Két életfogytiglan a csepeli kettős gyilkosságért

Nem jogerősen életfogytiglani fegyházra ítélte csütörtökön a Fővárosi Törvényszék a csepeli kettős gyilkosság mindkét vádolottját. A vád szerint a gyilkosságokat végrehajtó Kun Tamás legkorábban negyven év múlva szabadulhat, a bűnsegédként elítélt Deme Gábor pedig legkorábban 32 év múlva. Az utolsó szó jogán mindketten ártatlanságukat hangoztatták.

Nem jogerősen életfogytiglani fegyházra ítélte a Fővárosi Törvényszék a csepeli kettős gyilkosságért Kun Tamás elsőrendű vádlottat - emberölés és lőfegyverrel való visszaélés miatt -, legkorábban negyven év múlva szabadulhat. Deme Gábort kétrendbeli emberölésben való bűnsegédlet, sikkasztás és magánokirat-hamisítás miatt ítélték el, életfogytiglant kapott, legkorábban harminckét év múlva szabadulhat. A vádlottak rezzenéstelen arccal hallgatták az ítéletet, a lefoglalt tárgyal felsorolása alatt Deme végig egyenesen előre nézett, Kun azonban egy idő után fészkelődni kezdett, s többször hátranézett a hallgatóságra.

A Csepelsziget Általános és Szakképző Iskolában több mint három éve lőtték le az intézményvezetőt és az igazgatóhelyettest. Az ügyészség a gyilkossággal az intézmény akkori igazgatóját, Deme Gábort, valamint a portásként és biztonsági őrként dolgozó Kun Tamást vádolta.

Deme Gábor és Kun Tamás a bíróságon az elmaradhatatlan zöld szatyorral

A két vádlottat tíz évre eltiltották a közügyektől, illetve a perköltséget is meg kell fizetniük, Demének pedig kártérítést is kell fizetnie a sikkasztásért. Az ítélethirdetés után mindkét vádlott felmentésért fellebbezett, az ügyészség viszont súlyosbításért. A több órán keresztül tartó ítélethirdetés alatt Kun Tamás láthatólag unatkozott: a tollával játszott, illetve a falon lévő freskókat nézegette. Többször rázta a fejét, amikor a bíró éppen róla beszélt. Deme Gábor eközben mindvégig maga elé nézett, ő csak néha rázta meg a fejét.

Hidegvérű kivégzés

A bíró az ítélet indoklásban hangsúlyozta, hogy bár Kun és Deme is tagadták a bűnösségüket, mindketten eltérően számoltak be a történtekről. Az indoklás egyik legrészletesebben kifejtett pontja az volt, hogy mi bizonyítja azt, hogy a gyilkosság idején csak a két elkövető és a két áldozat volt a színhelyen. Kun ugyanis váltig állította, hogy a gyilkos valójában nem ő, hanem ötödik személy, egy ismeretlen csuklyás.

Kun Tamás az ítélethirdetés után

A bíró hosszan sorolta, hogy milyen bizonyítékok mondanak ellent ennek, majd azt is hozzátette, hogy az eljárás több hónapos ideje alatt sokan várták azt, amikor "Kun Tamás teríti a lapjait", vagyis elmondja, hogy valójában mi történt. Ez azonban nem történt meg.

A bíró szerint a vádlottak két nagy hibát is elkövettek. Az egyik az volt, hogy nem vették észre a később a legfontosabb bizonyítékká váló hangfelvevőt. A másik pedig, hogy Kun kézen lőtte magát. A bíró azt is kijelentette, hogy a tanúvallomások és bizonyítékok alapján Kunnak semmilyen motivációja nem volt lelőni a két áldozatot.

Kun viselkedését így azzal magyarázta, hogy "mindenféle értelemben maximálisan lojális embere volt Demének", kettőjük között pedig egyfajta alá- és fölérendelési viszony volt, és Deme "bábként" mozgatta Kunt. Demével kapcsolatban azt mondta, az volt a minimum, hogy megállapították, hogy bűnsegéd volt. Viszont felvettette azt is, hogy mivel Kunnak egyáltalán nem állt érdekében végezni az áldozatokkal, Demének viszont igen, ezért ő felbujtóként vehetett részt a gyilkosságban, ami komolyabb büntetési kategória. Végül azonban azt mondta, hogy ez büntetőjogilag nem bizonyítható, így csak a bűnsegédletet lehetett megállapítani.

"Ami azon a felvételeken hallatszódik, az két ember hidegvérű kivégzése" - mondta végül bíró, a gyilkosságot pedig Truman Capote Hidegvérrel című, megtörtént eseményeken alapuló regényéhez hasonlította, amelyben két férfi egy farmercsaládot gyilkol meg.

Kun egy titokzatos elkövetőre hivatkozott

A két vádlott csütörtökön a délután egy órakor kihirdetett ítélet előtt délelőtt az utolsó szó jogán szólt a bírósághoz. "Egy ártatlan ember áll önök előtt, és az utolsó szó jogán igazságot kér" - mondta a csepeli kettős gyilkosság elsőrendű vádoltja, Kun Tamás a per csütörtöki tárgyalásán. Az iskola egykori pedellusa utolsó szó jogán elmondott beszédében végig azt hangoztatta, hogy az ügyészség állításai csak spekulációk.

"A vádat kétséget kizáróan kell bizonyítani" - mondta, de szerinte az ő ügyében nincs egyértelmű bizonyíték, csak feltevések. Szerinte az is bizonyítja az ártatlanságát, hogy a szakértők az ő véleményét is alátámasztják, és például nem zárják ki az ő változatát, miszerint a gyilkosságánál jelen volt még egy személy, a tényleges elkövető. Az egyik legkomolyabb bizonyítékról, a hangfelvételről is azt mondta, hogy annak alapján akár az a személy is ott lehetett, akinek a létezését mindvégig bizonygatta.

Kun Tamás csütörtökön a bíróságon

"Senki nem gondolhatja komolyan, hogy az iskola piti pénzügyei megérnek egy emberéletet, nemhogy kettőt" - mondta Kun. Szerinte ha tényleg el akarta volna venni Takács Józseftől az iratokat, akkor ahhoz a testi ereje is elég lett volna a lőfegyver helyett. Kun a kommunista rezsim legsötétebb koncepciós pereihez hasonlítatta az eljárást, amely szerinte nem derítette fel a történteket.

Azt mondta, nem fél az ítélettől, de harcolni fog ellene, és arra kérte a bíróságot, hogy folytassák a nyomozást, és derítsék ki a teljes igazságot. Kun hosszan beszélt az utolsó szó jogán, mondandóját egy zöld iskolásfüzetből olvasta fel. Beszéde nyugodtnak tűnt, de egyszer véletlenül leverte az egyik mikrofont, és néha a füzet is remegett a kezében.

Deme még soha nem érzett ilyet

"Bánom, hogy nem haltam meg" - mondta az utolsó szó jogán a csepeli kettős gyilkosság másodrendű vádlottja, Deme Gábor a csütörtöki tárgyaláson. Deme az előtte felszólaló Kun Tamáshoz képest sokkal nagyobb hévvel beszélt, és beszédének nagy részét sem papírról olvasta. Végig az ártatlanságát bizonygatta mind a sikkasztási, mind a gyilkossági ügyben. Utóbbihoz szerinte semmi köze nem volt, és sem elkövetőként, sem bűnsegédként nem vett részt benne. A gyilkosság utáni viselkedését azzal magyarázta, hogy életveszélyes helyzetben volt, ettől sokkot kapott, és rossz döntést hozott. A sikkasztási váddal összefüggésben azt mondta, hogy a kifogásolt pénzügyi tranzakciókhoz nemcsak az ő hozzájárulása kellett, azokat mások is jóváhagyták.

Deme Gábor az utolsó szó jogán beszél

Deme azt mondta, két hibát is elkövetett. Az egyik az volt, hogy még 2008-ban nem fordult a hatóságokhoz a pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatban. A nagyobb hiba viszont szerinte a gyilkosság utáni viselkedése volt, amelyet a halálfélelemmel magyarázott. "Ilyet még soha nem éreztem"- mondta, hozzátéve, hogy bánja akkori viselkedését. Végül elcsukló hangon azt is hozzátette: "bánom, hogy nem haltam meg".

A beszédében részletesen kitért arra, hogy a nyomozó hatóságok milyen eljárási hibákat követtek el, például a vádiratban az szerepelt, hogy nem volt hajlandó vallomást tenni, holott szerinte csak egy kikötése volt, hogy az ügyvédje jelenlétében szeretne beszélni. Kifogásolta azt is, hogy nem kapott elég lehetőséget arra, hogy elmondhassa a sajtónak a véleményét. Hosszan sorolta, hogy szerinte a tanúk, az ügyész, és a többi vádlott védőügyvédjei hol kerültek ellentmondásba. A hangfelvételről pedig azt állította, hogy megvágták, és sok minden hiányzik róla.

A pénzügyekkel kezdődött minden

A vádirat szerint az iskolát a Hatékony és Eredményes Tanulásért Alapítvány hozta létre még 2006-ban. Az intézmény vezetésével a kuratórium Takács Józsefet bízta meg, aki amellett, hogy az intézmény vezetője maradt, Deme Gábort bízta meg az igazgatói feladatokkal. A portásként dolgozó Kun Tamás és Deme barátok voltak, az iskolán kívül is rendszeresen találkoztak egymással.

2008 októberében Deme hosszabb időre betegállományba került, ezért átmenetileg Takács vette át az igazgatói széket. Ebben az időszakban államkincstári ellenőrzést tartottak az iskolában, és kiderült, hogy az iskola a sajátos nevelési igényű gyermekek utáni állami támogatást jogosulatlanul vette igénybe, mert az ehhez szükséges adminisztratív teendőket nem végezték el. Az iskolát fenntartó alapítvány is kifogásolta a működési költségek összegét, ezért a kuratórium is vizsgálatot kért Takács Józseftől. Az intézményvezető megállapította, hogy Deme Gábor számos mulasztást követett el az iskola szakmai irányításában és gazdálkodásában.

Miután Deme meggyógyult, Takács szólt neki, hogy milyen visszásságokat tárt fel a vizsgálat, de ekkor még próbált olyan megoldást találni, hogy amennyiben Deme pótolja a feltárt hiányosságokat, maradhat az igazgatói székben, ennek azonban Deme nem tett eleget.

Dossziéba tette a terhelő iratokat

Takács később Deme volt élettársától megtudta, hogy az igazgató az alapítványi támogatás címén befizetett készpénzből többször jelentős összegeket vett ki: 2008 decemberére az alapítványi pénztárban több mint egymillió forintos hiány keletkezett. Takács József ezután szólt Demének, hogy alkalmatlannak tartja őt az igazgatói feladatok ellátására, azonban több lehetőséget felkínált a számára a jövőre vonatkozóan. Deme egyhetes gondolkodási időt kért, de később sem adott egyértelmű választ, ezért az intézményvezető december 23-án felfüggesztette állásából, és vizsgálatot helyezett kilátásba. Takács a fiktív számlákról szóló állításait igazoló dokumentumokat egy dossziéba tette, amelyből egy példányt aktatáskájában hordott.

Az áldozatok fényképei a gyilkosságok idején az iskola kerítésén

Deme 2009. január 6-án este hat órára találkozót kért az iskolában Takácstól, amelyen ugyan egyedül jelent meg, de Kun Tamás végig a közelben volt. A megbeszélésen Takács megmutatta Demének a dossziét, és elmondta, hogy már nem akar Demével dolgozni, az iskolát el kell hagynia, másnap öt órára pedig menjen vissza, és számoljon le a nála maradt eszközökkel.

Előre megbeszélték a gyilkosságot

A vádirat szerint a vádlottak másnap úgy mentek vissza a találkozóra, hogy előtte elhatározták: Takácsot megölik, az aktatáska iratait pedig megszerzik. Másnap Papp László igazgatóhelyettes fogadta őket, aki a találkozó előtt a ruhájába rejtett egy diktafont.

A Takáccsal történt megbeszélés után Kun Tamás egy 9 mm-es pisztollyal lelőtte az igazgatót, és felszólította Pappot, hogy adja át neki annak az irodának a kulcsát, ahol a térfigyelő kamerák által készített felvételeket tároló számítógép volt, valamint Takács aktatáskáját. Ezután Kun az igazgatóhelyettest is lelőtte, aki Takácshoz hasonlóan belehalt sérüléseibe. Kun ezután a számítógépért indult, azonban útközben véletlenül kézen lőtte magát.

A zöldségessel hívatott mentőt

A számítógépet Deme magával vitte a lakására, kivette belőle a felvételeket tartalmazó merevlemezt, majd a gép alkatrészeit egy kukába dobta. Megszabadult a merevlemeztől, az aktatáskától és vérrel szennyezett cipőjétől is. Kun közben az iskolával szemközti zöldségbolt tulajdonosát megkérte, hogy hívja a rendőrséget és a mentőket, mert őt, az intézmény vezetőjét és egy tanárát egy ismeretlen elkövető meglőtte.

Deme ezután elindult vásárolni, közben az édesapja telefonon szólt neki, hogy a rendőrség keresi, mert meg akarják nézni az iskola biztonsági kameráinak felvételeit. A rendőrök Demét visszavitték az iskolához, és miután a helyszíni szemle közben megtalálták a Papp testére szerelt diktafont, és meghallgatták, ami azon volt, Kunt és Demét őrizetbe vették. A hangfelvételt egy korábbi, zárt tárgyaláson meghallgatta a bíróság, és idéztek is belőle. Többek között azt, amikor Takács megölése után Papp így könyörög az életéért: "Ne lőj le, Tamás! Légy szíves, Tamás!" A felvétel tanúsága szerint Kun Tamás a gyilkosságok után nem sokkal azt mondta: "B... meg! Kézen lőttem magam!"

Nem látta, hogy ki lőtt

Az ügyészség Kun Tamást előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberöléssel vádolja, Demét pedig az előbbi bűncselekmény bűnsegédletével. Az ügyhöz később csatolták a Deme és volt élettársa, az iskola gazdasági vezetője elleni sikkasztási vádakat is. A két vádlott a különböző csalásokkal, fiktív számlák kiállításával összesen több mint hatmillió forintos kárt okozott az iskolának és az alapítványnak. Kunhoz hasonlóan az eljárás alatt Deme is mindvégig ártatlanságát hangoztatta, és arról beszélt: nem látta, ki lőtt, nem egyeztetett előzetesen senkivel, sokkolta a lövöldözés, pánikba esett, és csak ezért működött együtt a pedellussal.

A vádbeszéd szerint a két vádlott védekezése illogikus, és az egyéb bizonyítékokkal ellentétes. A hangfelvételen túl számos más tárgyi bizonyíték, például vér- és cipőtalpnyomok, valamint a gyilkos fegyver alapján kétségtelen, hogy Kun Tamás volt az elkövető, aki fegyverrel ment az iskolai megbeszélésre, Deme Gábor pedig a helyszínen vele szándékegységben tevékenykedett, segédkezett egyes bizonyítékok, például a biztonsági kamera felvételeinek eltüntetésében.

Kun és a csepeli rendőrkapitány

A gyilkossági ügy elsőfokú tárgyalásán az ügyész perbeszédében tényleges életfogytiglant indítványozott Kun Tamás elsőrendű vádlottra. Deme Gábor másodrendű vádlott esetében az ügyész szerint szintén szükséges az életfogytiglani büntetés, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját pedig 30 évnél hosszabb időtartamban indokolta meghatározni.

Deme Gábor ügyvédje, Ruttner György csütörtökön a bíróságon

A sajtóban a bűnügy számos mellékszála is nagy nyilvánosságot kapott. Így például az, hogy az akkori csepeli rendőrkapitány kapcsolatban állt Kunnal, és órákkal a gyilkosság előtt hosszan beszélt az egyik áldozattal, illetve az, hogy helyi szocialista politikusok és egy akkori országgyűlési képviselő is kapcsolatban volt az egyik elkövetővel és az egyik áldozattal.

Deme Gábor a bűncselekmény idején a csepeli MSZP oktatási bizottságának, az önkormányzat pénzügyi bizottságának és a vagyonkezelő közbeszerzési bizottságának tagja volt, nem sokkal korábban pedig a helyi szocialisták elnökségében is szerepet vállalt. A szocialista párt a bűncselekmény után nem sokkal kizárta Demét.

A csepeli kettős gyilkosságról szóló összes cikkünket itt olvashatja!

Miért épp zöld szatyor van a vádlottaknál?
A két vádlott, Kun Tamás és Deme Gábor a tárgyalásokra általában iratokkal megtömött zöld szatyorral érkezik. Így volt ez a csütörtöki tárgyalási napon is. Nem hiába hordják maguknál a szatyrokat, a börtönben terjedő babona szerint ugyanis a szatyor szerencsét hoz, és aki ilyet hord magánál, az hamarosan szabadul.