha nem annyiba kerülnek, mint amennyit rájuk szántak, és soha nem készülnek el az eredetileg kitűzött határidőre. A világon az elmúlt években elkezdett építkezések mindegyikénél napvilágra kerültek tervezési és kivitelezési hiányosságok, amelyek miatt jelentősen csúszik a munka, illetve meredeken emelkednek a költségek.

Emelkedő árak, csúszó határidők

A legismertebb példa az olkiluotói erőmű harmadik blokkjának építése Finnországban (ez harmadik generációs 1650 megawattos francia-német reaktor, amilyen Magyarországon is szóba jöhet), amelyet eredetileg 2,5 milliárd euróra becsült a francia AREVA és a német Siemens konzorciuma. A 2005-ben megkezdett építkezést négyévesre tervezték, de még ma sincs készen, a reaktor a jelenlegi tervek szerint csak 2014-ben fog áramot termelni, miközben a költségek körülbelül megduplázódtak.

Munkások az olkiluotói erőmű építésén

Hasonló helyzet állt elő a franciaországi Flamanville-ben, ahol 2007 végén kezdtek építeni a finnországihoz hasonló, 1650 megawattos reaktort. Ekkor a költségeket 3,3 milliárd euróra becsülték, és úgy tervezték, hogy 2012-ben termelnek először eladásra áramot. Tavaly nyáron azonban a francia állami energiacég, az EDF bejelentette, hogy a költségek várhatóan 6 milliárd euróra nőnek, és leghamarabb 2016-ban termelhet majd áramot.

A csúszást és a drágulást okozhatják egészen bagatell hibák és komoly tervezési hiányosságok is. Finnországban például a helyi nukleáris hatóság összesen mintegy háromezer hibát talált az olkiluotói építkezésen: ezek közt voltak például elrontott hegesztések, de kiderült az is, hogy a reaktorterem padlóját nem az előírt minőségű betonnal öntötték ki. A legtöbbe azonban az került, hogy a hatóság nem találta megfelelőnek az atomerőmű vezérlőrendszerét, amelyet így teljesen újra kellett tervezni.

Járulékos költségek

Az atomerőmű építési költségei mellett azonban számolni kell a járulékos kiadásokkal, például a villamosenergia-rendszer szabályozásához szükséges beruházásokkal is. Az Egyesült Államokban, Georgia államban például eleve úgy vágott neki 2008-ban a helyi áramszolgáltató a vogtle-i erőmű harmadik és negyedik blokkja tervezésének, hogy a költségeket 14 milliárd dollárra (jelenlegi árfolyamon mintegy 3300 milliárd forintra) becsülte, de betervezett további 3 milliárd dollárt az átviteli rendszer szükséges fejlesztéseire.

A flamanville-i erőműépítés madártávlatból

Nem azonnal, de előbb-utóbb meg kell oldani az atomerőműben keletkező radioaktív hulladék - mindenek előtt a kiégett fűtőelemek - elhelyezését is, ami szintén pénzbe kerül. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. számításai szerint összesen 735 köbméter nagy aktivitású hulladék keletkezik majd, ennek az elhelyezését kell megoldani, igaz, előre láthatóan csak valamikor a 2060-as évek közepén, addig átmeneti tárolóban tartják a kiégett kazettákat (a részletekről korábbi cikkünkben olvashat).

Honnan lehet pénzt szerezni?

Az új paksi blokkok megvalósítására sem az államnak, sem a Magyar Villamos Műveknek Zrt.-nek sincs elég pénze (az állami holding tavaly 45,9 milliárd forint adózott eredményt ért el), ehhez olyan befektetőt kellene találni, aki hajlandó hosszú távra nélkülözni ezt a hatalmas pénzmennyiséget. A korábbi megvalósíthatósági tanulmány több forgatókönyvet sorol fel: az egyik szerint az MVM részvénykibocsátással jutna pénzhez, ezzel 75 vagy 51 százalékra is csökkenhet az állam tulajdoni hányada. Egy másik lehetőség, hogy projekttársaságot hoz létre, amelynek 49 százalékát értékesítenék a befektetőknek.

A nemzetközi tapasztalatok szerint azonban valószínű, hogy erre csak százszázalékos állami garanciavállalás mellett lesz bárki hajlandó. A beruházás árát pedig végső soron a fogyasztók fogják kifizetni az áram árában. A befektetés megtérülése miatt az új atomerőműben termelt áram ára már nem lesz annyira kedvező, mint jelenleg. A jelenlegi négy blokk még egy másik gazdasági rendszerben épült, a beruházás költségeit már leírták, ma már nem építik bele az áram árába, amely tavaly átlagosan 11 forint 66 fillér volt kilowattóránként.

Egy új erőmű esetén azonban a költségek már akkor is jelentkeznek, amikor még nem termel áramot, hiszen az építkezést éveken át finanszírozni kell. Korábbi számítások szerint az új erőműben termelt áram mintegy 80 százalékkal lehet drágább, mint a jelenlegi paksi, vagyis jelenlegi forintban számolva 20 forint körül lehet egy kilowattóra energia, de ez tovább növekedhet, ha elkezdenek nőni a beruházás költségei. Bár a kormány azt hangoztatja, hogy be akarja fagyasztani a rezsiköltségeket, ez szinte biztos nem lesz tartható, ha megindul az új atomreaktorok építése.