Így lehet Magyarországból adóparadicsom

A vagyon eltitkolására, válások és örökösödések megtervezésére, vagyonmentésre is lehetőséget adhat az az új jogintézmény, amelyet az új polgári törvénykönyv vezetne be Magyarországon. A magyar állam elirigyelte, hogy több száz magyar cég a bizalmi vagyonkezelésben élen járó Liechtensteinben működik és adózik. Az új Ptk. önmagában még nem lesz elég ahhoz, hogy Magyarország is adóparadicsom legyen: ahhoz alacsony adókulcsok is kellenének.

"Ideális megoldást keres az öröklés rendezéséhez, vagy kérdése van a vagyona védelmével kapcsolatban?" - csábítja a leendő ügyfeleket egy liechtensteini bank honlapja. A Svájc és Ausztria közt fekvő, 33 ezer lakosú hercegségben 17 bank és ezernyi egyéb pénzügyi szolgáltató található, amelyek egyik specialitása a bizalmi vagyonkezelés intézménye, amelyet az új magyar polgári törvénykönyv (Ptk.) megalkotói is megirigyeltek.

"A javaslat igen jelentős gazdasági igényt kíván kielégíteni" - írja a parlamentnek szerdán este benyújtott törvénytervezet indoklása, amely szerint "ma is egész üzletág épült ki ezen a területen". Csakhogy hazai szabályozás hiányában az üzletág "külföldi jogi és intézményi infrastruktúrát vesz igénybe", ami jelentős tőkét von el a magyar gazdaságból. Ezt alátámasztja az Opten cégadatbázisa is, amelyben 684 olyan magyar cég található, amelyeknek liechtensteini társaság a tulajdonosa.

Az átláthatatlan liechtensteini bankrendszer ellen tiltakoznak Vaduzban, háttérben a hercegi kastély

Nem az enyém a vagyonom

A bizalmi vagyonkezelés (angolul trust, németül Treuhand) egy eddig Magyarországon ismeretlen szerződéstípus lesz az új magyar Ptk-ban. A bizalmi vagyonkezelés lényege, hogy valaki - az úgynevezett vagyonrendelő - átruházza a vagyonának egy meghatározott részét a vagyonkezelőre, aki aztán teljes joggal, a saját tulajdonaként kezeli azt, a nyereséget pedig köteles a szerződésben meghatározott kedvezményezett javára fordítani.

A gyakorlatban ezt például az örökösödés rendezésére lehet használni: valaki a végrendeletében előírhatja, hogy halála után minden vagyona a vagyonkezelőhöz kerüljön, amely köteles azt az örökös nagykorúságáig kezelni, a hasznot pedig a gyerek (a kedvezményezett) ellátására fordítani. Ennek a megoldásnak a végrendelettel szemben az lehet az előnye, hogy az örökhagyó hitelezői, vagy az örökségből kihagyott rokonai nem férnek hozzá a vagyonhoz, hiszen az a vagyonkezelő tulajdonában van.

Ezt azonban más célra is lehet használni. A törvényjavaslat nem tiltja meg, hogy a vagyonrendelő és a kedvezményezett ugyanaz a személy legyen. A gyakorlatban tehát valaki kezelésbe adhatja minden vagyonát, ha például nem ért a megörökölt vállalat irányításához, vagy csak nem akarja, hogy az ő neve szerepeljen a cégnyilvántartásban. Lehetetlenné teheti ugyanakkor azt is, hogy az elvált feleség rátegye a kezét a befektetéseire. Persze a vagyonkezelő nem ingyen végzi a munkát, és a szerződésben kikötött díját a rábízott vagyonból is levonhatja, ha elfelejtenék kifizetni.

Vissza is lehet élni vele

Azt a javaslat szerzői is elismerik, hogy a bizalmi vagyonkezelésnek ez a módja lehetőséget ad visszaélésre is: például előfordulhat, hogy valaki így akarja lehetetlenné tenni, hogy a hitelezői hozzáférjenek a pénzükhöz. Ebben az esetben az indoklás szerint bíróságon kell megtámadni a vagyonkezelői szerződést, arra hivatkozva, hogy az a tartozás fedezetének elvonását szolgálja, vagyis visszaél a joggal. Ha a bíróság kimondja az érvénytelenséget, akkor a vagyon visszaszáll az eredeti tulajdonosra, a hitelezők pedig küldhetik a végrehajtót.

Vaduz a Rajna völgyében fekszik, balra fent a hercegi kastély látható

A vagyonkezelő tulajdonjoga azt is jelenti, hogy sem a vagyonrendelő, sem a kedvezményezett nem adhat utasítást neki, hiszen - a szerződésben előre meghatározott feltételek közt - teljes döntési szabadsággal rendelkezik. Viszont a felelősséget is vállalnia kell: a saját vagyona is rámehet tehát, ha például a tőzsdén elveszíti a rábízott értékpapírokat. Fordítva viszont ez nem igaz: a vagyonkezelőt hiába üldözik a hitelezői, a törvényjavaslat kizárja, hogy az elkülönítetten kezelt vagyonra rátegyék a kezüket.

Nem elég a Ptk.

Az új Ptk. csak a kereteit adja meg a bizalmi vagyonkezelés intézményének, ahhoz, hogy működni is tudjon, külön jogszabályokban ki kell dolgozni a részleteket: például azt, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük a vagyonkezelőknek; milyen nyilvántartást vezetnek róluk vagy az általuk kezelt vagyonról; milyen felelősségbiztosítással kell rendelkezniük arra az esetre, ha veszteséget okoznának a kezelt vagyonban. A jogintézmény sikere azonban leginkább attól függ majd, hogy milyen adózási szabályokat állapítanak meg a vagyonkezelők számára.

A hasonló liechtensteini vagyonkezelő cégek és alapítványok népszerűségének legfőbb oka, hogy igen kedvező adó alá esnek: a vagyonkezelőnek az általa kezelt külföldi vagyon haszna után nem kell jövedelem- vagy nyereségadót fizetnie. Csak évente egyszer kell leróni a tőke töredékrészét, általában 0,1 százalékát, vagy legalább ezer svájci frankot. A tízmillió franknál nagyobb vagyonnal rendelkező alapítványok esetében viszont csak 0,05 százalék az adó, tehát egy ilyen alapítvány évente legalább 50 ezer frankot hoz a hercegség költségvetésének.

Az új Ptk. tehát - ha ebben a formában fogadja el a parlament - megnyitja annak jogi lehetőségét, hogy Magyarország is egyfajta adóparadicsommá váljon. Ehhez persze az is szükséges, hogy külön, alacsony adót állapítsanak meg a vagyonkezelőknél lévő tőkére. Ha kellően vonzóvá tennék a magyar vagyonkezelőket, akkor elvben megérheti valakinek például a németországi vagyont egy budapesti cég kezébe adni, amivel hatalmas mennyiségű tőke áramolhatna a magyar bankokba.

Magyarország viszont EU-tagként nem teheti meg azt, ami korábban jelentősen növelte Liechtenstein vonzerejét: az apró ország lehetőséget biztosított névtelen bankszámlák vezetésére, így sok gazdag európai menekítette ide a vagyonát az adóhatóságok elől. 2008-ban azonban a német titkosszolgálat egy kirúgott banki alkalmazottól megvásárolt egy DVD-t, amelyen eltitkolt jövedelmekre utaló adatok voltak. A nemzetközi, főleg német nyomásra a hercegség kénytelen volt átláthatóbbá tenni a bankrendszerét.