Most épp nem pusztítjuk olyan mohón a Földet

A környezetvédők ujjongtak 2008-ban, amikor mindenki a lakáshitelek tömeges bedőlése, az autógyárak összeomlása, a fogyasztás visszaesése miatt rettegett. Ha ugyanis a gazdasági növekedés megáll, akkor többnyire csökken a környezetszennyezés is. A helyzet viszont nem ilyen egyértelmű, a bolygó erőforrásainak pusztítása összességében nem lassult. A megoldás az lehetne, ha végre sikerülne úgy produkálni gazdasági növekedést, hogy az ne járjon a környezet terhelésével.

A gazdaság és a fogyasztás visszaesésének "nem véget vetni kellene, hanem ünnepelni. Itt az ideje, hogy kihasználjuk a lehetőséget, és a világot fenntartható pályára kalibráljuk át" - lelkendeztek egy amerikai környezetvédő csoport elemzői a gazdasági válság miatt. Sok környezetvédő vélte úgy a pénzügyi válság elején, hogy ha a korábbi féktelen pazarlásra, azaz fogyasztásra épülő rendszer véget ér, az nem baj, hanem kifejezetten üdvös.

De nem csak civilek nézik kritikusan a folyamatos növekedést. A European Environmental Agency (Európai Környezetvédelmi Ügynökség, EEA) szerint is Európában a környezetterhelés mértéke nagyon szoros kapcsolatban áll a gazdasági növekedéssel. A szervezet igazgatója, Jacqueline McGlade tavaly decemberben beszélt arról, hogy az előző évek adatainak elemzése sok szempontból megerősítette, hogy a környezetnek okozott kár csökken, amikor visszaesik a gazdasági növekedés.

Ennek ellenére nem egyszerű választ adni arra a kérdésre, hogy a gazdasági válság okozta fogyasztás-visszaesés vajon csökkentette-e a Föld erőforrásaira nehezedő, addig folyamatosan növekvő nyomást, csökkent-e például az emberiség ökológiai lábnyoma. "Egy válságnak rövid távon kedvező hatása lehet a környezetterhelésre, de hosszú távon a spórolás miatt elmaradó környezeti beruházások inkább negatív hatással vannak. Vagyis egy környezetközgazdász annyira azért nem örül a válságoknak" - mondta kérdésünkre Bartos Gábor környezetgazdász.

Szerinte az egész világ környezetterhelésén nem, vagy csak alig látszik meg a válság hatása, és nemcsak azért, mert az a hatás esetleg átmeneti, hanem, mert a világ egyes részein alig éreztette a hatását a nyugati világban kibontakozó recesszió. Olyan óriási gazdaságok maradtak ki ebből, mint például India vagy Kína. Nem egyértelmű szerinte a fogyasztás visszaesésének a pozitív hatása sem: igaz, hogy csökkent a tartós fogyasztási cikkek vásárlása, például feleslegesen senki nem vesz új hűtőt, de ez esetben sem biztos, hogy a régi hűtő további használata nem jelent-e nagyobb terhelést a környezetnek, mint ha kidobnák, és helyette egy energiatakarékosabb modellt használnának.

Kevesebb autó, repülő, pazarló nyaraló

Akad azért néhány adat, amelyik azt mutatja, hogy volt pozitív hatása a környezetre a válságnak.

- 2008-ban az Egyesült Államokban egyetlen hónap leforgása alatt (októberben) 32 százalékkal zuhantak az autóeladások, ez volt a történelem egyik legmeredekebb visszaesése. Az autóipar számára szomorú hírt árnyalja, hogy az USA közlekedési-szállítási iparága adja az ország szén-dioxid-kibocsátásának legnagyobb részét. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának ötöde az autók számlájára írható.

- Sok európai mérőszám is azt mutatta, hogy a 2009-es recesszióval párhuzamosan csökkent a környezetterhelés. Visszaesett például a közlekedés okozta környezetterhelés, a személyautók, a teherautók és a repülőgépek kibocsátása is kimutathatóan csökkent. 2009-ben 7,1 százalékkal esett Európában az üvegházhatású gázok kibocsátása, és a légszennyezettség is csökkent - a kén-oxid-kibocsátás például 21 százalékkal esett vissza - ezek a European Environmental Agency (Európai Környezetvédelmi Ügynökség, EEA) adatai.

- A pénzügyi válság legelőször a lakásszektorra mért csapást. Nagyon sok családi ház, amit az amerikai fogyasztók a konjunktúra időszakában megvásároltak, túl nagy és túlságosan energiapazarló volt, ráadásul jó messze a tömegközlekedési lehetőségektől - a városok körüli zöldövezetben vagy valahol egy üdülőparadicsomban. Ezek iránt visszaesett a kereslet, holott tulajdonosaik egyre nagyobb számban akartak megszabadulni tőlük. Az emberek ott akartak maradni, ahol dolgoztak, igénybe akarták venni a tömegközlekedést, és kevesebbszer akartak repülőre ülni, hogy a nyaralójukba utazzanak. Az autóipar visszaesése mellett ettől a változástól is azt remélték a környezetvédők, hogy csökkenti majd a szén-dioxid-kibocsátást, írta a válság környezetre gyakorolt hatását elemezve az Institute for Policy Studies.

A General Motors megsínylette a válságot, de a szén-dioxid-kibocsátás csökkent

- A szén-dioxid-kibocsátás a világban az elmúlt huszonkét évben folyamatosan és töretlenül emelkedett, egyetlen átmeneti visszaeséstől eltekintve: ez 2009-ben volt kimutatható, amikor a pénzügyi válság a leginkább éreztette a hatását a világban - derül ki az Európai Bizottság kutatóintézete, a JRC és a holland környezetvédelmi ügynökség (PBL) 2012-es jelentéséből. A válságévben 1 százalékkal esett vissza a világ szén-dioxid-kibocsátása. Az USA-ban 2008 és 2010 között volt egy átmeneti zuhanás az ipari szén-dioxid-kibocsátásban, szintén a válság miatt. Sok európai mérőszám is azt mutatta, hogy a 2009-es recesszióval párhuzamosan csökkent a környezetterhelés. Visszaesett például a közlekedés okozta környezetterhelés, a személyautók, a teherautók és a repülőgépek kibocsátása is kimutathatóan csökkent.

Mindez annak fényében egyáltalán nem elhanyagolható, hogy az amerikai energiaügyi minisztériumnak (Department of Energy) a válság kitörése előtti utolsó számításai szerint a világ energiafelhasználása 2005 és 2015 között 22 százalékkal nőtt volna. A növekedés kilencven százalékát a fosszilis energiából nyerte volna. Ez nem meglepő módon a szén-dioxid-kibocsátás drámai növekedésével járt volna, az ijesztő számítás 22 százalékos növekedést jósolt. Ez pedig éreztethette volna a hatását a klímaváltozásban, ami hosszú aszályos időszakokkal, pusztítóbb viharokkal és a tengerszint érezhető emelkedésével járt volna.

Csak átmeneti hatás

Bár a válság valóban kimutathatóan a környezetterhelés csökkenésével járt - legalábbis a világ egyes részein -, a hatás átmenetinek bizonyult. A 2009-es kivételes visszaesés után a világ szén-dioxid-kibocsátása egy, az Európai Bizottság számára készített jelentés szerint 2010-ben 5 százalékkal ugrott meg, tehát az átmeneti javulást gyors romlás követte. A növekedés 2011-ben 3 százalékosra mérséklődött az előző évihez képest, de ez még mindig ijesztő mértékű növekedésnek számít.

Főként úgy, hogy az OECD-tagországok nagy részének kibocsátása éppen hogy csökkent tavaly (az EU-ban 3 százalékkal, az USA-ban és Japánban 2-2 százalékkal). Ezek viszont eltörpülnek Kína és India szén-dioxid-kibocsátásának rohamos növekedése mellett. Európában sem bizonyult tartósnak a pozitív hatás, 2010-ben például a légszennyezettség megint sokat romlott a kontinensen a 2009-es jó értékek után.

A kutatások és az újrahasznosítás látta kárát

Az átmeneti pozitív változásokat ráadásul ellensúlyozzák azok a tényezők, amelyeket a válság váltott ki, és éppen ellentétes hatással jártak.

- A válság előtt pusztán az olaj iránti megnövekedett kereslet olyan magasra hajtotta az olajárakat, hogy a világcégek hatalmas összegeket kezdtek pumpálni a megújuló energiaforrások felhasználásának kutatásába, részben a klímaváltozás, részben az olaj elfogyásától való félelem miatt. Viszont a pénzügyi válság elején várható volt, hogy a kiadásaikat visszafogó nagyvállalatok először az addig környezetvédelemre fordított pénzből fognak lefaragni. Az alternatív energiaforrásokra fordított pénzösszeg az USA-ban már 2008-ban zuhanni kezdett. Ugyanez volt várható az addig ebbe a szektorba öntött állami pénzektől is.

- A válság egy másik, a környezetre negatív hatását az EEA mutatta ki. Míg 2004 és 2008 között megduplázódott Európa hulladék-újrafelhasználása, amely 60 milliárd eurós üzletággá nőtte ki magát a kontinensen, a 2009-es visszaesés idején a szektor növekedése megtorpant, mert egyszerre eltűnt a kereslet az újrahasznosított anyagok iránt.

A kínai szén-dioxid-kibocsátás a válság ellenére töretlenül nőtt

A GDP-növekedés jó vagy rossz?

Az a kérdés tehát, hogy a válság vajon jót tett-e a környezetnek és a klímának, leegyszerűsítve arról szól, hogy van-e összefüggés a GDP-növekedés és a környezetterhelés között. Egy dinamikusan fejlődő ország szükségképpen jobban is pazarolja-e az erőforrásokat, mint egy lassabban növekedő gazdaságú állam? A témában világszerte heves viták zajlanak a környezet-gazdaságtan berkeiben. Az alternatív, a környezetvédelmet kiemelten kezelő közgazdászok szerint igen, és emiatt a világnak egy nem növekedést célzó gazdaságpolitikára kellene áttérnie.

A klasszikus környezet-gazdaságtan viszont az úgynevezett környezeti Kuznets-görbét (Environmental Kuznets curve - EKC) szereti használni az összefüggés szemléltetésére. Ezek a görbék mindig egy lefelé fordított U alakot mutatnak. A környezet és a gazdaság kapcsolatában ennek az a lényege, hogy egy társadalomban a meginduló fejlődéssel, gazdasági növekedéssel együtt a környezetszennyezés mértéke is megugrik, de egy bizonyos jóléti szint vagy fejlettség elérése után ez csökkenni kezd. Ez az a pont, amikor - Bartos Gábor szavaival - az embereknek nemcsak az válik fontossá, hogy meglegyen mindenük, hanem az is, hogy kapjanak levegőt a városaikban, vagy az, hogy a környezetük tiszta legyen.

A biodiverzitás pusztulása még nem lépte át a világ ingerküszöbét

Bartos szerint más-más tényezők Kuznets-görbéje különböző pontokban éri el a csúcsát, attól függően, hogy a környezetnek okozott károk mértéke mikor éri el az emberiség ingerküszöbét. Minden szennyező anyagra más az érzékenység. A múlt században - vagy még annál is korábban - kezdte zavarni a városlakókat a szennyvízelvezetés hiánya, vagyis az egészségtelen környezet. A higiéniai problémák fokozatosan megoldódtak, a hatvanas években a savas eső keltett nagy vihart. Az ekkor meghozott intézkedések hatására ez a probléma is visszaszorult, utána az ózonkárosító anyagok kibocsátásáról folyt a vita, majd jött a fokozatos javulás az intézkedések hatására. Most az üvegházgázok és a biodiverzitás vannak napirenden - mondta.

Bartos azt mondta, a görbeelméletet a szennyező anyagok 95 százalékára már igazolták, és ki tudták számolni, hogy mekkora az az egy főre eső GDP-érték, ami a tetőpontot jelenti. Két globális szennyezésnél nem látszik még szerinte, hogy a görbe elérte a tetőpontját: az egyik a szén-dioxid-kibocsátás, a másik pedig a biodiverzitás. Utóbbi esetében például még csak viszonylag kevesen vannak, akiknek fontos, hogy minél kevesebb földfelületet borítson beton, vagy hogy a természet sokszínűségének nem tesznek jót a hatalmas monokultúrás gazdaságok. Bartos szerint vagy eljön az a pont, amikor e tényezők esetében is elindul a csökkenés, vagy kiderül, hogy a Kuznets-görbe elmélet téves.

Jacqueline McGlade az Európai Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója tudományos modellek működésétől függetlenül azt mondja, a cél, hogy "végre el tudjuk vágni a szálakat, amelyek a gazdasági növekedést a környezeti károkkal összekötik, ha azt akarjuk, hogy folyamatos prosperitásnak örülhessünk anélkül, hogy közben elpusztítanánk a minket fenntartó természetet".

Fejenként 7,5 tonna szén-dioxid

2011 folyamán a globális szén-dioxid-kibocsátás 3 százalékkal nőtt, így 34 milliárd tonnányit termelt belőle az emberiség, számította ki az Európai Bizottság kutatóintézete, a JRC és a holland környezetvédelmi ügynökség (PBL). Ezen belül az Európai Unióban tavaly 3 százalékkal csökkent a kibocsátás, fejenként 7,5 tonnányira. Japánban és az USA-ban 2 százalékkal csökkent a kibocsátás. A biztató változást kompenzálta Kína, amelynek szén-dioxid-kibocsátása tovább nőtt tavaly, 9 százalékkal. Így az egy főre jutó éves kibocsátás már eléri a 7,2 tonnát, vagyis csaknem beérte Európát.

Az OECD-országok így a világ kibocsátásának harmadáért felelősek, éppen ugyanakkora részért, mint Kína és India együttvéve. 2011 legnagyobb kibocsátói sorrendben Kína (29 százalék), az Egyesült Államok (16 százalék), az EU (11 százalék), India (6 százalék), Oroszország (5 százalék) és Japán (4 százalék) voltak.

Emellett a megújuló energiaforrások felhasználási aránya is dinamikusan növekszik. A nap- és szélenergia, illetve a bioüzemanyagok részaránya ma 1 százalékos - ezt 12 évig tartott a világnak fél százalékról feltornázni. Viszont az Európai Bizottság kutatóintézetének becslése szerint az ütem gyorsul, így a 2 százalékos részarányt már hat év alatt el lehet érni. Ez körülbelül 800 millió tonna szén-dioxid kibocsátásának a megspórolását jelenti, ez körülbelül Németország éves kibocsátásának megfelelő mennyiség.