Jelenleg a börtönben, a büntetés-végrehajtás gazdasági társaságainál, illetve külső gazdálkodó szervezeteknél dolgoznak fogvatartottak, miután egy 2012. január elseje óta hatályos törvénymódosítás munkavégzésre kötelezi az elítélteket. Szabó Máté ombudsman hivatalból vizsgálta, hogy ez az elrendelt munkavégzés kényszernek vagy kötelező munkának minősül-e.
A fogvatartotti foglalkoztatást a munkaviszonyoktól elsődlegesen az önkéntesség hiánya különböztetheti meg, ezért is alapjogi kérdés, hogy az elítéltek munkára kötelezése ne legyen büntető vagy kényszermunka jellegű - fogalmazta meg a biztos, aki jelentésében utalt a kényszermunka Magyarország nemzetközi kötelezettségeiben is rögzített tilalmára.
Szabó Máté ombudsman megállapította, hogy az elítéltek immár írásban megadott hozzájárulással végezhetnek munkát más gazdálkodó szervezetnél, ám ez az önkéntesség inkább formális jellegű, mert továbbra is hiányoznak a szabad munkajogi viszonyhoz közelítő feltételek - írta Szabó Máté.
Az alapvető jogok biztosa megállapította, hogy nem egységes a büntetés-végrehajtás keretében folyó munkáltatás jogi szabályozás, és nincs olyan világos szempontrendszer sem, amely meghatározná a fogvatartotti munka ellenértékét. "Az alacsony munkadíj megkérdőjelezi a foglalkoztatás egyik legfontosabb célját, a társadalmi visszailleszkedés elősegítését" - hívta fel a figyelmet Szabó Máté. Az elítéltek ugyanis nem tudják megtapasztalni, milyen előnyöket jelent a munkavégzéssel szerzett jövedelem. Az ombudsman jelentésében szóvá tette azt is, hogy miközben az állam kvázi munkaviszonyban foglalkoztatja a fogvatartottakat, elvon tőlük társadalombiztosítási jogosultságokat, például az ilyen munkavégzés ideje nem számít bele a nyugellátáshoz szükséges évekbe.
Az alapvető jogok biztosa megállapításait megoldást kérve megküldte a közigazgatási és igazságügyi miniszternek.